1919. május elseje: a Tanácsköztársaság nagyszabású felvonulást szervez a munkásság ünnepére. Budapest közterei új formát öltenek: a régi rendszer mementóit beburkolják, helyükre az új rendszer ideológiájának szimbólumai kerülnek.
A Kassák Múzeum Minden a mienk! című időszaki kiállítása a most szombaton megrendezett Múzeumok Éjszakáján is várja az érdeklődőket. A különleges kiállításról Csatlós Judit, a Kassák Múzeum kultúrakutató muzeológusa mesélt nekünk.
Albert Ádám: Minden a mienk! című kiállításának témája az 1919-ben néhány hónapig hatalmon lévő Tanácsköztársaság május elsejei tömegrendezvényére készült városi térátalakítás kortárs művészeti analízise. A tárlaton azon belül is azt tudhatjuk meg, hogy a Tanácsköztársaság gazdasági elképzeléseit hogyan közvetítették vizuális eszközökkel.
Modernkori tömegrendezvény
Az 1919-es munkaünnepi megemlékezés egy modernkori tömegrendezvény volt, méghozzá talán nem is az első. Ezt megelőzően II. Rákóczi Ferenc, Kossuth újratemetése, vagy IV. Károly megkoronázása hasonlóan nagyszabású rendezvénynek számított, így a Tanácsköztársaság már a korábbi tapasztalatokra támaszkodva rendezhette meg a saját ünnepélyét. A szervezők május elsejére 200 vízcsapot helyeztek el a felvonulás csomópontjain, gondoskodtak az elsősegélynyújtó helyek létesítéséről, a felvonulás útvonalába eső üzletekben, kávézókban pedig lefoglalták a telefonokat, hogy a szervezők végig tudják egymással tartani a kapcsolatot.
Pénz beszél
Bár a rendezvény sok pénzbe került, még így is az eredetileg megállapított összeg felére csökkentették a költségkeretet. Spórolni a felhasznált anyagok megválogatásával is tudtak: olcsó, efemer alapanyagokat, például fát, papírt, papírtextilt vagy gipszet alkalmaztak. A felvonulás mellett lobbizók azzal érveltek, hogy az ünnepre készült installációk megépítése új munkalehetőségeket teremt, ami az égető munkahiány miatt fontos szempont volt.
A régit lefedni, az újat ünnepelni
A Tanácsköztársaság célja az volt, hogy megalkossák az új, saját történelmi panteonjukat, melynek főszereplője természetesen Marx és Engels volt. A magyar történelemben a jakobinus mozgalomhoz nyúltak vissza, ezért Martinovics emlékére Vérmezőn egy hatalmas szarkofágot állítottak fel, és előadták Karinthy Vérmező című darabját, mely a Martinovics-kivégzést dolgozza fel. Ugyancsak „újra felhasználták” az ideológiájukhoz Petőfi Sándort is, akinek a Március 15-e téren látható szobrát feldíszítették május elsejére.
A munkásmozgalom és az 1917-es orosz forradalom szimbólumait is elkezdte használni a Tanácsköztársaság, melynek része volt az ötágú csillag, a sarló, a kalapács és a vörös kalapácsos férfialak, melyet Biró Mihály tervezett.
Sokak fejében az a téves kép él, mely szerint a Tanácsköztársaság leromboltatta a régi emlékműveket, holott erről szó sem volt: csak lefedte, nem pedig megsemmisítette őket. Ilyen sorsra jutottak a Ferenc József által adományozott szobrok, melyek a birodalmi eszmét jelenítették meg szemben a 191-ben még épülő Millenniumi emlékmű nemzeti történelem olvasatával. A Tanácsköztársaság a Hősök terén látható Millenniumi emlékműről is eltávolíttatta a Habsburg-uralkodók szobrait, teljesen szakszerűen, azzal a céggel, amelyik a szobrokat öntötte.
Szabad közlekedés, szabad (munkás) emberek
1918-ban a Károlyi-kormány eltörölte az alagút- és hídvámot, melyet addig mindenkinek ki kellett fizetnie, aki használni akarta a budapesti hidakat. A Tanácsköztársaság az addig belépődíjas Margitszigetet is ingyenessé tetté, átadva így a budapestieknek a felső középosztály által kisajátított szigetet.
A fenti intézkedések következtében 1919. május elsején a hidak vámházait és a margitszigeti főbejáratot elfedték, hogy eltüntessék a régi rendszer mementóit.
A Nemzeti Áldozatkészség Szobrát, melyet azért állítottak, hogy felhívják az emberek figyelmét a háborús sebesültek, özvegyek és nincstelenek támogatására, szintén letakarták. A pacifista szemléletű munkásmozgalom nem tudott azonosulni a háborús patriotizmussal, ám legalább ennyire fontos, hogy a jótékonykodást és a karitatív tevékenységet társadalmi egyenlőtlenségek kifejezésének tekintették.
A gyakorlat megmaradt, az ideológia változott
A Tanácsköztársaság több korábbról származó gazdasági gyakorlatot is átértelmezett. Az első világháború idején hadigazdaságot vezettek be: központi anyagraktárakat hoztak létre, központilag biztosították a lakosság ellátását. A Tanácsköztársaság idején ezek a kulturális gyakorlatok tovább éltek, ugyanakkor eltérő jelentéseket, a kollektivizmust, a vagyoni és társadalmi egyenlőség eszméjét társították hozzájuk.
A Tanácsköztársaság a lóversenypályák területén termelő szövetkezeteket hozott létre: növényeket termesztettek, állatokat tenyésztettek. Melyet csak részben magyaráz az élelmiszerhiány (korábban már a Károlyi-kormány is hirdetett kertészeti tanfolyamokat, hogy a lakosság a saját kertjében is meg tudja termelni a zöldségeket, növényeket), legalább ugyanilyen fontos szempont volt a régi és új rend szembeállítása.
Albert Ádám: Minden a mienk! című kiállítása július 1-ig tekinthető meg a Kassák Múzeumban.
