Ha Pestről a Királyi Palota felé pillantunk, akkor tekintetünk azonnal megragad a Várkert Bazár lenyűgöző, neoreneszánsz épületegyüttesén. Ma a palota éke, amelynek kacskaringós lépcsősorain szinte játszi könnyedséggel sétálhatunk fel a Várba. Ám vajon mi volt itt a középkor idején, Ybl miképp valósította meg terveit, és a II. világháború után hogyan vált a város legnagyobb bulihelyszínévé a neoreneszánsz kert?
A Várkert Bazár területe Ybl Miklós előtt
A Budai Várnegyedben bármerre járunk, nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a középkorra is visszavezethető emlékeket hordoznak az új ruhába öltözött épületek és terek. Ez nincs másképp a Várkert Bazárral sem, hiszen a Várhegy délkeleti lejtője már a kezdetektől fontos része volt az akkori Vár erődrendszerének.
A feltehetően Luxemburgi Zsigmond idejében épült– a mai napig fennmaradt – két kortinafal a legkorábbi ábrázolásokon is felfedezhető. Ezeken a Zsigmond-korban is lehetett közlekedni, míg a közöttük elterülő védett udvaron valószínűleg istállók, raktárépületek terültek el.
A Vízhordó-lépcsőtől délre a 16–17. században temetők és házak foglaltak helyet, miközben az Öntőház-udvarban a 18. század közepéig ágyúöntő műhelyek működtek.
Végül Buda visszafoglalása után, a 18. század folyamán egyre kevésbé volt szüksége a Várnak az eredeti, védelmi funkciójára, így sorra alakították ki a Királyi Palota kertjeit, sőt a falakkal körülvett területeket is elkezdték megnyitni.
A kor sztárépítészének hála megszületett a Várkert Bazár
A XIX. században már több időt töltött itt az uralkodói pár, a Királyi Palota jelentősége is megnőtt, valamint egyre fontosabbá vált az is, hogy egy könnyebb útvonalon tudják megközelíteni a Várat. Így hát elkerülhetetlenné vált, hogy a Duna-part ezen szakaszát rendezzék, szebbé varázsolják.
Ahogyan a Vasárnapi Újság is írta, a Várkert Bazár helyén korábban álló épületek „meszeletlen hátukat, füstös kéményeiket és padlásaikat mutatták a fejedelmi lak ablakainak.” Reittner Ferenc 1874-ben skiccelte fel a papírra a terveket, majd az építkezést Ybl Miklósra bízták, aki a meglévő középkori épületrészek köré álmodta meg a neoreneszánsz épületegyüttest.
Ybl a szerpentinszerű díszlépcsőrendszer tervezésénél Sisi kívánságait is figyelembe vette, aki arra kérte az építészt, hogy egy fedett lépcsőházban juthasson le a Duna-partra, a gőzhajójához. Ez a díszlépcsőház ma Erzsébet királyné nevét viseli.
A kacskaringós lépcsőrendszer két oldalára egy-egy pavilont álmodott, amelyek között a Gloriette épület húzódik a Neptun-fejes kúttal és Huszár Adolf évszakokat megszemélyesítő nőszobraival.
A Gloriette-hez vezető út kezdetét eleinte Feszler Leó két oroszlánszobra díszítette. A háborúban mindkettő megsemmisült, viszont a hatvanas években újrafaragták őket, és ezeket a kőszobrokat láthatjuk ma is. A baloldali Palotai Gyula, míg a jobb oldalon álló Grantner Jenő munkája.
Már a nevéből adódóan is, Ybl elképzeléseiben bazársorok is szerepeltek, melyek párkányzatai mintáját valószínűleg a Colosseum inspirálta. Itt a teret először elegáns üzletek töltötték meg, amelyekkel nyüzsgő életet szerettek volna varázsolni a Várkert Bazárba.
Ez a terv kudarcba fulladt, hiszen a pestieknek kiesett a forgalomból a Vár, ezért az üzletek szépen lassan tönkrementek. 1883-1888-ig a Budai Nőipari Tanműhely működött az északi szárnyban, majd pár évig a Történeti Arcképcsarnok, sőt női festőiskola is volt itt. Az egykori üzletek helyén eközben szobrászműtermek nyíltak, amelyekben elsőként Stróbl Alajos dolgozott.
A második világháború utáni helyreállítások során a régészeti szemlélet lett úrrá az építészeken, vagyis minden középkori részletet, régiséget megpróbáltak kihangsúlyozni. Ennek eredményeképp a közlekedési útvonalakat megszüntették, az Ágyúöntő udvarba a Budapest Történeti Múzeum raktárát helyezték, valamint mindenhol láthatóvá próbálták tenni a várfalakat, a bástyákat és a köveket.
A sokat látott neoreneszánsz kert
A lenyűgöző királyi kert az épületekkel együtt született, így annak stílusjegyeihez kötődve szabályosság és szimmetria jellemezte. Romantikus báját József nádornak is köszönhette, akinek köszönhetően 300 féle rózsa illata lengte körbe a parkot. De a 2440 növényfaja, a melegházakban nevelt orchideák és azáleák által hamar híre ment a kert pompájának.
A lenyűgöző növényvilág mellett a szökőkutak is meghatározó elemeivé váltak a helynek. Ezek közül a vándorló Triton-kút már a kezdetektől a kert részét képezte, azonban az évek során számtalan alkalommal költözött, majd végül eltűnt.
Szerencsére több fénykép is készült a kútról, így 2013-ban a pontos mását alkothatta meg Csák Attila, aminek köszönhetően ma is láthatjuk. A kútból kitörő szobor Poszeidón fiát, Tritont, a sellők atyját ábrázolja, az ölében Ámor gyermekalakjával. A szóbeszéd szerint a kút éppen azt a pillanatot ragadja meg, amikor Triton felelősségre vonja a szerelem istenét, amiért a sellő lánya egy emberbe szeretett bele.
A bámulatos, egybefüggő királyi kertrendszer az 1900-as évek elején csak hétvégente nyílt meg a nagyközönség előtt, hiszen alapvetően a királyi rezidencia része volt. Ezekre a napokra Szerb Antal így emlékszik vissza egyik könyvében: „Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király lát vendégül bennünket, gyermekeit.” Majd a két világháború között a várkertet teljesen elzárták a nép elől, magánkertként működött, és csak reprezentációs eseményekre nyitott ki.
Buli megfigyelés alatt az Ifiparkban
„Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés” – írják az 1962-es Belépési szabályzatban.
E szigorú kiírás nem ámítás, hiszen az akkori hatalom a fiatalok szórakozásra fordított idejét is árgus szemekkel próbálta megfigyelni, illetve irányítani, kontrollálni. Az 1961. augusztus 20-án nyílt Ifipark igazgatója, Rajnák László zokszó nélkül állította ki a sorból azokat, akiknek túl szűk volt a blúza, miniszoknyában vagy akár farmerben érkeztek, sőt sokszor pofonnal együtt küldte haza a rendbontókat. Mindezek alól a zenekarok sem képeztek kivételt, ha kellett őket is helyrerakta Rajnák. Azok a huligánok, akik kimaradtak a buliból, a legendás – ma is látható – Nagyfa ágairól hallgatták a zenét.
Ám a zenés mulatságon sem tombolhattak kényük-kedvük szerint a fiatalok. Amint elsétált gumibotjával Rajnák az asztalon táncoló közönség között, mindenki tudta, hogy abban a minutumban le kell ugrania a földre.
Az igazgató azonban nem csak a rend őre volt, abba is beleszólt, hogy milyen előadók, zenekarok léphetnek fel, vagy hány forint legyen a zsíros kenyér. Különféle kulturális programokat is szerveztek az Ifiparkba, mint például irodalmi estek, szavaló- és táncversenyek.
A lényeg azonban mindig is a zene volt. A hatvanas években Bergendy-, Aradszky László-, Kovács Kati-, Koncz Zsuzsa-, Omega-, Metro- és Illés-számokra ropták. Majd az első, az állami ízlésbe bele nem illő art-rock zenekar, az 1968-ban fellépő Sakk-Matt együttes volt, akik egy addig Magyarországon soha nem látott showt nyomtak le.
A hetvenes évek végén kinyílt szelep, és csak áramlott be a rock, a kemény rockzenekarokkal együtt: Beatrice, Piramis, Edda, P. Mobil és a Hobo, Blues Band, Piramis. Az elméletileg 2500 férőhelyes Ifiparkban egy-egy koncert alkalmával akár 10 000 ember is megfordult.
Az Ifipark végzetét az 1980-as Edda-koncert jelentette, amikor egy kőkorlát a közönség közé esett. A helyet 4 évvel később zárták be, majd életveszélyesnek nyilvánították.
A Várkert Bazár újjászületése
Harminc év után, 2013-ban kezdték el a Várkert Bazár épületegyüttesének rekonstrukcióját, amelynek alapkoncepciója volt, hogy nem keverik a régit az újjal. Tehát, ha valami eredetileg nem volt itt, akkor újszerű technikákkal, modern megjelenéssel tették az épületegyüttes részévé, és különböztették meg az eredetitől.
A legnagyobb változást a déli épületrésznél vitték végbe, ahol a bazársor mögött köveket vájtak ki a falból, és egy 5000 négyzetméterű rendezvényközpontot hoztak létre. A Szárazárokban kialakított szabadtéri színpad, a Vízhordó-lépcső fedele a 21. század vívmánya, illetve további különlegessége a Lépcsőpavilon lebegő lépcsősora és az eredeti, festett Roth Miksa-üvegkupola.
A neoreneszánsz kert is visszaszerezte régi pompáját. A park rekonstrukciója során arra törekedtek, hogy visszaállítsák kivételesen gazdag flóráját. Ezáltal a gondosan kiválasztott facsemeték mellett különleges rózsafajtákkal és futónövényekkel is gazdagabb lett az egykori királyi kert.
Ma az impozáns Várkert Bazár kültéri és beltéri kiállítások, különféle programok és koncertek helyszínéül szolgál, ahol kávézók és éttermek is biztosítják a vendégek teljes körű kikapcsolódását.