A budapestiek gyakran mondogatják, mennyire irigylik a hazánkba látogató turistákat, amiért teljesen más szemszögből ismerhetik meg a fővárost. Csodálkozva tekintenek fel a gyönyörű homlokzatú épületekre, amelyek mellett az itteniek többsége mit sem törődve elsétál. Emellett azért lennénk szívesen a helyükben, mert páratlan panorámájú helyeken kísérleteznek a magyar gasztronómiával. Felmerül a kérdés: miért nem teszünk így mi is?
Szerencsére a remek ételek kóstolgatása és a turisztikai látnivalókban való gyönyörködés összekapcsolható programok, így ha valaki két legyet ütne egy csapásra, minden lehetősége megvan rá. A Duna korzón járva többször megfogalmazódott már bennünk, milyen lehet a Budai várra néző kilátás mellett elkölteni az ebédünket, és végre megadatott a lehetőség: meglátogattuk a bisztró stílusú DNB Budapest éttermet, aminek a Budapest Marriott Hotel földszintje ad otthont.
Helyi turistáskodásunk állomásaként jobbat aligha választhattunk volna. Az ötcsillagos szálloda éttermét, amelynek személyzete ottlétünkkor végig rendkívül kedves és figyelmes volt, nem kizárólag az ott megszállók használhatják, megragadtuk hát a lehetőséget, hogy leteszteljük a szeptember elején debütáló őszi étlap néhány kiváló fogását. Bár kellemes időt fogtunk ki, úgy döntöttük, a terasz helyett egy ablak melletti asztalnál foglalunk helyet. Megéri néhány szót ejteni a belső térről, amelynek hangulatát a barna szín szemnek kellemes árnyalatai, továbbá hatalmas üvegfelületek határozzák meg. A székek kényelmesek, a berendezés modern, és az étteremben látványkonyha működik, így a vendégek végigkövethetik az ételek elkészítésének teljes folyamatát.
A DNB étlapján szereplő tételek kiötlésekor nagy figyelmet fordítanak a szezonális alapanyagok használatára, és fontosnak tartják, hogy hazai termelőktől, 100 kilométeres körzeten belül szerezzék be azokat. A borlapról ugyanez mondható el: a limitált, de jól megválasztott ajánlatok között 30-35, többségében magyar fajtát (Irsai Olivér, Furmint) sorakoztatnak fel, de néhány nemzetközi szőlőfajta (Chardonnay, Olaszrizling) is szerepel a listán, természetesen szintén hazai termelőktől.
Kóstolóra fel!
A fő attrakciót jelentő ételek előtt egy kosár friss, puha kenyeret helyeztek el az asztalunkon, ami mellé édes füstöltpaprikával és sóval meghintett vajat is hoztak. Kellemes előételnek ígérkezett, és olyan finom volt, hogy csak azért hagytuk félbe, mert nem sokkal később megérkezett az első fogás: kacsamell saláta édes tökpürével. Változatos, egyben vibrálóan színes fogásról van szó; marinált gyökérzöldségekkel és juharsziruppal besütött fügével tálalták, és olíva szeletekkel adtak kellemes egyensúlyt az ízeknek. A harmóniát fokozandó, Lajvér rozéval koccintottunk.
A kulináris kaland következő állomása a kevés tejszínnel és sajttal készült hántolt árpás rizottó volt gombával és zsályaropogóssal. A látványra és ízre is kielégítő, krémes textúrájú ételben jól eltalálták a gomba arányát, hiszen bár meghatározó volt, mégsem minden más ízjegyet elnyomóan tolakodó. Kísérőként dűlő-szelektált Páskomi Chardonnayt kínáltak hozzá. Mielőtt kettőt pislantottunk, már meg is érkezett harmadik ételünk, a harcsapaprikás, amit stílusos tányéron sztrapacskával, túrós tejföllel, klasszikus paprikás szósszal és szalonnapörccel tálaltak. Ha egy mondattal kellene leírnunk, azt mondanánk: intenzív, nagyon finom ízek tengerében merülhettek el az ízlelőbimbóink. Ruppert sillert, azaz kastélyosbort párosítottak a magyarosan karakteres ízekhez.
A főételek között utolsóként fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal készített, saját zsírjában konfitált kacsacombot kóstolhattunk, káposztás cvekedli-ágyon. A DNB séfje igazán karakteres ízeket alkotott; a markáns szósz felejthetetlenül ízletes, a kacsa pedig pont annyira volt átsütve, amennyire a nagykönyvben meg van írva. A Kása borászat testes vörösborával 10 pontot zsebelt be a képzeletbeli 10-es skálánkon.
Desszertnek természetesen maradt hely (ki nem hagytuk volna), és nagy örömünkre kürtőskalácsos finomsággal, – benne tejszínnel és csokoládés krémmel, rajta bogyós gyümölcsökkel – kényeztettek el bennünket. Az ebéd megkoronázásaként 2013-as Szamorodnit bontottak nekünk, ami azt kell mondjuk, tökéletes befejezése volt az étteremtesztnek. Mindezt ráadásul csodálatos kilátás is tetőzte.
Ez az alkalom remek bizonyítéka volt annak, hogy helyiként is átélhetjük a turistákat érő élményeket. Ha neked sem utolsó szempont, hogy mindezt megfizethető árak mellett tedd, keresd a DNB Budapest éttermet a város egyik legszebb környékén!
Fotók: Egy jó kép rólad