A 18. alkalommal megrendezett ARC-kiállítás idén is izgalmas témát jár körül. Ezúttal a hamissággal, fake dolgokkal számolnak le a plakátok, innen a 2018-as ARC mottója is: Unfake. A szeptember 21-e és október 7-e között meglátogatható kiállítás díjazottjaival interjúkat is készítettünk. A második helyet elnyerő Simó Katával beszélgettünk
Mit tudhatunk rólad?
Az idei ARC-pályázatra Partigianna néven jelentkeztem. Szegeden dolgozom tervezőgrafikusként, plakátokkal ’komolyabban’ néhány éve foglalkozom, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt.
Korábban is indultál már az ARC-pályázaton?
Nem. Ez az első Arc pályázat, amin indultam.
Az idei pályázat kulcsszava az „Unfake”. Hogyan azonosultál a témával, szerinted mi a legnagyobb „fakeség”, ami körbevesz minket?
A „fake”, „unfake” nem túlságosan bonyolult szemantikájú szó, mégis mintha kicsit zavarban lennénk, ha magyarra kellene fordítanunk. Talán azért, mert tartunk attól, hogy a fordításaink elfedhetnek (elferdíthetnek) valami lényeges jelentésjegyet, ami itt nyilván megengedhetetlen.
Mit gondolsz, mit kellene tennünk, hogy „unfake-ké” tegyünk a világunkat?
Grafikusként magam is a hamisítatlant, az igazat próbálom kutatni. Ám az unfake nem egy magát minden felkészültség, minden eszköz nélkül megmutatni képes valami. Tudás, felkészültség nélkül a legjobb szándék ellenére is a fonákjára fordulhat a nagybetűs UNFAKE is.Minden ember próbáljon meg magában „unfake-elni”. Erre ösztönöz bennünket számos plakátpályázat, így az ARC is. Kiírásai érdekesek, rugalmasak és inspiratívak. Én legalábbis rendszeresen figyelemmel kísérem őket ‑ már csak a saját arcom miatt is.
Hány pályamunkát készítettél idén?
Nyolcat. Kettőt válogattak be; a másik pályamunkám tematikája is az intimszférával kapcsolatos.
Mi ihlette a nyertes alkotásod?
Az arcunkon kívül a lelkünk legmélyén is van egy réteg, ami nem tűr semmiféle illetéktelen beavatkozást, semmiféle manipulációt. Ide tartozik az ember magánélete, többek közt a gyerekvállalás is. A pályamunkámon ennek a kérdéskörnek az abszurd, mondhatni, fake verzióját próbáltam körüljárni anélkül, hogy igazságtalan lennék megannyi sorstársammal szemben.
Milyen hatást szerettél volna elérni a pályaműveddel? Mit szerettél volna kifejezni vele?
Az, amit ebben a kontextusban a „fake”, illetőleg az „unfake” kifejezésekkel illetünk, nyilván mindig volt, alighanem mindig lesz is. Nem mindegy azonban, hogy ilyen mértékben hatnak ránk, hogy milyen arányban hagyjuk érvényesülni az egyiket meg a másikat. A tennivalók ilyen módon egyértelműen adva vannak. Szeretnék optimista lenni, de nem könnyű.
Szerinted mi az idei ARC-kiállítás legfontosabb üzenete, amit minden látogatónak magával kéne vinnie?
Azt hiszem, minden kiállítás legfontosabb üzenete, így az ARC kiállításé is, az a mentális kép, amit a befogadó hazavisz.
