Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy létezik 12 szabály, melyek segítségével mederbe terelheted az életed és sokkal sikeresebben, eredményesebben élhetsz? Nem, semmilyen szektába nem akarlak beszervezni, csupán egy érdekes, sőt, izgalmas könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani. Ez Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt című írása, ami nem szűkölködik a tanulságos és elgondolkodtató sorokban.
Valószínűleg a könyv szerzőjének, Jordan B. Petersonnak a neve nem mond túl sokat, ezért gyorsan elárulom, hogy egy kanadai klinikai pszichológusról van szó, aki egyben a Torontói Egyetem pszichológiai tanszékének professzora is. Koránt sem elhanyagolható módon pedig nagyon érdekes dolgokat vall az életről, a boldogságról és sikerességről – és az odáig vezető útról.
Kezdjük mindjárt ott, hogy Peterson szerint az életben nem a boldogság megtalálásában kell felmorzsolni az energiánkat, hanem inkább azt a célt kell felfedezni, mely irányt ad nekünk és értelmet ad az életünknek.
Peterson könyve 12 szabályt, ha úgy tetszik, 12 hosszabb novellát tartalmaz, melyeket követvén elkerülhetjük a káoszt az életünkben.
Merthogy a világ két pólusra osztható: a rendre és a káoszra, az ismertre és az ismeretlenre, állítja Peterson. Ha túl nagy a rend körülöttünk, könnyen unalmassá, kiszámíthatóvá válik az életünk. Ha nem állítjuk magunkat kihívás (vagyis az ismeretlen) elé, a sikerélményektől is elzárjuk magunkat. Ha viszont túl sok az ismeretlen a környezetünkben és káoszban élünk, frusztrálttá, agresszívvá válhatunk.
A 12 szabály az élethez 12 nagyon érthető, könnyen kivitelezhető szabályt tartalmaz. Például:
- Mondjunk igazat!
- Barátkozzunk azokkal, akik a javunkat akarják!
- A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!
- Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!
Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanácsok némelyikére már én magam is rájöttem, és ezek szerint is élek. Például megpróbálom magam olyan emberekkel körbevenni, akik inspirálnak és pozitív kisugárzásúak, hazudni pedig szinte sosem szoktam (de tényleg!).
A könyv meglepőbb gondolatai számomra azok a részek voltak, melyek a gyereknevelésről szólnak.
Peterson világosan leírja, hogy a gyerekeket szabályok között kell felnevelni, nem szabad hagyni, hogy undokul és illetlenül viselkedjenek nyilvánosan, meg kell állítani, hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy a környezetünkben lévők megutálják hangoskodó gyerekünket.
Peterson még a testi fenyítést sem ítéli el, sőt. Persze nem a derékszíjjal való elnáspángolást pártolja, mindössze jó fegyelmezési eszköznek tartja a jókor alkalmazott atyai pofonokat.
A könyvben jól átgondolt és alátámasztott elveket olvashatunk, melyeket Peterson sok esetben bibliai példákkal szemléltet. A könyv elolvasása után valóban többnek, vagy legalábbis céltudatosabbnak, határozottabbnak érezhetjük magunkat, legalábbis ami az életvezetésünket illeti.
Egy negatívuma azért mégis csak van a könyvnek. Nem az a fajta olvasó vagyok, aki az előszót vagy a köszönetnyilvánítást átugorja, de ez esetben az Előszó és a Nyitány című fejezetek véleményem szerint teljesen mellőzhető, a legjobb, ha a 37. oldalon, az első fejezetnél kezdjük a könyv olvasását.
Mert amit innentől kezdve olvashatsz, na igen, az azon aztán mindannyian elgondolkodhatunk. Nem kell feltétlenül minden esetben Peterson pártjára állnod, a lényeg, hogy egy kis önvizsgálatot tartsunk és elgondolkozzunk, merről jöttünk, hová tartunk.
Legfőképpen pedig: hogyan is tartunk afelé a bizonyos ismert vagy ismeretlen cél felé a jövőnkben.
Tanulságos olvasmány, annyi szent. Nekem elhihetitek, tudjátok, én nem szoktam hazudni.
