Végre itthon is látható a friss Golden Globe-díjas Awkwafina főszereplésével készült tragikomédia.
Kínában van egy mondás: „Ha rákos vagy, meghalsz. De nem a rák öli meg az embert, hanem a félelem.” Ez alapján tehát ha valakit nem szeretnél elveszíteni, segíthet, ha nem mondod meg neki, hogy hamarosan búcsút kell vennetek egymástól.
A fenti filozófiát követi Billi (Awkwafina) részben Amerikába, részben Japánba szakadt családja is, amikor fény derül a Nai Nai (vagyis a nagyi) súlyos betegségére: úgy tesznek, mintha mi sem történt volna – leszámítva persze, hogy hirtelen mindannyian megjelennek az idős hölgynél, odahaza Kínában. A látogatás látszólagos apropója pedig nem más, mint egy világraszóló (kamu)lakodalom, melynek áldozata Billi unokatestvére és annak kínaiul egyáltalán nem beszélő barátnője.
Bár a családi színjáték számtalan megmosolyogtató helyzetet szül, melyekben kulcsszerepet játszik a nagyi ellentmondást nem tűrő, ugyanakkor rendkívül szerethető karaktere, a rokonság arcán időről időre bizony átsuhan a búcsú miatt érzett szomorúság, melyre olykor a film zenéje is rásegít.
A cselekmény egyébként maga a rendező, Lulu Wang személyes történetén alapul, aki Billi szemszögéből élt át hasonló eseményeket, melyek végkifejlete A búcsú utolsó képkockáiból ismerhető meg. Erre a jelenetre továbbá azért is érdemes odafigyelni, mert választ ad a legfontosabb kérdésre, ami megfogalmazódik bennünk a film nézése során.
A Wang alakját a nagyvásznon megformáló Awkwafina játékát az idei Golden Globe-gálán a szakma is elismerte, méghozzá a legjobb színésznőnek járó díjjal vígjáték / musical kategóriában. Ugyanakkor ez a műfaji besorolás ne tévesszen meg senkit, hiszen a művésznőben azért nem egy Jim Carrey veszett el. Awkwafina Billiként sokkal inkább az az egyszerű szomszéd lány típus, aki még egy esküvőre is szürke pólóban és fekete szoknyában megy, viszont a nagymamája iránt érzett szeretete – példamutató módon – határtalan.
Hogy mi magunk mennyire értünk egyet a cikk elején említett kínai mondással, természetesen egyénfüggő, ugyanakkor az vitathatatlan, hogy A búcsú minden egyes karaktere rekordidő alatt szimpátiát ébreszt bennünk. A film végére pedig talán arra is ráébredünk, hogy bár a magyar és a kínai tradíciók között jelentős eltérések vannak, a mi családunkban is megtalálhatóak a mindenkit elirányító nagymamák, az okostelefon-függő kiskamaszok vagy éppen a Billihez hasonló különc figurák.
Ha tehát a következő hetekben szívesen megnéznél egy az Élősködőkhöz hasonlóan jól sikerült, ám annál jóval könnyedebb ázsiai dramedyt, február 6-tól keresd a mozikban A búcsút!