Fanatikus horrorrajongóként azt hittem, nincs az a horrorház, ami a frászt hozná rám, de még olyan sem, ami legalább kicsit rám tudna ijeszteni. Aztán tavaly nyáron, amikor első alkalommal jártam a Nightmare in Budapestben, minden illúzióm szertefoszlott.
Kiderült, nagyon is félős vagyok, olyannyira, hogy kolléganőmmel nem is tudunk végigmenni a pályán. Idén ismét visszatértem a Nightmare in Budapestbe, ezúttal azért, hogy felderítsem a hely kulisszatitkait.
Horrorház egy szellemmentes helyen
Dömsödi Gábor, a Nightmare in Budapest tulajdonosa elárulta, hogy több vendég is megkérdezte már tőlük, a Nightmare-nek nincs-e saját házi szelleme, de erről Gáboréknak nincs tudomása. A horrorház megnyitása előtt a pince teljesen üresen állt, a tartóoszlopokon és a rajtuk látható fekete kéznyomokon kívül semmi nem volt itt.
A Nightmare „játszópályája” jelenleg 400 négyzetméteres, de még körülbelül ugyanekkora hely áll kihasználatlanul, így akár duplájára is növelhető az interaktív horrorház. A pince jelenleg használaton kívüli részében is jártunk, ami felett a Rákóczi út autósávjai futnak. Maga az épület egyébként a második világháborúban súlyosan megrongálódott Grünwald-ház, melyet egykor a város egyik legpompásabb házaként tartottak számon, Budapest ostroma után viszont sajnos vitatható megoldásokkal állítottak helyre, és régi pompáját teljesen elveszítette.
A vendégek a már meglévő félelmeiket hozzák magukkal
A Nightmare in Budapest nem akarja lemásolni a híres horrorfilmeket, így nincsen Kör- vagy Annabelle-szoba, még ha a vendégek sokszor így is képzelik.
A Nightmare in Budapest 2011-es nyitása óta már többször költözött, de horrorkonyhájuk vagy sötét szobájuk minden helyszínükön volt. A dekoráció is szép lassan gyűlt össze az évek alatt, sok bútort pedig maga Gábor ácsolt össze, a pince egyik nem használt sarkában még egy tavalyi fenyőfán is megakadt a szemem, ami idén karácsonykor ismét szerepet kap majd.
Az interakción van a hangsúly
Hétköznaponként 4-5, hétvégén 6-7 színész dolgozik a Nightmare-ben, hogy a frászt hozzák ránk. Nincsenek előre megírt szövegek, sem feladatok, a szituációkat általában a helyzet szüli, a színészek improvizálnak.
„Már az első szobában le tudjuk venni, mit engedhetünk meg a vendégekkel. Ha hatalmasakat sikítoznak, vevők a vicceinkre, tudjuk, hogy szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Közben figyeljük az eseményeket is a kulisszák mögül, hallgatózunk, hogy megtudjunk egy-két dolgot a vendégekről. Ha nem az ijedős típusba tartoznak, nem rémüldöznek, inkább picit viccesebbre vesszük a figurát, persze csak a horror műfaji keretei között. A lényeg, hogy jól érezzék magukat nálunk” – meséli Marcsi, a Nightmare egyik színésze.
„Itt nincs két egyforma nap, ahogy nincs két egyforma vendég sem, az új jelmezekkel, sminkekkel, ötletekkel pedig egymást is motiválják a színészek” – árulta el Marcsi, amikor arról kérdezem, miért is szeret itt dolgozni.
Néha még a színészek is megijednek
Marcsi bevallotta, hogy ő maga eléggé félős, amit a kollégái ki is használnak, sokszor megijesztik őt. Sőt, már az is előfordult, hogy az egyik vendég rémisztette halálra.
„Egyszer a sötétszobában az én feladatom volt, hogy fel-le kapcsolgassam a villanyt. Az egyik pillanatban a vendég ott termett előttem a semmiből. Teljesen frászt kaptam tőle.”
Két vendégturnus között pedig azon is versenyeztek már, ki tud a leggyorsabban végigjutni a teljesen sötét horrorházban.
Persze a történet fordítottjára is volt már példa, az is előfordult már, hogy a nevetést nem tudták abbahagyni a színészek.
Aki nem tudja levágni a lábát, az nem is jöhet
Mivel a kulcsszó az interakció a Nightmare in Budapestnél, nagyon fontos, hogy a színészek értsenek a dolgukhoz. A színésznek jelentkezőknek az az első feladatuk a castingon, hogy egy képzeletbeli fűrésszel vágják le a lábukat. Ha elég hangosan, félelmetesen kiáltoznak, nagy átéléssel csinálják, már jó eséllyel indulnak. Ezután végig is kell menniük a pályán egy próbakörön, hogy a gyakorlatban is bebizonyíthassák, mennyire értenek a rémisztgetéshez, milyen gyorsan tudnak reagálni a különböző szituációkban.
Mit rejt a maszk?
A színészek öltözőjébe érve három kipingált arcú fiúval találkoztunk. Az egyikük, a Joker-mosolyú, fekete szemű srác elárulta, az arcán látható sminket 15 perc alatt dobta fel, már rutinból, mivel egy jól bejáratott karakterről van szó. Ha mindezt latexből készítette volna, több időt vett volna igénybe. A sminket egy professzionális sminkboltból szerzik be, és gyakran dolgoznak színes kontaktlencsékkel is.
A sminket és a jelmezt a színészek általában maguk találják ki, itt sincsenek kőbe vésett szabályok, a lényeg az, hogy ők is jól érezzék magukat, miközben persze a frászt hozzák ránk.
Különös reakciók a vendégektől
A vendégek reakcióját sosem lehet 100% biztonsággal kiszámítani. Sokan azt gondolják, hogy amikor az emberek megijednek, egyből ütnek. Ám az esetek többségében erről szó sincs, mesélte Gábor, ijedtében először mindenki hátrál egy lépést, mire behúzhatnának egyet a színésznek, azok már rég eltűntek a sötétben. Két kivételt azért mégis meg tudott említeni: az egyik színész egyszer egy gyomrost kapott, a társát pedig megpofozták.
Az is kiderült, hogy a külföldi vendégek sokkal jobbak, mint a magyarok, mivel jobban beleélik magukat a szituációkba, nyitottabbak és jobban reagálnak a váratlan szituációkra. A magyarokra jellemzőbb az illetlen viselkedés is, ők sokkal gyakrabban káromkodnak ok nélkül a színészekkel, vagy tesznek fel sértő kérdéseket.
Marcsi egy vicces esetet is megosztott velünk. A játék egy pontján gyakran szólítja fel arra a játékosokat, hogy mondjanak egy indokot, miért ne ölje meg őket. Amikor egy finn vendégtől is megkérdezte, a férfi azt válaszolta, azért, mert ő ismeri a Mikulást. „Ennél jobb választ még senki nem mondott.”.
Horrort mindenkinek!
Bár elvileg az alsó korhatár 14 év, szülői beleegyezéssel ennél fiatalabbak is végigjárhatják a horrorpályát, és ezzel sokan élnek is. Persze arra is volt példa, hogy 30-40 évesek távoztak sírva. Olyan tanárnők is akadnak, akik az osztályukat hozzák el a Nightmare-be, akár Dániából is, néhányuk már visszajáró vendég.
Ahogy az elején írtam, töméntelen mennyiségű horrort képes vagyok elfogyasztani, de a Nightmare in Budapestben azért nekem is inamba szállt a bátorságom.
Még azután is kérdéses, milyen merészen tudnék végigmenni (-rohanni) a horrorházon, hogy a vérfagyasztó hely feltárta előttem a titkait.
Mert ha van velőtrázóan félelmetes hely a világon, a Nightmare in Budapest az.
Képek: László Benedek