Nem is gondolnánk amikor a belvárosban sétálunk, hogy milyen izgalmas múltú épületek mellett haladunk el, vagy hogy mennyire regényes életű személyekről nevezték el az utcát, melyen éppen baktatunk. A Beyond Budapest Légy a kedvesem Pesten! – múzsák és szerelmek krónikája című sétáján az V. kerületet új oldaláról ismerhetjük meg, melynek főszereplői elsősorban a nők. A séta vezetője, Csikós Ildikó mesélt nekünk irodalmi alakjaink elfelejtett történeteiről.
Fővám tér
A Fővám tér egyik híres lakosa Móricz Zsigmond volt, aki második feleségével, Simonyi Máriával élt az egyik előkelő bérházban tíz éven át. Az íróval megesett legizgalmasabb történet ugyanakkor nem a lakáshoz, hanem a mai Szabadsághídhoz (egykori Ferenc József híd) fűződik. Az irodalomkönyvekbe ez a történet úgy került be, hogy Móricz a hídon sikeresen lebeszélt egy fiatal lányt a Dunába ugrásról, ám Nyáry Krisztián könyvéből megtudjuk, a valóságban ez már nem az első találkozásuk 1936 őszén… A beszélgetésük pedig nem a hídon, hanem egy olcsó garniszállóban folytatódott.
Csibe sokkal több volt, mint Móricz nevelt lánya: szerelmi viszony volt köztük, melyből gyermek is született. Csibe gyorsan tanult, előbb Móricz kertészetét, majd kiadóvállalatát vezette. Miután Móricz meghalt, az író lányai kitúrták otthonukból Erzsébetet, aki ekkor könyvesboltot és kis kiadót alapított. A második világháborúban zsidó családok és katonaszökevények százainak állított ki hamis igazolványokat, hogy megmentse őket a haláltól. Így lett az egyszerű, lelenclányból a Világ Igaza díjjal kitüntetett hölgy.
Veres Pálné utca
Veres Pálné saját kora egyik lázadója volt. Az 1815-ben született Beniczky Hermin, akit mindenki Veres Pálnéként, a magyar nőnevelés úttörőjeként ismer, már gyerekként bámulatos műveltségre tett szert – folyékonyan beszélt németül, magyarul viszont csak nehézkesen, de ez nem volt szokatlan a kor arisztokratái között.
Későn ment férjhez, a házasságból egy lánya született, akit a kortársak legnagyobb megrökönyödésére saját maga fürdetett és szoptatott. Ahogy a lánya, Szilárda kezdett felcseperedni, rájött, hogy bármennyire is szeretné kitaníttatni a lányát, nincs az országban olyan intézmény, ahova küldhetné.
Fiúunokája halála után, 1880-ban építtetett az akkor még Zöldfa, ma pedig az ő nevét viselő utcán egy iskolát, méghozzá reneszánsz stílusban, ez volt ugyanis az elhunyt kedvenc stílusa. Nyolc évvel később, Hermin férjének halála után egy újabb intézményt építtetett, ennek a helyén áll a mai Veres Pálné Gimnázium.
Kevésbé ismert, hogy Veres Pálné és Madách Imre között szoros barátság, feltételezhetően plátói szerelem volt. Madách Herminnek küldte el elsőként legnagyobb alkotása, Az ember tragédiájának első nyomdai példányát, és neki is ajánlotta a művet.
Kecskeméti ház
Ugyancsak a Veres Pálné utcán található az úgynevezett Kecskeméti ház, melyet Kecskemét városa építtetett. A Lechner Ödön – Pártos Gyula tervei alapján megszületett ház egyik impozáns szobra Kecskemét városának egyik leghíresebb szülöttjét, Katona Józsefet ábrázolja, aki kezében a szóbeszéd szerint Kecskemét város első helytörténetét tartja, melyet ő írt.
Katona örök szerelme, Széppataki Róza Litkei Erzsébethez hasonló ívű életet futott be – még ha más előjellel is történt. Széppataki Róza korának egyik legnagyobb színházi üdvöskéje volt, de a páratlan tehetséggel megáldott nő idős korára névtelenségbe süllyedt, egykori férje dobott neki mentőövet és engedte meg, hogy a majorságán csirkéket neveljen.
Henszlmann Imre utca
A 19. században még ház állt a műemlékvédelem első hazai szószólójáról, Henszlmann Imréről elnevezett utca Egyetem téri végénél. Itt halt meg Petőfi Sándor egyik nagy szerelme, Csapó Etelka. A temetés után a költő azt kérte a lány szüleitől, hogy hadd tölthessen el ott egy kis időt, ahol a lányt felravatalozták – a gyászoló család pedig rábólintott a kérésre. Petőfi Etelkának szóló verseiben nyoma sincs a költőre jellemző harciasságnak, mély és őszinte gyászról tanúskodnak Etelka-versei.
A mára lebontott házat a pénzzel ügyesen zsonglőrködő Andrássyk vették meg, hogy aztán lebonthassák, és egy utcát alakíthassanak ki a helyén, bérlakásokkal, melyek a Károlyi kertre néznek, csodás illatú akácfákkal. Állítólag azoktól a bérlőktől, akiknek a lakásuk az akácfáktól édes illatban úszó kertre nézett, a főbérlők felárat szedtek.
Lázár Ervin és Vacskamati
A Veres Pálné utca végén egy különös házasság és barátság története rejtőzik a magas kapu mögött. Itt lakott Lázár Ervin szintén író feleségével, Vathy Zsuzsával. Nemcsak a férj és a feleség ápolt mély barátságot egymással: a házaspár a szomszédjaival is nagyon jól kijött. Olyannyira, hogy a Lázár-házaspár több évvel az elköltözésük után az ezredforduló szilveszterét is itt töltötte, a harmadik emeleti lakosok társaságában.
Lázár és Vathy egymás ellentétjei voltak: a férfi kövérkés, joviális volt, művei a mágikus-realizmus világában játszódtak, míg a madárcsontú Vathy Zsuzsa sokkal szikárabban írt. Kapcsolatuk titka talán az volt, hogy mindkettejüknek ez volt a második házassága, a befuccsolt frigyükből pedig külön-külön, de sokat tanultak. A házaspár gyakran írt egymásnak levelet, melyet a feleség Lázár Ervin, a nagy varázslónak címzett, a férje pedig (Vathy nevének játékos újragondolásával) Macskavatinak, majd Vacskamatinak.
Otthonuk igazi értelmiségi találkozóhely volt, konyhájukban gyakran fordultak meg a rendszerváltás előtti irodalmi élet alakjai.
Jól szemlélteti Vathy Zsuzsa karakánságát, hogy amikor 18 éves korában a pártbizottság nem továbbította az egyetemi jelentkezését, visszaküldte az oktatási miniszternek az érettségi bizonyítványát, mondván, ha ennyire nem számítanak az eddigi tanulmányai, le is mond róluk. Vathy számítása bejött, végül mégis mehetett egyetemre, igaz, „osztályidegen” szülei miatt a pedagógusi és jogász pályát nem választhatta – így lett belőle vegyész.
A Légy a kedvesem Pesten sétára itt tudsz jegyet vásárolni.
Képek: Németh Krisztina