1994 óta rendezik meg az ifjú alkotók számára az Országos Diákfilmszemlét, ahol három kategóriában mérettethetik meg magukat a fiatalok: külön az általános iskolások, a gimnazisták és a fiatal felnőttek. Az utóbbi kategóriában Sipos Bence, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészei Kar hallgatója Váratlan vár a határon című filmével nyerte meg a fődíjat. Vele beszélgettünk.
A 25. Országos Diákfilmszemlére idén 110 filmet neveztek, Bence pedig a Fiatal filmes kategóriájának első helyét nyerte el. A Váratlan vár a határon rendezője és vágója is Bence volt, az operatőri feladatokat Halász Gábor csoporttársával ketten látták el. A filmet több fesztiválra is benevezték, ezért nyilvánosan még nem elérhető, de érdemes a fesztiválok programfüzeteit böngészni, hogy éppen hol lehet megtekinteni a közeljövőben.
Mióta foglalkoztat a filmezés?
A filmek és a filmezés világa már tinédzserkorom óta lenyűgözött. Az igazi paradigmaváltás azonban még a filmes tanulmányaim előtt következett be. Kommunikáció és média szakon végeztem, ahol a helyi televíziónál töltött szakmai gyakorlat alatt pillanatok alatt szerelmes lettem a kamerába és mindabba, ami a mozgóképes alkotást körülöleli, így minden addigi próbálkozásnál nagyobb erőbedobással kezdtem el a filmezéssel foglalkozni. Minden szabadidőmet a felvételi filmem alapos megtervezésére és kivitelezésére fordítottam, így nyertem felvételt a Kaposvári Egyetem mozgókép szakára.
Miről szól pontosan a díjnyertes alkotásod?
A Váratlan vár a határon című alkotásban a Taródi-vár történetét igyekszem elmesélni, amely egy modern időkben épült vár, melyet Taródi István elképesztő mértékű kitartása, óriási hite és lenyűgöző munkamorálja emelt. A hatalmas kövek között járva szinte hihetetlennek tűnik, hogy ezt egyetlen ember keze munkája, verítéke és fáradtsága hozta létre. Taródi István vízióját 50 esztendő alatt valósította meg és amellett, hogy a nyugati országrész egyik legkülönlegesebb építményét hívta életre, egyfajta univerzális tanítást hozott el a számunkra. A soproni lakosság körében a vár története szájról-szájra terjed, ám úgy gondoltam, hogy a mögötte rejlő eszmeiség többet mesél a számunkra, mint, hogy megmaradjon lokális szinten.
Honnan jött az ihlet?
Bár nem vagyok soproni születésű, már hosszú ideje a városban lakom és nagyon megszerettem a helyet. Kézenfekvőnek tűnt számomra, hogy valami olyasmiről szeretnék forgatni, amivel valamilyen olyan helyi értékre, kulturális tartalomra hívom fel a figyelmet, ami országos vagy akár globális szinten is érdeklődésre tarthat számot. Fontos volt számomra, hogy valami olyasmiről készítsek filmet, ami egyszerre inspiráló és támpontot, irányzékot adhat a sokszor hitehagyott, értékvesztett világban.
Mennyi ideig készült a film, mi volt benne számodra a legnehezebb?
A film rövid dokumentumfilm műfajú, ennek ellenére a külső szemlélő számára talán meglepően hangozhat, milyen sok időt igényel az elkészítése. A szervezési munkálatoktól kezdve a forgatáson át a vágás során fellépő apró technikai döntések meghozataláig, eljut odáig az ember, hogy már nem is számlálja a belefektetett órákat. Szerencsére valamilyen megmagyarázhatatlan izgatottság kerít hatalmába, amikor ezzel foglalkozom, ami hatalmas löketet tud adni a munkában. A legnehezebb pont, számomra talán az, amikor megjelenik a fejemben egy kép, amit mindenképpen formába szeretnék önteni, és ez nem mindig egyszerű. Nagyon sok koncentrációt és türelmet igényel ennek a kivitelezése, ugyanakkor legalább ekkora mértékű elégedettség tölt el, amikor a munkafolyamat végén azt látom viszont a vásznon, ami azelőtt csak a fejemben létezett.