A társadalom jóllétéhez legalább annyira fontos a természettel való összhang, mint a növekvő GDP
Interjú a Greenpeace-szel

Hunyadi Réka először az egyetem alatt, egy nyári önkénteskedés során került közelebbi kapcsolatba a környezetvédelemmel, egy svájci biofarmon segédkezett, majd később Észak-Írországban vállalt környezetvédelmi önkéntes munkát. Az elhivatottságból aztán karrier épült: több civil szervezetnél is dolgozott zöld programokon, környezetvédelmi kommunikáción, valamint egy környezetvédelmi tévéműsor felelős szerkesztőjeként is, 2016 óta pedig a Greenpeace magyarországi képviseletének kommunikációs vezetője, ahol egy célért küzdenek: visszaállítani az emberek és a természet közötti harmóniát.

Fotó: Németh Kriszti

Nemrég leadtatok egy javaslatcsomagot a fővárosi önkormányzatnak, amelyben a klímaválsággal kapcsolatos legsürgetőbb lépéseket írtátok össze.

Így van, ez egy 2030-as vízió, olyan – ma még talán radikálisnak tűnő – tervek vannak benne, mint például a rakpart belvárosi szakaszának autómentessé tétele és fás ligetté alakítása. Az autósforgalom korlátozása válasz a klímaválságra, hiszen kevesebb üzemanyagot használunk, illetve jót tesz az embereknek, mert tisztábbá válik a levegő, és létrejönnek közösségi terek.

A klímavédelem összefügg a mi jóllétünkkel: az egész arról szól, hogy elvesztettük a kapcsolatot a természettel, amelyet helyre kell hoznunk.

A természet nem azért van, hogy nyerészkedjünk rajta, hanem hogy harmóniában éljünk együtt vele, hiszen biztosítja az életfeltételeinket.

Milyen főbb területeket érintetek a javaslatcsomagban?

A közlekedés újraszervezésén túl a csomag magában foglalja az energiahasználat átalakítását: a távfűtés korszerűsítését és a megújuló energia használatának növelését, valamint az épületek energiahatékonyságának javítását. Az anyagunkban szintén benne van, hogy pár éven belül csak olyan épület épülhessen, amelynek tetején vagy napelemeket helyeznek el, vagy zöldtetőt alakítanak ki, de 2023-ra új fővárosi parkot is szeretnénk a csepeli Nagyerdőben.

blank
Fotó: Németh Kriszti

Miért fontos a zöldtetők kialakítása?

Hosszú időn keresztül azt láttuk a fővárosban, hogy sorra tűnnek el a zöldfelületek. El kell felejteni, hogy ezek beépíthető telkek. A zöldfelületek nagyon fontosak a közérzetünk szempontjából, a légszennyezettséget is csökkentik, hiszen megkötik a szálló port, illetve az is lényeges, hogy az alattuk található talaj képes beszívni az esővizet, ami azért jelentős, mert az éghajlatváltozás miatt egyre többször úgynevezett villámárvizek alakulnak ki. Ha betonra esik a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló eső, hömpölygő árvizek keletkeznek, míg a talaj nem csak beszívja, hanem el is raktározza a vizet, amelyet a növények felhasználnak. Ha vannak növények, jönnek a beporzók. Ha a zöldtetőkön például méhlegelőket hozunk létre, vagyis nektárt adó virágokat ültetünk, amelyek táplálékot jelentenek a beporzóknak, az élővilággal – és így önmagunkkal is – is jót teszünk, megállíthatjuk a méhek számának csökkenését. Azért is nagyon fontosak a zöldfelületek, mert nyáron a betontömbök ontják magukból a hőséget, de ha vannak zöldfelületekkel ellátott közterek, az épületek tetején zöldtető van, vagy legalább zöldfallal rendelkeznek, csökkenthető a hőhullámok hatása.

Arra is tesztek javaslatot, hogyan lehetne érzékenyíteni az embereket a környezetvédelemre?

A klímakonzultáció során tapasztalt nagy állampolgári érdeklődés is jól mutatja, az embereket érdekli, mit tesz a kormány az éghajlatváltozás ellen, és hogyan készíti fel a lakosságot a klímaváltozás várható hatásaira. A tananyagnak részét képezhetné továbbá az éghajlatváltozás okainak és kezelésének oktatása is. 2020-ban ennek egy alapvető ismeretnek kellene lennie, mégsem tanítják az iskolákban. Ezen kívül tájékoztató kampányokat kellene folytatni területi és országos szinten: fontos, hogy tudatára ébredjünk, egy rendszernek, a bolygó ökoszisztémájának vagyunk a részei, amellyel együtt kell működnünk.

Hol tart Budapest más európai nagyvárosokhoz képest?

Az Egészségügyi Világszervezet 9 négyzetméter per főben állapította meg a zöldterületek ideális mértékét. Nálunk ez 5 négyzetméter.

Van még hova fejlődnünk.

Már az előző városvezetés belekezdett a fatelepítési programba, továbbra is arra kell törekedni, hogy még több zöldfelület legyen a belvárosban – és a létezőket pedig óvni, ápolni kell. Sok újonnan ültetett fiatal fa már most elpusztult, az autók száma folyamatosan nő, légszennyezettség tekintetében Európa legrosszabbjai között vagyunk – ezeken sürgősen változtatni kell.

blank
Fotó: Németh Kriszti

Nyitott minderre a városvezetés?

A 2019 októberében hivatalba lépett új városvezetéssel eddig jók a tapasztalataink. Maga a klímavészhelyzet kihirdetését is egy helyes lépésnek tartjuk, mert hiába csak szavak, elköteleződést mutat. Ígéretük szerint minden klímaválságot érintő döntés meghozatalakor a klímavédelmi szempontok kapnak elsőbbséget. A klímavédelem egy szintre került tehát a gazdasági döntésekkel, hiszen felismerték, hogy a társadalom jóllétéhez legalább ugyanolyan fontos a természettel való összhang, mint a növekvő GDP.

A fővárossal szemben mit vártok a kormánytól?

Sok az átfedés. Vannak kormányzati és településszintű hatáskörök. Csak a kormánynak van arra jogköre, hogy lehetővé tegye a szélerőművek újratelepítését, fejlessze a vonatközlekedést és támogassa a dízelautók kitiltását. A kormánynak támogatnia kell a településszintű közösségi közlekedés korszerűsítését is, mert az önkormányzatok nem tudják ezt önerőből megtenni, hiszen nincs elég bevételük. Egy felelős magyar kormánynak kezelnie kellene a légszennyezés problémáját. Nyugaton már betiltották a régi használt dízeleket, míg Magyarországon nincs arra vonatkozó jogszabály, hogy ne lehetne behozni őket az országba, úgyhogy

ha így folytatjuk, Magyarország lesz a szennyező autók temetője.

blank

És mit vártok az emberektől? Hogyan tudja az átlagember védeni a környezetet?

Tájékozódjunk és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, továbbá keressük az újabb és újabb kihívásokat, hogyan tudnánk még többet tenni egyénileg és a közösségeinkben. A legegyszerűbb talán az étkezéssel kezdeni: figyeljünk arra, honnan szerezzük be az élelmiszert, vásároljunk piacokon, lehetőleg biogazdáktól. Én kimondottan szeretem, hogy a piacon minden alkalommal személyes kapcsolatba kerülök azzal az emberrel, aki ellát engem élelemmel, és így meg tudom neki köszönni a munkáját. A kevesebb hús- és tejtermékfogyasztással hozzájárulunk az élővilágunk fennmaradásához, míg az egyszer használatos termékek mellőzésével kevesebb hulladékot termelünk. A legfontosabb a megelőzés: a legjobb fajta hulladék, ami létre sem jön. Először törekedjünk a megelőzésre, majd az újrahasználatra, és csak ezek után jön az újrahasznosítás, amelyhez szintén energia szükséges – aminek előállítása gyakran csak tovább fokozza a klímaválságot. A közlekedés terén is lehet változtatni. Üljünk kevesebbszer autóba, ha mégis kocsival közlekedünk, osszuk meg másokkal is, biciklizzünk, rollerezzünk, tömegközlekedjünk. Ha városon kívül utazunk, használjuk a közösségi közlekedési rendszereket: a legjobb, ha vonatozunk.

Sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, tényleg számít, hogyan védjük egyénileg a környezetet. Mit gondolsz erről?

Én a rendszerszintű változásokban hiszek.

Ezekhez akár azzal is hozzá tudunk járulni, ha aláírunk egy petíciót. Nyolcmillió emberrel követeltük a Shelltől, hogy hagyjon fel az olajfúrási terveivel az Északi-tengeren, és végül így lett. De a világszerte egyre több ember részvételével zajló klímatüntetésektől se független, hogy a politikában egyre nagyobb hangsúlyt kap a klímavédelem, és egyre több cég jelenti be széndioxid-mentességi céldátumait. Az üzleti és a politikai élet szereplőire fogyasztókként, szavazó állampolgárokként mi tudunk nyomást gyakorolni azzal, hogy hiszünk az összefogásunk erejében, mert együtt rákényszeríthetjük őket a felelős cselekvésre. A politikusoktól például követelhetjük olyan jogszabályok meghozatalát, amelyek véget vetnek a cégek környezetpusztításának, klímarombolásának – ez nekünk is segít felelősen élni. Fontos persze a személyes felelősségvállalás, de változást akkor fogunk elérni, ha átalakítjuk a meglévő rendszereket.

blank
Fotó: Németh Kriszti

Tudsz olyan tevékenységet mondani, amelyről azt hisszük, óvjuk vele a környezetet, valójában viszont nincs így?

Ide lehet például sorolni az egyszer használatos, elvileg lebomló műanyagtermékeket, amilyenek például a kukoricakeményítőből készült zacskók. Az esetek többségében azonban ezek leginkább 50-60 fok között bomlanak le – természetes körülmények között vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan.

A legfontosabb: hagyjuk magunk mögött az „eldobhatóság” kultúráját.

Minden egyes termék legyártása rengeteg energiát és nyersanyagot emészt fel, a cél tehát a többszöri használat, a tudatosság és minden fogyasztás mérséklése. Így a Föld erőforrásait sokkal kevésbé vesszük igénybe, védelmet kapnak az erdők, az óceánok és a tengerek, az élőlények természetes élőhelyei, és csökkentjük a kibocsátásainkat, ami a legfőbb feladatunk a klímaválság mérséklése érdekében.

Mit tegyen az, aki szeretne csatlakozni hozzátok?

Aki követ minket csatornáinkon, illetve feliratkozik a hírlevelünkre, naprakész információkat kap a hazai és nemzetközi környezetvédelemről és cselekvési lehetőségekről. Lehet hozzánk csatlakozni önkéntesnek, részt venni a rendezvényeinken, és azért is nagyon hálásak vagyunk, ha valaki anyagilag tud minket támogatni. Nagyon büszkék vagyunk ugyanis arra, hogy sem cégektől, sem kormányoktól nem fogadunk el támogatást, kizárólag magánszemélyek és magánszemélyek által alapított alapítványok támogatásából működünk – ez biztosítja teljes politikai és anyagi függetlenségünket, amely 1971, a Greenpeace alapítása óta egyik fő alapértékünk.

Képek: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Helyszín: Ecocafe