Nem unatkozott 2018-ban a Nagy-Szín-Pad! tavalyi győztese: a Lóci játszik a tehetségmutató óta egyre több fellépéssel büszkélkedhet, idén nyáron pedig a srácok a sűrű fesztiválszezon mellett elkezdték a harmadik lemezük felvételét is. Az együttes egyébként szereti folyamatosan új kihívások elé állítani magát, decemberre például az Extravaganza elnevezésű koncertszínházzal készülnek. Az egyedülálló eseményről és az új albumról a zenekar frontemberét, Csorba Lórántot, azaz Lócit kérdeztük.
Idén decemberben lesz negyedik éve, hogy megtartottátok az első Lóci játszik koncertet. Mesélnél nekünk róla?
Lóci: A legelső fellépésünk a (most már nem létező) Gozsdu Manó Klubban volt. Előtte sokat játszottam csak egy szál gitárral, ezért borzasztóan kíváncsi voltam arra, milyen lesz a fogadtatása annak, hogy hangszeres kísérettel szólalnak meg ezek a számok. Érdekes volt látni, hogy sokan azért jöttek, mert úgy gondolták, ebből nagy dolog lesz, és nem akartak lemaradni ennek a formációnak az első állomásáról. Megható visszagondolni arra, hogy voltak, akik már akkor hittek ebben.
Van egy titkos epizódja is az indulásunknak: a Gozsdu Manó előtt még elmentünk Egerbe, tehát az volt a nulladik Lóci játszik koncert. A Paddy and The Rats előtt játszottunk, egy teljesen hozzánk nem illő, fekete pólós közönségnek. Bár örültünk, hogy kipróbálhattuk magunkat, de igazából a GMK-s fellépés az, amit az első koncertként tartunk számon.
Szerinted mi az, amiben a legtöbbet változott a zenekar az azóta eltelt évek alatt és mi az, ami még mindig pontosan ugyanolyan maradt?
Lóci: A zenekar közvetlensége állandó, a Sziget Nagyszínpados fellépésén is azt élveztem legjobban, mikor leszaladhattam a színpadról és egy ismeretlen francia lánynak a sörébe beleihattam, aki éppen ott állt. Szerintem az, hogy megszólítod a közönséget, soha nem fog kimenni a divatból, hiszen minden néző örül, ha valami interakció történik. A legtöbbet talán az változott, hogy most már nem poénkodok annyit a saját nyomorúságommal (rengeteg stand-upos a saját frusztrációiból csinál poént). Amikor több ezren ott vannak a koncerteden, akkor egy kicsit visszatetsző, ha a lúzerségemről beszélek akkor is, ha nem vagyok sztár alkat… Rájöttem, hogy az is vicces lehet, ha egy minimálisan tetetett magabiztossággal vezetem a közönséget.
Nemrég jelent meg a Szív-láb-dob című dalotok, ami már a készülő harmadik album előfutára. Ha jól tudom, az új lemez a Lóci játszikra jellemző eklektikusságot fogja továbbra is képviselni. Mit árulhatsz el máris róla?
Lóci: A harmadik Lóci játszik lemez egyelőre cím nélküli, de az az elképzelésem, hogy úgy fognak összeállni rajta a számok, ahogy a portugál művészetben a csempék: mindegyik értelmezhető önmagában is, de mégis egy egészet adnak ki, ha távolról ránézel. Ennek az első eleme a Szív-láb-dob, amit nemrég kiadtunk. Ez egy kimondottan „nem Lócis” felvétel, de azt gondolom, ha valaki kíváncsi Csorba Lócira, mint dalszerzőre, akkor ezt a számot is értékelni tudja az eddigiektől eltérő hangvétel ellenére. Az szokták mondani, hogy a harmadik album vízválasztó. Hiszen a felfedezés örömét az elsőnél tovább lehet vinni a másodikra, de a harmadiknál dől el, hogy a zenekarban tényleg ott van-e a lehetőség arra, hogy megvesse a lábát a zenei világban. Igyekeztünk ezt nem túl izgulni, szimplán úgy gondoltunk rá, mint egy új kihívásra. Úgy gondolom, ez a megújulás kulcsa, akkor tudsz értelmesen előre menni, ha mindig új megmérettetések elé állítod magad. Azt találtuk ki, hogy a dalokat nem úgy fogjuk felvenni, mint eddig, hanem egy kicsit csupaszon, megkomponálatlanul bedobjuk a nyári fesztivál közönség elé és olyan producerrel dolgozunk, akikre korábban nem gondoltunk volna. Egyik oldalról Závodi Marci járul hozzá az album munkálataihoz, aki az elektronika királya, másrészt pedig egy igazán tapasztalt veteránnal, Vastival, azaz Vastag Gáborral dolgozunk együtt. A lemez befejezése is kihívás egyébként, mert annyira sokszínű lett.
Említetted, hogy a zenekar szereti kihívások elé állítani magát, a legújabb éppen a december 21-ei Extravaganza elnevezésű koncertszínház előadásotok. Hogy merült fel az ötlet, honnan ered a színházi érdeklődés?
Lóci: 2018 valószínűleg az áttörésből fakadó felkérés mennyiségnek az éve a Lóci játszik életében, nagyon munkás év volt. Ennek köszönhetően sokféle helyen megfordultunk. Azt vettük észre, hogy amikor ül a közönség egészen más poénok élnek és ebben mi jók vagyunk. Amikor odafigyelést lehet generálni a zenénkre, akkor szuperül működik a Lóci játszik – ezért azt gondoltuk, hogy miért ne raknánk be színházba?
Nem is egyszerűen csak színházi, hanem improvizációs előadással készültök, a rendezőtök pedig Novák Péter.
Lóci: Ennek borzasztóan örültem, hiszen ő egy olyan ikonikus figura, akire büszkén nézünk fel. Kiderült, hogy tényleg csípi a zenénket, emellett jól látja az erősségeinket és a hiányosságainkat is. Novák Péter egy igazi energiabomba, ötletzápor, egy kész improvizációs műhely. Mindenképpen akartunk viszonyulni a Beugróhoz, ez kicsit össze is függ az én korábbi stand up-os tevékenységemmel, tehát abból egy csomó dolgot át lehet emelni.
Azt meséltétek, hogy late night show elemek is helyet kaptak az előadásban…
Lóci: Ezeket azért akartam mindenképpen beemelni, mert úgy gondolom, hogy az a fajta show zenélés, amit ezekben a műsorokban látunk (tehát a poénra kihelyezett zenei teljesítmény), mindig izgalmas, olyan dolog amit nem csinálnak elegen. Ez az a fajta szórakoztatás, amit a Lóci játszikba mindig is elképzeltem. Ettől függetlenül inkább egy koncertre fog hasonlítani, de szeretném ezeket a gageket úgy elhelyezni, hogy működni tudjanak és remélem nem ez lesz az egyetlen előadás, amit csinálunk.
Az este interaktív is lesz, a nézők részesei lesznek a történéseknek. Elárulhatsz valamit a szerepükről?
Lóci: Igen, de nem kell aggódni, igyekszünk meghagyni a távolságot, ha a nézők azt szeretnék. (mosolyog – a szerk.) Például a „Szociálisan érzékeny dal” minden Lóci játszik koncerten egy duett, a közönségből felhívunk valakit és ő elénekeli velünk együtt. Van, hogy ez jól sül el, van, hogy nem, de ez állandó eleme – ehhez hasonló interaktivitás várható. Illetve van egy tervünk, a szünetre is, ahol úgyis mindenki mobilozni fog: szeretnénk, hogy ha ezt az időt valami értelmes dologra lehetne fordítani, de ezen egyelőre még dolgozik a menedzsment! (nevet – a szerk.)
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a zenekar jövőképének megalkotása főként a te feladatod. Milyen képet festettél le magad elé 2019-re?
Mindig megjósolom, hogy milyen év lesz a következő, aztán teljesen máshogy alakul. 2019-re most azt mondanám, hogy az elhatározás éve lesz. Már most látom, hogy nincs a harmadik lemezen még egy „Nem táncolsz jobban, mint én”. Abba a fajta grandiozitásos sikerbe, illetve az egyszavas refrén irányába nem haladunk tovább. Szerintem most jobban ki fogjuk tudni jelölni, hogy mi a víziónk a Lóci játszikkal. Lehet, hogy kevesebb koncertünk lesz, lehet, hogy más típusú fellépések lesznek, de talán így jobban el tudunk köteleződni amellett, amit szeretnénk, vagy amilyen típusú közönséget képzelünk el magunknak. Ez a két dolog pedig úgy érzem, kezd egyre inkább világossá válni a zenekar előtt.