A Gettómilliomos producereinek legújabb filmje csütörtöktől látható a magyar mozikban.
A hatvanas és a nyolcvanas évek között több ezer nigériai kisgyermek került átmenetileg brit nevelőszülőkhöz, akik nagyjából 8 éven keresztül gondoskodtak a csöppségek taníttatásáról, természetesen busás pénzösszegek fejében. Ennek köszönhetően a gyerekek életük legmeghatározóbb időszakában nem is érintkeztek saját felmenőikkel és kultúrájukkal, így visszakerülve a nigériai társadalomba, gyakran élték meg megrázkódtatásként az első találkozást a helyi hagyományokkal és a küllemükben hozzájuk hasonló emberekkel.
A bőrömben főhőse, Enitan (Damson Idris – Black Mirror, Snowfall) egy az említett több ezer közül, de elképesztő története kiemelkedővé teszi az arctalan, elnyomott tömegből. A fiú ugyanis képtelen beilleszkedni a nyugat-afrikai kultúrába, így szülei döntése alapján visszakerül egykori nevelőanyjához (Kate Beckinsale) és tucatnyi „testvéréhez”. 16 éves korára azonban végérvényesen megérti, hogy azon a helyen, amit szíve mélyén az otthonának tart, nem kívánatos személy.
Milyen felnőtt szeretnél lenni? – Tiszta és fehér.
Sorozatos megaláztatások után Enitan ráébred, hogy ebben a világban nincs más lehetősége a túlélésre, mint fehérré válni. Ennek érdekében pedig hajlandó akár a végsőkig is elmenni, csatlakozva egy skinhead bandához, és szembefordulva színes bőrű sorstársaival.
Az íróként és rendezőként ebben a filmben debütáló Adewale Akinnuoye-Agbaje alkotásában saját élettörténetét dolgozta fel, megjelenítve a fiatalkorában megtapasztalt, kilátástalannak tűnő helyzetét. Mozija rendkívül súlyos és sajnos 2020-ban is aktuális kérdéseket boncolgat, miközben képes elérni, hogy a nem színes bőrű néző is egy kicsit Enitan alakjába képzelje magát.
A jelenetek sorát nézve megérthetjük végre, hogyan lesz egy félénk kisfiúból erőszakos kamasz, és szinte a történet első perceitől kezdve drukkolunk a főhősnek, hogy döntsön másképp, és térjen vissza a helyes útra – amíg még nem késő.
Bár az agresszivitással az alkotók nem spóroltak, ebben az esetben azt kell mondanom, ez a film előnyére vált, bár a 18-as korhatár-besorolás azért sejteti, hogy mire számíthatunk. Fontos még megemlíteni az igényes zenei aláfestést is, az érzékenyebb lelkű nézők számára pedig jó hír lehet, hogy a felcsendülő dalok sok esetben enyhítik a cselekmény durvaságát.
Összességében tehát A bőrömben – véleményem szerint – kötelező darab mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi történik a világban, miközben mi egy multiplex kényelmes székében ücsörögve tömjük magunkba a popcornt…