Gyöngyöző homlokok, besötétített nappalik, és szaunaként funkcionáló tömegközlekedési eszközök sora jelzi: beköszöntött a nagybetűs NYÁR. Bár sokunknak eszébe sem jut, de a megannyi strandolási és fürdőzési lehetőség mellett egy hatalmas földalatti világ is rendelkezésünkre áll, ha le szeretnénk hűteni magunkat.
Szemlő-hegyi-barlang
A város legüregesebb tájékát a Budai-hegységben találjuk: az I., II., III., és XII. kerület meredek utcái alatt közel 200 darab természetes úton keletkezett alagút honol. Sajnos, hacsak nem vagy profi barlangász, a sötét járatoknak mindössze csak egy nagyon kis részébe nyerhetsz bebocsátást. Ezek közé tartozik az 1930-ban felfedezett Szemlő-hegyi barlang, mely a mélyből feltörő budai forrásvizek 3,5 millió évnyi kemény munkája folyamán jött létre. A Kolosy térhez közel eső, busszal könnyen megközelíthető, nemrégiben akadálymentesített barlangrendszer 100%-os páratartalommal, és 12 fokos állandó hőmérséklettel várja a látogatókat, évszaktól függetlenül. A jelenleg 2200 méter hosszúságban feltérképezett barlang egy 250 méteres szakaszon, vezetett túra keretén belül járható be, pormentes levegője pedig többféle légzőszervi megbetegedés gyógyítására is alkalmas. A Szemlő-hegyi barlang számos látványos képződménnyel büszkélkedhet, többek között borsókövekkel, tűs aragonitcsoportokkal, és egy félelmetes boszorkányfejjel.
Pál-völgyi-barlang
A Szemlő-hegyi barlangtól nem messze találjuk a főváros második legnépszerűbb természetes földalatti járatrendszerét, a keddtől vasárnapig nyitva tartó Pál-völgyi-barlangot. 19 kilométeres hosszával a cseppkövekben gazdag barlang Budapest leghosszabb grottája, és országos szinten is dobogós. Az elefánt- és krokodil-formájú sztalagmit képződményei és a világklasszis akusztikával rendelkező Színház-terméről híres Pál-völgyi-barlang szinte már dermesztő, 11 fokos klímáját 500 méteren át élvezhetjük, aminek a teljesítése nagyjából egy órát vesz igénybe.
Sziklatemplom
A Gellért-hegy oldalából nyíló barlang kegyhelyként való hasznosítását a Pálos szerzeteseknek köszönhetjük, a különös kápolna- és kolostoregyüttes előfutárát pedig Lourdes-ban találjuk. Habár a Sziklatemplom történelme egészen a Pannon-tenger oldalirányból ható hideg hullámaiig és a mélyből feltörő termálvizekig nyúlik vissza, mai formáját az 1920-as, 1930-as évek munkálatai során nyerte el. A labirintusszerű, sok kis helyiségből álló, különleges barlangtemplom egyaránt gyönyörű zarándokhely, és 20 fokos levegőjének köszönhetően remek menedék is a nyári kánikula elől.
Kőbányai pincerendszer
A 30 kilométeres kőbányai pincerendszer első írásos említése a 13. századra, IV. Béla uralkodása idejére tehető: az itt bányászott jó minőségű mészkő hamar a pesti építkezések fontos alapanyagává vált. A mészkő-kitermelés a 19. században futott csúcsra, az Andrássy úti villáktól a Halászbástyán át az Operaházig rengeteg ezidőtájt felhúzott épülethez Kőbányáról szállították a könnyen faragható és fűrészelhető kő elemeket. Közben egy másik szakma képviselői is felfedezték maguknak a hűs, sötét vájatokban rejlő potenciált: az elhagyatott járatokat helyi borászok vették birtokba, és borospinceként hasznosították újra őket. Az egyik üres pincében 1844-ben Schmiedt Péter megalapítja saját sörfőzdéjét: a kiváló klíma a fermentálást segítette elő, a kristálytiszta talajvíz pedig a sörgyártáshoz volt elengedhetetlen. Schmiedt főzdéjét 1862-ben vásárolja meg Dréher Antal, hogy pár évtizeddel később a kontinens egyik legnagyobb sörgyárának tulajdonosa legyen belőle. Ma már sem mészkő-kitermelés, sem sörfőzés nem zajlik a pincerendszerben, tehát semmi akadálya, hogy a BudapestScenes Kőbányai Pincetúra keretén belül felfedezzük a fehér-falú földalatti birodalmat. Sőt, ha van búvárvizsgánk, a PaprikaDivers jóvoltából a pincerendszer néhány vízzel elöntött szekcióját is megismerhetjük!