Titokzatos világ a barlangoké. A történelem során szolgáltak emberek lakóhelyéül, helyet adtak rituális szertartásoknak, míg olykor-olykor kincsek rejtekévé váltak. Öt hazai barlangot ajánlunk, amelyek mindegyike tökéletes kirándulási célpont.
Jankovich-barlang, Bajót
A bajóti Öreg-kő sziklás oldalában található Jankovich-barlang hazánk egyik leglátványosabb barlangszája, amelyet a mélyből felfelé áramló karsztvizek hoztak létre a mészkőben. A Dunántúl legjelentősebb régészeti lelőhelyeként ismert barlangban először 1913-ban kezdtek ásatást, amelyet azután még 9 követett, míg végül a kutatók feltártak egy, vélhetően kőzettörmeléktől és agyagtól elzáródott termet. A közel 3000 éven át érintetlenül maradt üreg kivételes régészeti leleteket (a neandervölgyi ember kőeszközeit, jáspis lándzsahegyet, barlangi medve fogából készített pengéket) konzervált.
Remete-barlang, Nagymaros
A Szent Mihály-hegyi Remete-barlang (biztonságosan megközelíthető a nagymarosi vasútállomástól) piroxén-amfibolandezitben alakult ki vulkáni aktivitás hatására, ami mintegy 15 millió évvel ezelőtt meghatározó volt a környéken. Ennek ellenére a barlangok csak kis részben természetes eredetűek, látható nyomai vannak ugyanis a kőzet faragásának. Az emberi beavatkozás azzal magyarázható, hogy jó adottságai miatt a rómaiak feltehetően őrhelyként használták a sziklás gerincet, míg a középkorban sziklakápolnaként és barlangkolostorként funkcionált. Utóbbit a bejárat melletti maradványok bizonyítják.
Szelim-barlang, Tatabánya
Tatabánya felől hosszú, piros jelzésű lépcsősor vezet hazánk egyik legismertebb barlangjához, az egyetlen teremből álló Szelim-barlanghoz. Csarnoka gigantikus méretű: 45 méter hosszú és 18 méter magas. Tetején két hatalmas, kerek nyílás látható, és a padlószinten 4 bejárata nyílik, tökéletes kilátással az egész Tatai-medencére. A 30-as években, sikeres próbaásatást követően feltárták a barlang múltjának egy szeletét, ismét különleges leletekkel (kő- és kovaeszközök, tűzkőből készült kaparószerszám, elejtett nagyvadak csontjai) bizonyítva, hogy a neandervölgyi ősember otthonaként tekintett az üregre.
Strázsa-hegyi barlang, Esztergom
A Pilis hegységhez tartozó Strázsa-hegyek (őrhegyek) elnevezése az Esztergom 1595-ös ostromakor betöltött stratégiai szerepre utal. Bőven akad látnivaló arrafelé, kezdetnek jó ötlet a 233 méter magas Kis-Strázsa-hegy felé (a köznyelvben Strázsa-hegy) venni az irányt. A Pilis északi részén elhelyezkedő természeti képződmény kuriózumnak számító látványossága a 7-9 méter magas, 7 méter széles Tündérkapu, amely a 60 méter hosszú Strázsa-barlang emberi beavatkozás nélkül kialakult bejárata. Egy lezárt, kizárólag a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható járat is vár a kirándulókra.
Vaskapu-szikla, Pilisszentkereszt
A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja, a Pilis-tető meredeken emelkedő, keleti oldalán felkaptatva visz az út egy páratlan, természet formálta látványossághoz. A Vaskapu-sziklának nevezett mészkőképződmény két, egymás felett elhelyezkedő sziklakaput takar. Vélhetően egy hévizes eredetű barlang maradványai lehetnek. Az impozáns, erózió formálta boltívek közül a nagyobb nyílású 15 méter széles és 8 méter magas. Az odavezető út nem mentes a kihívásoktól (nagyon meredek az út, körültekintést igényel), ezért elsősorban gyakorlott túrázóknak ajánlják. A látvány minden fáradságért kárpótol!