A Nyócker málló pompája

A „Nyócker” fogalom. Még az is hallott róla, aki soha nem járt Pesten. Ez a sötét negyed, a veszélyes környék, pedig valójában a város egyik legszínesebb, leginspirálóbb kerülete, ahol minden házfal, minden sarok egy-egy történelmi emléket őriz.

Villamosra szálló utasok a Blaha Lujza téren, egyetemre siető fiatalok a Krúdy Gyula utcában, ebédszünetet töltő emberek a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Miközben sodródnak a hétköznapok forgatagában, talán eszükbe sem jut, hogy nap mint nap olyan házak, utcák között haladnak el, amik szemtanúi voltak a magyar történelem hol dicsőséges, hol sötét pillanatainak; ahol népszerű orvosok, művészek, muzsikusok laktak. Pedig egy pillanatra megállva és körülnézve az egyik ház falán emléktáblát, a másikon golyó ütötte lyukakat, a harmadikon pedig kis kőszobrokat látnának, amik arról árulkodnak, mivel foglalkozott a ház eredeti lakója.

A nyolcadik kerület színes, eklektikus világa, melynek a 18-19. században épp a sokszínűségében, az egymás mellett élő különböző foglalkozású és nemzetiségű emberek által alkotott közösségben rejlett az ereje, ma is különleges meglepetések egész sorával szolgál, csak észre kell venni őket. Ezeket a különleges részleteket mutatja be a Beyond Budapest A Nyócker málló pompája című városnéző sétája.

A Nemzeti Múzeum kertjéből induló túrán megannyi érdekesség mellett kiderül többek között, hogy melyik épület látható a húszezres bankjegy hátán, ki szervezte újra 1911-ben a magyar bábaképzést, milyen ellentmondás feszül a Magyar Rádió homlokzatán, a szabadságot szimbolizáló madarak és a mögötte megbújó helyiség története között, milyen csellel mentették meg emberéletek százait a Lőrinc pap téren álló templom jezsuita szerzetesei vagy hol törtek be a Szentkirályi utcába a szovjet katonák 1944-ben.

A Nyócker”, ez az örökké nyüzsgő, belvárosi kerület, mindig az események középpontjában állt. Így volt ez a második világháború, és ’56 idején is, de itt játszódott A Pál utcai fiúk, és ez a kerület adott otthont számos kiváló művésznek, illetve itt éltek (és élnek mind a mai napig) a legjelentősebb roma zenészek. Ez az a környék, ahol teljesen természetes, hogy miközben az utca egyik oldalán modern iskolaépület áll, a másikon málló vakolatú, alacsony, régi stílusban épült magánház. Ahol a 21. században még mindig találunk kovácsműhelyt, és ahol egy generációk óta egy család kezében lévő cukrászda is üzemel.

A Beyond Budapest sétája olyan, mint egy első találkozás, ahol kialakul a szimpátia, ahol megismerjük a másik fél életének legfontosabb állomásait, köztük néhány színes, hol vidám, hol szomorú epizóddal. Ahol a beszélgetésből kiderül, hányszor kellett egy-egy nagyobb kudarcból újra felállni, ahogy a kerület is újra magára talált a világháborús bombázások, vagy épp a forradalmi harcok után, ahogy szép lassan levetkőzte magáról rossz hírnevét, és újra azzá a színes forgataggá vált, amibe beleszerettek azok, akik otthonuknak választották.

Mert mióta csak létezik Józsefváros, mindig jöttek ide különleges, világi emberek, hogy éljenek, alkossanak a környéken. Kármán Tódor itt alapította meg a Trefort Gimnáziumot, 1848 után a Nemzeti Múzeum és környéke a magyar nemesek szabadság iránti elköteleződésének szimbólumává vált, Ferenc József pedig ide építtette Ybl Miklóssal az első kőből épült képviselőházat. Ez a környék tehát soha senkit nem hagyott hidegen, nem is lehet szó nélkül elmenni mellette, mindenkinek van valamilyen emléke, története, ami hozzá kapcsolódik, ami ideköti valamelyik macskaköves utcához. Az interaktív séta során akár arra is van lehetőség, hogy ezt megosszák egymással a jelenlévők, és kirajzolódjon, hányféle nyolcadik kerület létezik a 21. században attól függően, hogy ki, mikor járt itt, és milyen emlékei vannak róla.

Túl a kalandokon, a romantikus történeteken, történelmi viharokon, ez alkalommal az is kiderül például, hogy a Palotanegyedet az 1838-as pusztító árvíznek köszönhetjük, az újjáépítés során ugyanis világosan kiderült, hogy annak érdekében, hogy ekkora rombolás még egyszer ne mehessen végbe az új házakat jó minőségű téglából kell építeni, a szennyvíz elvezetést ki kell építeni, a tereket is kővel kell burkolni, s így a katasztrófa romjain megszületett a mai Budapest egyik legelegánsabb környéke. De érvényben volt olyan rendelet is, hogy a Nemzeti Múzeum környékén épülő házak építési költségének 20%-át díszítésre fordítsák, hogy méltó környezetet teremtsenek a múzeum épületének. Ez pedig nem csak az esztétikum szempontjából, de a környék iparosai számára is kedvező döntés volt.

Izgalmas kaland tehát ez a séta mindenkinek, aki érdeklődik a városrész története iránt, mert mindegy, hogy született nyolcadik kerületi, vagy újonnan érkezett, annál jobban tud kötődni a környékhez, minél többet megtud róla. Ugyanis, ha van kerület, amiben messze több rejlik, mint amennyit első pillantásra gondolnánk, ahol még a barátságtalannak tűnő házak udvara is ezer titkot rejt, akkor az a “Nyócker”.

A városnézésére való jelentkezésért és további információért keresd fel a Beyond Budapest weboldalát.