Ha elegetek van a Reszkessetek, betörők! és Igazából szerelem-újrajátszásokból, és szeretnétek néhány újabb klasszikussal felfrissíteni az ünnepi repertoárt, szerintünk az alábbi darabok közül válogassatok.
Halálos fegyver
A Die Hardot sokan szeretik alternatív karácsonyi filmes listájuk élére állítani, valahogy azonban ugyanezek az emberek hajlamosak megfeledkezni a 80-as és 90-es évek másik legnagyobb akciófilm-sorozatáról, a Halálos fegyverről. Pedig a Mel Gibson és Danny Glover nevével fémjelzett klasszikus első része rögtön a Jingle Bell Rockkal indít, egy karácsonyfapiacon is megfordulunk, a finálé pedig karácsony napján, a fa körül, a családi szeretet melegében éri hőseinket. Aki egy időtálló durrogtatós mozira vágyik az ünnepek alatt, de a Die Hardot már unja, annak a Halálos fegyvert melegen ajánljuk.
Hull a pelyhes
Habár megjelenésekor szinte mindenki ekézte ezt a kései Schwarzenegger-klasszikust, az azóta eltelt 22 év mégis felvértezte egy olyan nosztalgiaköpennyel, ami a gondtalan optimizmus jegyében telt ’90-es évek minden filmjére, zenéjére és videoklipjére jellemző. Lehet vitatkozni azon, hogy a Hull a pelyhes vajon tényleg egy őszinte és maró kritikája-e a karácsonykor még nagyobb sebességbe kapcsoló fogyasztói társadalomnak, vagy inkább maga is részt vesz benne, de ez az ambivalencia mit sem változtat az olyan jelenetek szépségén, mint Sinbad szenvedélyes monológja a gonosz játékgyárosokról, Arnold sütis idegösszeomlása, vagy amikor a gyermekéért bármire képes apuka egy jól irányzott ütéssel padlóra vágja a szomszéd rénszarvasát.
Batman visszatér
Christopher Nolan trilógiáját mindenki szereti, hiszen tényleg izgalmas, komoly filmek, ám a Batman: Kezdődik!-et leszámítva egyiknek sincs igazán batmanes hangulata. Tim Burton első két Batman-mozijával még más volt a helyzet, Gotham City tele volt art-deco csodákkal, utcái pedig elborult alakokkal. A Batman visszatérből csak úgy árad a burtonös ízlés szerint stilizált karácsonyi hangulat: ott van a szentestekor született Pingvin, az általa elrabolt Jégkirálynő, na meg a sok karácsonyi dísz, a folyton hulló hópelyhek, és persze a szeretet fontosságát hangsúlyozó üzenet.
Tapló Télapó
A Tapló Télapó úgy szól a karácsony szelleméről és a szeretet fontosságáról, hogy a főszereplője egy alkoholista tolvaj (Billy Bob Thornton élete szerepében), aki Mikulásnak öltözve rabolja ki a neki és kis fekete krampuszának helyet adó áruházakat, tömve van alig burkolt szexuális tartalommal, és amellett sem szeretnénk elmenni, hogy egy perc játékidőre átlagban 3,3 káromkodás jut. Kötelező darab minden, a Télapu- és Mi a manó-féle filmektől Mikulás-csömört kapott, az obszcén poénokat kedvelő embernek.
Szörnyecskék
Ha alternatív karácsonyi filmekről esik szó, nem hagyhatjuk ki Joe Dante klasszikusát, amelyben a Furby-szerű kis szőrmókok egy csapásra zöld, trutyis, hüllőszerű rémlényekké változnak. Csak egy kis éjfél utáni nasira, meg pár csepp vízre van szükségük. A karácsonyi hótakaróba burkolózó álmos kisváros csendjét felforgató rosszcsont teremtmények egyszerre tudnak nagyon kegyetlenek és viccesek is lenni. A cukiságfaktort Gizmo szolgáltatja, a filmen végigfutó szerelmi szál pedig kellőképp visszafogott és hihető ahhoz, hogy ne zavarjon meg minket az ábrázolt gyilkosságok morbid gyönyörében.
Rare Exports
A finn filmgyártás modern remeke az egyetlen valóban világhírű finn legenda egy új, eddig nem ismert arcát tárja elénk. Nem, a Rare Exports nem a Nokiáról szól, hanem a kisgyerekek millió által szeretett Joulupukkiról, azaz a finn Télapóról. Jalmari Helander filmje felteszi a kérdést: mi van, ha Joulupukki nem is az a kedélyesen kövér, ősz szakállú, repülő rénszarvasszánnal közlekedő öregember, hanem egy évezredek óta jégbörtönben szunnyadó démon, aki a rossz gyerekeket virgácsok helyett azok felfalásával bünteti? Nem kell egyébként egy véresen komoly filmre számítani, a gyerekszereplők aranyosak és elszántak, a sötét jelenetek feszültségét pedig egy-egy jól elhelyezett humorbomba mindig tökéletesen feloldja.
