A Dom Perignon egy különleges és kultikus ital. Aki szereti a pezsgőt és a minőséget, az már bizonyára megkóstolta, aki pedig még nem tette meg, annak mindenképpen érdemes, még akkor is, ha annyira nem nagy rajongója a pezsgőknek. Hiszen ez az ital a pezsgőkultúra csúcsát képviseli, névadójához méltó modon.
Dom Perignon története
A Dom Perignonnak hosszú története van, az italnak számos megpróbáltatáson kellett keresztülmennie, amíg elérte az a csúcskategóriát, amit ma képvisel. Az italt jól ismerők vagy idegen nyelvekben jártas olvasók számára bizonyára nem nagy meglepetés, de az ital a nevét egy bizonyos Perignon nevű emberről kapta.
Dom Perignon és a pezsgők története a selejtesnek hitt buborékos borral kezdődött. Ez a folyadék annak idején rendszeresen a csatornában kötött ki, mert azt hitték, hogy ihatatlan, és nem lehet belőle minőségi bort készíteni. Aztán mindezt az a bizonyos Perignon nevű illető és a kreativitásával és elszántságával mindezt megváltoztatta. Az atyának nagy szerencséje volt, hogy a parafadugót is éppen abban az időszakban találták fel, ugyanis nélküle lehetetlen lett volna megalkotni a pezsgőt.
Amennyiben te is szeretnéd megkóstolni a Dom Perignont, vagy esetleg más pezsgőre vágysz, akkor érdemes megnézned a Prémium Italnagykereskedés Online pezsgőkínálatát.
Sokat köszönhetünk a szerzeteseknek
A fennmaradtak írásos emlékek alapján a szerzetes atyák felelősségei közé tartozott a borok minőségének a felügyelete. Ahogy manapság is, úgy korábban is jellemző volt a kolostorokra és a rendházakra a nagyon szigorú fegyelem, a komoly munka és a feladatok komolyan vétele. Az ilyen helyeken elvonult életet élők mindennapjaihoz hozzá tartozott a mezőgazdaság mezőgazdaság, a növénytermesztés, a kertészkedés és az ezekhez kapcsolódó járulékos munkák.
Alapigazságnak tartották azt a ma is ismert mondást, hogy a munka nemesít, és életüket ennek fényében élték le, aki csatlakozott hozzájuk, az mindezt vállalta és nem lóghatott ki a sorból. A kolostoroknak és a rendházaknak a rendszeresen gondozott füvészkertjeiken és veteményeseiken kívül gyümölcsfaültetvényeik és szőlőültetvényeik is voltak. Ezeket pedig gondozni, metszeni, ápolni kellett a minőségi gyümölcs érdekében, ami több szempontból is nagyon fontos volt.
A misztikus bor
Feltehetően nem meglepetés, de nem csak étkezési célra termesztették a szerzetesek a gyümölcsöket, hanem bizony alkoholos italok, elsősorban bor készítéséhez is felhasználták. A bornak a keresztény vallásban kitüntetett szerepe van, hiszen a történet szerint Jézus is bort készített vízből, a misebor pedig a mai napig jelen van az egyházi eseményeken, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a szőlőültetvényekre és a borkészítésre ennyire nagy gondot fordítottak.
