Kevés könyv van, ami már néhány oldal után annyira beszippant, hogy szíved szerint le sem tennéd, míg el nem olvasod, inkább beteget jelentenél, csak hogy otthon tovább olvashasd. Jelen ajánló írója nem tett így, de sokáig kacérkodott az ötlettel. Fredrik Backman: Egymás ellen című könyvét ajánljuk, nagyon-nagy lelkesedéssel.
Bár ez más a sokadik itthon is megjelent Backman-könyv, nekem ez volt az első élményem a szerzővel. A könyv borítója alapján nem igazán tudtam, mire számítsak. Kamaszregény? Könnyed, vicces olvasmány? Esetleg egy kissé elvont, bizarr történet? Egyik sem. Az Egymás ellen egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, ráadásul úgy, hogy egyik lapról a másikra egyre közelebb nőnek a szívünkhöz a szereplők.
A történetben mindennek a középpontjában a hoki áll.
Egy apró svéd város mindennapjait csupán egyetlen dolog tölti ki: a hoki. A cél, hogy legyőzzék a környező települések csapatait, és bebizonyítsák, ők a legjobban. Így megy ez már időtlen idők óta, a hoki iráni rajongás mindenki számára evidens, hogy azt ne írjam, kötelező.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: a regény máris egy konfliktussal indul. A hokiedző lányát megerőszakolta az egyik hokijátékos. A fiú távozik a csapatból, sőt, a városból is, ám a felbolydult érzelmeket ennyivel nem lehet elintézni. A hokicsapat és hokidrukkerek két táborra szakadnak. Valaki szerint az egész megerőszakolós történet csak kitaláció, mások szerint azonban véresen komoly dologgal állnak szemben.
Márpedig az aprócska város léte lényegében a hokin áll vagy bukik, egy hanyatlásnak indult csapattal senki nem tud mit kezdeni.
Egyértelmű hát a helyzet: össze kell szedniük magukat, változtatni kell.
Így kerül a történetbe az új edző, aki ráadásul nő, s hogy tovább élesedjen a helyzet, még leszbikus is. Az edzőnő vajmi keveset ért az emberek lelkivilágához, hát még a kamasz fiúékéhoz, akiket edz. Érzéketlenség ide vagy oda, a nő fejébe veszi, hogy egy nyerő csapatot állít össze, még az sem zavarja, hogy olyan játékosokat akar felvenni a csapatába, akiknek a múltja enyhén szólva sem makulátlan.
A könyvben a hoki sokkal több mint játék.
Az összetartozás, az egyenlőség (és néha egyenlőtlenség), a kitartás szimbóluma, mellyel minden helyi azonosulni tud.
Backman úgy írja le a szereplők lelkének sötét titkait, félelmeit és elfojtott segélykiáltásait, hogy egyre többet és többet akarjunk róluk tudni. A könyv legnagyobb vonzereje, hogy bár nagyon mély és összetett érzéseket és emberi sorsokat ábrázol, mégsem válik nehézzé és vontatottá.
Éppen ellenkezőleg! A hangyabolyként nyüzsgő városka lakosainak történetei kiegészítik egymást és hatással is vannak egymásra. Ahogy a hokiban minden a csapatjátékon múlik, az edzőtermen kívül szintén sok minden áll vagy bukik a csapatszellemen (vagy annak teljes hiányán).
Minimum egy könyvet minden héten elolvasok, és mivel jelenleg 2018. 26. hete van, kis matekozással rájöhetünk, hogy legalább 26 könyvet elolvastam már idén.
Talán a felét sem tudnám már felsorolni ezeknek a könyveknek, de ha azt kérdeznéd, melyik tetszett a legjobban, egy pillanatig sem hezitálnék. Az Egymás ellent mondanám.
