Úgy volt, hogy Vilmányi Benett-tel jelenlegi darabja, a Balta a fejbe próbája után találkozom, míg Benett a kutyáját sétáltatja. A próba elmaradt, a Szeder névre hallgató puli pedig otthon pihente ki a délelőtt kapott oltását. A beszélgetés mindettől függetlenül megvalósult, és nagyon is élveztem Benett társaságát, aki azt is elárulta, hogy ő nem az az előre tervezős típus. Sőt, szinte mindent a véletlenek szerencsés egymásutánjának köszönhet.
Újra leültünk beszélgetni Vilmányi Benett-tel. A friss interjút az alábbi képre kattintva olvashatjátok.
FunzineTinédzserkorodban, két együttesben is énekeltél és gitároztál, szerepeltél a Terápia című sorozatban és színházakban is játszol. Melyik környezetben mozogsz a legotthonosabban?
Nem tudom. Ha fellépek, akár énekelek, gitározok vagy játszom, állok a színpadon és a nézők figyelnek. A filmezés az egészen más. Ráadásul azt vissza lehet nézni.
Vissza is szoktad?
Persze! Eleinte kényszeresen is visszanéztem. Egy-egy szóra akár többször is visszatekertem, tudni akartam, hogy mit műveltem.
Ennyire kritikus vagy magaddal?
Inkább maximalista. Legalábbis néha ezt gondolom magamról, de sokszor félek is. Van, hogy kimegyek a színpadra és annyira izgulok, hogy azon gondolkodom, nem is akarom ezt a pályát, ha ez ezzel jár. Máskor meg felszabadultabb vagyok, élvezem a színpadot, hogy néznek, és ilyenkor meg lelkiismeret furdalásom lesz, mert azt érzem, mintha nekem ez az egész mindegy lenne, holott ez nem igaz.
Végzős hallgatója vagy a Színművészeti Egyetemnek. Stresszesnek ígérkezik a finis?
Zsámbéki Gábor, az osztályfőnököm azt találta ki, hogy mindenkinek egy monodrámát kell előadnia. Sartre: Egy vezér gyermekkora kisregénye alapján készítettem el az új szöveget és saját élményeket is írtam bele. Az így létrejött színdarab a vége felé aztán már sokkal jobban hasonlít az eredeti Sartre-hoz. Azért is izgalmas a feladat, mert szeretek egy szövegen keresztül ennyire közel kerülni önmagamhoz. Jó játék.
Hogyan emlékszel vissza az egyetemi jelentkezésedre? Mikor döntötted el, hogy a színészettel szeretnél foglalkozni, hátrahagyva a gimnáziumi együttesed?
Az egész életem, az, hogy erre a pályára léptem, a véletlenek sorozatának köszönhető. Egyáltalán nem volt tudatos. Mondták, hogy tehetséges vagyok, ezért jelentkeztem a színművészetire, meg valamilyen alibi egyetemet is megjelöltem, de már nem is emlékszem rá, hogy mi volt az, annyira nem volt fontos.
Most is egy színházi főszerep előtt állsz. Április 20-án lesz Lőrinczy Attila: Balta a fejbe című színművének a bemutatója, amiben egy hatalmas cégbirodalom egyetlen örökösét alakítod, aki bizonyítani akar a világnak. Hogy áll most a darab?
Most kezdtük el a színpadon gyakorolni a próbaterem után. Nagyon jó humorú darab, persze nem habkönnyű komédia. Van benne egy izgalmas, krimiszerű szál is.
Mennyire érzed magadhoz közel a karaktered?
Az a jó benne, hogy egy tök mai srác. Annak ellenére, hogy a Balta a fejbe két Shakespeare-mű, a III. Richárd és a Hamlet parafrázisa, könnyű vele azonosulni nekem és a nézőknek is. A darab nyelvezete nagyon közvetlen, kortalan, de azért van mélysége is. Most abban a stádiumban vagyok, hogy úgy érzem, minden rossz és elviselhetetlen. Azt hiszem, ez mindenkinél mindig így van. Ráadásul van még egy hetem. Sok minden történhet.
A színház mellett a tévében is láthattunk, például a Terápia című sorozatban, ahol egy 23 éves fiút, Zsoltot alakítod, akit a barátnője meggyilkolásával vádolnak, és a börtönben ül.
Nagyon szerettem ezt a munkát. Van Zsoltnak egy mondata, ami egészen megragadt bennem:
„Nem tudom elképzelni, hogy megértessem másokkal ezt, ami vagyok.”
Miért maradt meg benned éppen ez a mondat?
Szeretném azt hinni, hogy bennem is van valami, amit nem tudok elmondani, amire egyszerűen nem találok még szavakat. Persze, lehet, hogy tévedek és semmi ilyen nincs bennem. De hátha mégis… Kár is ebbe belemenni…
Pedig engem érdekelne, mire gondolsz pontosan.
Ezzel foglalkozom most a pszichológusommal is. Olyan jó lenne elfogadni azt, hogy valamennyire tehetséges vagyok a színészetben és kész. Legyen elég ennyi. De nekem ez nem elég.
Mire vágysz még?
Azt, amire vágyom, nem biztos, hogy színészként fogom megtalálni. Talán inkább nagyobb területen kellene keresgélnem, a színház és a film világában. Ha mondok neked néhány nevet, például Andy Kauffmannét (amerikai színész és komikus, provokatív előadásairól volt híres – a szerk.) vagy Sacha Baron Cohenét (brit komikus, színész és író, a Borat c. film főszereplője- a szerk.), talán megérted mire gondolok. Valami többet akarok annál csinálni, mint amit régebben gondoltam a színészetről és bízom abban, hogy ki fog derülni mi az, merre van az utam. Még nem tudom. De azt érzem, hogy keresgélnem kell. Ahogy azt Mácsai Pál, a Terápia-béli pszichológus is mondta: Az érzéseimért nem vagyok felelős.
Képek: Németh Krisztina