Sok minden eszünkbe juthat Balsai Móniról. A Liza, a rókatündér bájos és naiv főszereplője, a terápia mindig nyugodt és kedves terapeutája, vagy a válótársak életigenlő Tamarája. A színésznő november 1-jén bemutatott filmje, az X – A rendszerből törölve kicsit kilóg a sorból, hiszen egy olyan krimiről van szó, melyhez hasonlóra eddig még nem volt példa a magyar filmgyártásban.
A filmnek eddig csak az előzetesét láthattuk, ami a skandináv krimik hangulatára emlékeztet. Ez is volt a célotok?
Nagyon jó, hogy ezt mondod, abszolút ez volt a cél. A Liza, a rókatündérrel ellentétben ez nem egy rózsaszín szerelmi történet. Ez egy krimi, ahol egy rendkívül izgalmas, fordulatokkal teli cselekményt követhetünk végig, de ettől még nem akciófilmre kell számítani. A filmnek mély gondolatai, üzenetei is vannak.
Például?
Az, hogy egy ember képes változtatni, nemcsak a saját, de az őt körülvevők életén is. Fontos üzenete, hogy merjünk kiállni magunkért, legyen bátorságunk megtenni a nehéz lépéseket is, ha a helyzet úgy kívánja, és segítsünk egymáson.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Tavasszal, körülbelül két és fél hónapig forgattunk. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a színházi évad kellős közepén történt mindez, ami azt jelentette, hogy reggel négyre jött elém az autó, reggel hattól este hatig tartott a forgatás, negyed hétre értem a színházba, ahol héttől előadásom volt. Tizenegyre értem haza, ha éjfélre ágyba kerültem, nagyon boldog voltam.
Honnan merítettél energiát?
Nem tudom, nem emlékszem (nevet – a szerk.). Nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen filmet létrehozhattunk, és én játszhattam Évát, a rendőrnőt. Ez az öröm nagy lendületet adott a munkához. Erőltetett menet volt, de bármikor újra belevágnék.
Mi tetszett a legjobban a filmben?
Azt szeretem leginkább a szakmámban, hogy mindig tanulhatok valami újat. Az X-ben a rendőrök életébe láthattam bele. A forgatás előtt volt egy gyorstalpaló, ahol megtanultuk, hogyan kell helyszínelni, ujjlenyomatokat venni, fegyvert használni, hogy hitelesebben játszhassuk a szerepünket. A film, az előzetese alapján meglehetősen nyomasztónak tűnik.
Mennyire volt számodra mentálisan megterhelő a szerep?
Nem szeretem ezt a szót, attól félek, nem ez a jó kifejezés. Egy ilyen szorongásokkal és félelmekkel teli krimi a mindennapjainkra is rányomta a bélyegét, amit megpróbáltunk úgy oldani, hogy sokat viccelődtünk egymással, amikor várni kellett valamire két jelenet között. Szokásunkká vált, hogy rossz bűvésztrükköket kellett bemutatni.
Ki volt a legjobb „rossz bűvész”?
Nehéz eldönteni, mindenki. Schmied Zoltán, Molnár Áron különösen jók voltak.
Schmied Zoltánnal már többször dolgoztál együtt, például a Centrál Színházban bemutatott Büszkeség és balítéletben is ketten játsszátok az összes karaktert.Hogyan boldogulsz egy színdarabon belül ennyi szereppel?
Hálás feladat egyszerre több karaktert is megformálni. Mindegyiket élveztem valamelyik tulajdonsága miatt. A legnehezebb Elizabeth volt, talán azért, mert ő viszonylag „egyszerű” karakter volt. A bonyolultabb, szélsőségesebb szerepeket mindig könnyebb eljátszani, ahogy az életigenlő, pozitív, erős női alakokat is.
Melyik a kedvenc, eddig megformált szereped?
Fogalmazzunk úgy, hogy eddig semmit nem bántam meg, és gondolom, ez már jót jelent (nevet – a szerk.). Mindig az éppen aktuális a kedvenc, mivel abban vagyok a legjobban elmerülve.
Schmied Zoltánnal még ennél is régebbre nyúlik vissza a kapcsolatod, ugyanis a Liza, a rókatündérben is vele játszottál, és Ujj Mészáros Károly rendezte mindkét filmet, valamint a Büszkeség és balítélet színdarabot is.
Igen, de színházban most találkozik először ez a felállás, ami mindannyiunk számára nagyon különleges. Az a jó ebben a hármas barátságban, hogy mindig egy irányba haladunk együtt előre. A film is, a színház is a maga módján nehéz, egy filmben sokkal gyorsabbnak és precízebbnek kell lenni.
Van olyan szerep, amit még nem formáltál meg, de rajta van a listádon?
Nem hiszek ebben. Nyilván vannak olyan színészek és rendezők, akikkel szívesen dolgoznék együtt, de ezt babonából nem mondom el. Ebben a szakmában nem nagyon lehet előre tervezni, spontánnak kell lenni. Azt nem mondanám, hogy sodródom az árral, inkább úgy fogalmaznék, aminek meg kell találnia, az úgyis megtalál.