Pilinszky János 1921. november 27-én született az első világháborús romokból feléledni igyekező Budapesten, a második világháború embertelen körülményei között volt huszonéves fiatal, majd negyven éven keresztül próbált nyíltan vallásos költőként érvényesülni egy, a vallást megvető ideológiai rendszerben, a Magyar Népköztársaság idején. Habár a kommunista cenzúra miatt csupán a hetvenes évektől 1981-es haláláig, életének alig több mint tíz évében tudott aktívan részt venni a budapesti irodalmi életben, végigírta a XX. századot.
Pilinszky elmondása szerint költészetét négy fő élettapasztalat határozza meg. Nagy hatással voltak rá a nagynénje által vezetett leánynevelő intézetben töltött gyermekkori nyarak, amelyek során saját bevallása szerint az embertársaival szembeni alázatról és megértésről tanult rengeteget. Emellett másik nagynénje beszédhibája is nyomot hagyott a költő világnézetén és ezáltal művein: elvetette a felszínes beszédet, valamint megtanulta átérezni a felszólalás, az önkifejezés lelki gyötrelmeit.
Gyermekkori élményei után fiatal felnőttként is érték munkásságát alapjaiban meghatározó tapasztalatok: 1944-ben, 23 évesen, egy kis német faluban átélte a világháború leírhatatlan borzalmait, az éhező emberektől a koncentrációs táborok szörnyűségéig, ami ezután visszavonhatatlanul meghatározta költői hangját.
Tudtad?
2009-ben, szülővárosában, Budapesten elneveztek egy utcát a költőről: az egykori Szivárvány köz az V. kerületi Veres Pálné utcát és Cukor utcát köti össze. A névváltoztatás egyébként nagy visszhangot váltott ki a helyiekből, mivel sokak szerint nem méltó Pilinszky munkásságához a sikátorok hangulatát idéző, eldugott mellékutca, ahová még a nap sem süt be.
Az előzőeken túl a negyedik motívum, amely mellett nem mehetünk el, ha Pilinszky költészetéről beszélünk: vallásossága. Amikor nekiszegezték a kérdést, vallásos költőnek tartja-e magát, „Én költő vagyok és katolikus.” – szólt a mára elhíresült válasz. Ez a mondat jól összefoglalja, amit a vallás és a költészet összefonódásáról gondol: a művészetet különválasztja katolicizmusától, ugyanakkor katolikus költőként egyetemes kérdésekkel és problémákkal foglalkozik.
Habár Pilinszky nem emelte ki külön, kudarcba fulladt párkapcsolatai és belső harcai szexualitásáról is vissza-visszaköszönnek verseiben. Házassága Márkus Annával például mindössze két hónapig tartott, aminek terméke egy kézzel írott verseskötet, benne az Annához írt, gyönyörű költeményekkel. Jutta Scherrerrel és Ingrid Ficheux-vel folytatott viszonya sem hozott beteljesülést a költőnek, aminek okát az irodalomtörténészének látens homoszexualitásával magyarázzák.
Pilinszky János: Aranykori töredék
U. E.-nek
Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.
Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a lüktető öröm;
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szivem
és esztelen szorít, szorít magához!
Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehunyom is, süti a szemem;
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesűl,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó
és olyan édes. Úgy igazi minden.
