“Végre megérkezett a tavasz” – gondolja évről évre emberek megszámlálhatatlan sokasága, már évezredek hosszú sora óta. A természet által minden tavasszal megismételt újjászületési rituálé nem csak a kollektív emberi tudatban, de épületeinken is rajta hagyta nyomát: tartsatok velünk és fedezzük fel együtt a budapesti növényemberek mágikus világát!
Akármerre nézünk Budapest régi házai között, nagy az esély, hogy a házak faláról kőbe (vagy gipszbe) fagyott tekintetek néznek vissza ránk. Ezek az épületek díszítését szolgáló emberi vagy állati arcok rendkívül sokfélék lehetnek, és ennek megfelelő számú jelentéssel is bírnak.
Számunkra most mind közül a legérdekesebbek az angolszász szakirodalomban csak green mannek, vagyis zöld embernek nevezett figurák, akik eredetéről és valódi jelentéséről csak halvány sejtéseink vannak. Már az ókori rómaiak idejéből is ismerünk buja levélzettel borított kőportrékat, de az európai építészet igazán csak a középkorban talált rá a kereszténység előtti időkből átmentett figurára, és használta fel előszeretettel templomai díszítésére a természet örök körforgását hirdető pogány bálványképet.
A titokzatos zöld emberek később a világi építészetben mint villák és bérházak groteszk őrzői kaptak kiemelt helyet, ma pedig azt a modern elképzelést testesítik meg, miszerint az ember mélyen és elválaszthatatlanul illeszkedik a természetbe. Ismerkedjünk meg néhányukkal!
Árkövy-ház
A főváros első számú bevásárlóutcájának kevésbé forgalmas, déli szakaszán álló háromemeletes bérházat 1898-ban építtette Árkövy József, az első budapesti fogászati klinika alapítója. A helyi védettség alatt álló épület téglaarchitektúrás homlokzatából egy háromszögalapú, három emelet magas zárterkély tör elő, aminek zárókövét egy tipikus green man díszíti: a férfiarcot levélbajusz és levélszakáll fonja körbe, homlokát egy kagyló takarja, oldalról pedig egy-egy, az élet és a természet ciklikusságát szimbolizáló spirál fogja közre. Szemfüles olvasóink hasonló növényembereket fedezhetnek fel a harmadik emelet övpárkányán is.
1056 Budapest, Váci utca 65.
Takáts-ház
Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél 1900 óta magasodik (sajnos a II. világháború óta kupola nélkül) a Takáts János fűszerkereskedő megrendelésére Schweiger Gyula tervei alapján felhúzott, reprezentatív célokat szolgáló négyemeletes bérház. A neobarokk épületet a legtöbben a Duna utcai oromzat magányos stukkóelefántjáról ismerhetik, amely a Fekete elefánthoz címzett fűszerkereskedés emlékét őrzi, de a Zsolnay-gyár budapesti képviselete is itt működött egészen az 1930-as évekig (erre utal a félemelet magasságában elhelyezett három pirogránit relief). A ház sarkán zárterkély, a Váci utcai homlokzaton rizalit került kialakításra, alátámasztásaikon pedig az elmaradhatatlan növényembereket is ott találjuk.
1056 Budapest, Váci utca 39.
ELTE-ÁJK “A” épület
A Baumgarten Sándor, Szkalnitzky Antal, Wéber Antal, Herczegh Zsigmond és Lippert József által közösen tervezett, a 18. századi Kisboldogasszony-templommal egybenőtt neobarokk palotát 1900-as felavatásakor még jókora kupola koronázta, ám ennek ma csak hűlt helyét látni. Amiket viszont biztos a helyükön találunk, azok az épület árkádos középrizalitján helyet kapó, a főbejáratot vigyázó, horrorfilmbe illő maszkaronok: középen egy szárnyakkal és éles metszőfogakkal ellátott lény feje hozza ránk a szívbajt, míg az erkélytámaszokat hullámzó fürtű, szájukat segélykiáltásra nyitó férfiarcok ékesítik.
1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.
Kőrössy-villa
1899-ben fejezte be saját magának szánt villáját a honi szecessziós építészet egyik legnagyobb zsenije, Kőrössy Albert. A francia art nouveau és a német jugendstil jegyében fogant, habos-babos családi-irodaház homlokzatát különleges formájú ablakok és burjánzó ornamensek gazdagítják, orommezejében pedig a szobrászat, a festészet és az építészet allegorikus alakjai vannak megörökítve, méghozzá nem kisebb tekintély, mint a tervező társaságában. Az emeleti erkélyajtó felett egy szőlőfülű, virágállú növényember nagyra tátott szájába bámulhatunk bele, pávák, indák és napraforgók koszorújában, de még az oszlopfőkről is green manek köszönnek vissza.
1071 Budapest, Városligeti fasor 47-49.
Országház
A Parlament neogótikus épülete valószínűleg a legutolsó hely, ahol az ember a velünk élő pogányság eme kőbe foglalt jelképeire számítana, holott három darab is jutott belőlük Steindl Imre remekművére. A más-más ábrázatú, levelekkel borított arcokat a Kossuth téri főbejárat boltívei fölött kell keresni, a címerpajzsok alatt, Mátyás király és Nagy Lajos szobrainak két oldalán. Ez nem volt mindig így: a három növényember közül a középső helyét évtizedekig a Kádár-címer foglalta el, a trió csak a rendszerváltást követően vált újra teljessé.
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1-3.
Vizy Márton