Felhős égből napsugárként érte a magyar műemlékkedvelőket az október végi hír, miszerint a 2011-ben a Kossuth tér átépítése miatt életre hívott Steindl Imre Program keretében három budapesti épület fogja a közeljövőben visszakapni díszes kupoláit: a BME Szent Gellért téri épülete, az ELTE Egyetem téri neobarokk palotája, valamint a Vécsey utca és a Vértanúk tere sarkán álló historizáló bérház.
A 1730/2020. (X. 30.) kormányzati határozatban meghirdetett program nem burkolt célja, hogy idővel az egész fővárosban, majd pedig szerte az országban helyreállításra kerüljenek azon épületek tetődíszei, melyek építészeti, városképi szempontból egykor meghatározónak számítottak.
A rekonstrukciók a Kossuth térre néző Wellisch-palotánál alkalmazott gyakorlat mentén, a korabeli tervek és fotók felhasználásával történnének, így biztosítva a lehető legnagyobb fokú hitelességet. A díszeiktől különböző okok miatt megfosztott épületekről hamarosan országos nyilvántartás fog készülni: első körben az állami tulajdonú épületek kaphatják vissza eredeti tetőidomaikat, idővel azonban, talán már a projekt második vagy harmadik ütemében, a nem állami tulajdonban álló, ám kiemelt értéket képviselő házak is pályázhatnak a kerettámogatásra.
Addig is, a határozattól fellelkesülve gyorsan csokorba szedtük nektek legáhítottabb visszakupolásítandó budapesti épületeinket, amelyek elhelyezkedésük és egyszervolt szépségük okán méltán megérdemelnék díszes tetőzetük restaurációját.
Török Bankház
A jobb sorsra érdemes Szervita tér egyik oldalát hosszú évtizedeken át egy otromba parkolóház csúfította el, ma pedig egy csillogó-villogó, a “környezetére reflektáló” irodaház szegélyezi, és időközben a templomhoz hozzáépített Távbeszélő Központból is luxus lakóház lett. Egyvalami nem változott: az 1906-ban megnyitott, Róth Miksa legnagyobb budapesti mozaikjával büszkélkedő Török Bankház szecessziós épületéről még mindig hiányzik Ney Simon a mitológiai Atlaszból, egy belső világítással ellátott glóbuszból, valamint egy férfi és női alakból álló, ötméteres szoborcsoportja, melyet statikai okokra hivatkozva távolítottak el 1939-ben.
Fonciére-palota
Az Andrássy út páros oldalának neoreneszánsz nyitánya 1882-ben épült meg egy francia pénzintézet megrendelésére Feszty Adolf (a híres körképet jegyző Feszty Árpád testvére) tervei alapján, aki a magyaros szecesszió későbbi mestere, Lechner Ödön elől orozta el a megbízást. Csúcsos, sztúpára emlékeztető sarokkupolája egészen a II. világháború végéig díszítette a négyemeletes ház tetejét, egy Hermész-szobor és két griffmadár társaságában. Ez utóbbiak szerencsésen megúszták a pusztítást, és a mai napig kitartóan várják impozáns háttámaszuk visszatérését.
Károly körút 3.
A Károly körút és a Dohány utca találkozásánál tekintélyesen terpeszkedő bérháztömb, melynek aljában jelenleg a Belvárosi Színház működik, eredetileg az Első Katonai Biztosító Intézet számára épült 1911 és 1913 között. A homlokzat szecessziós domborművei és az art decót megelőlegező, geometrikus mintázatú erkélykorlátjai ellenére az épület tetőzete meglepően egyszerű – de nem mindig volt ez így. A manzárdtetőt eredetileg egy nagyobb és négy kisebb torony koronázta, amelyek egyszerre idézték meg Mexikó piramisait és Manhattan felhőkarcolóit. Aztán jött a II. világháború, meg az 50-es évek kupolabontásai, Budapest pedig ismét egy lépéssel távolabb került világvárosi státuszától.
Magyar Nemzeti Levéltár
Pecz Samu, a vöröstéglás neogótika legnagyobb magyar művelője jegyzi a Bécsi kapu téren álló Nemzeti Levéltár négyemeletes épületét, melynek középkori takarásában korának egyik legmodernebb levéltárát sikerült megálmodnia. Az 1923-ban átadott levéltár központi fűtésének kürtőjét rejtő, 75 méter magas torony parázs viták tárgya volt már akkor is, városképi aggályokra hivatkozva pedig sokan ma sem látnák szívesen a II. világháború idején megrongálódott, majd helyreállítás helyett inkább lebontott kéményt. Pedig nemcsak egy jól sikerült toronnyal gazdagodna a város, hanem a Várhegy északi vége is megkapná méltó lezárását.
OTI-székház
Joggal tekinthetünk a Komor Marcell és Jakab Dezső párosa által tervezett OTI-székházra mint Budapest első felhőkarcolójára: a maga 73 méterével a Fiumei úti épület annak idején Európa legmagasabb épületei közé tartozott, köszönhetően egy 1931-es bővítésnek. Az 1913-ban felhúzott eredeti épületet ugyanis nagyon hamar kinőtte az Országos Társadalombiztosító Intézet, ezért ahhoz egy új szárnyat, valamint egy hatalmas, az art deco szellemében fogant tornyot építettek, tulipános pártázattal, nyolcméter magas szobrokkal és négy óralappal. A gyorsan kötő, ám szilárdságából az évtizedek során sokat vesztő bauxitbetonból épült tornyot biztonsági megfontolások miatt végül 1969-ben lebontották, a New York-i stílusú magasházrajongók kollektív bánatára.