Ritka, ám annál örömtelibb érzés, amikor olyan könyvre bukkanok a könyvesboltban, ami a borítójával egyből felhívja magára a figyelmem, a fülszövege azonnal rabul ejt, miután pedig néhány nap alatt elolvasom a könyvet, a könyvespolcom legékesebb helyére teszem. Na, hát valami ilyesmi érzéssel ajándékozott meg Hillary Jordan: Mudbound – Sárfészek című könyve.
A szerző, Hillary Jordan neve nem mondott túl sokat számomra, amikor a könyvet a kezembe vettem, ami nem is csoda. Az írónőnek eddig mindösszesen két könyve jelent meg, magyarul pedig csak egy, az idén az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Mudbound – Sárfészek.
Hillary Jordan azonban igazi tehetség, ilyen szerény regényírói tapasztalattal is fantasztikusan megkapó művet alkotott.
A történet egy fehér és egy fekete család történetét meséli el, akik Mississippi deltavidékén egy farmon dolgoznak. A McAllan család feje, Henry gyerekkori álmát valósítja meg, amikor egy farmot vásárol Amerika egyik déli államában. Az, hogy felesége, Laura enyhén szólva is ódzkodik a vidéki élet sivárságától és kulturálatlanságáról, már nem fontos számára.
Legmegbízhatóbb bérlőik a fekete bőrű Jackson család, ahol a legidősebb fiú, Ronsel derekasan harcolt a második világháborúban az európai hadszíntéren. Ugyancsak részt vett a küzdelmekben pilótaként Henry testvére, Jamie is, aki hazatérve hontalannak és gyökértelennek érzi magát. Bátyja, Henry családjánál próbálja megtalálni az otthonát.
A regényben szereplő két családot rengeteg ellentét emészti fel.
Kiengesztelhetetlennek tűnik a Laura és Henry közötti feszültség: az asszony a városba vágyik, hogy civilizáltabb környezetben élhessen, gyermekeit pedig iskolába járathassa. A generációk közötti ellentét is kirajzolódik a könyvben: Henry apja, Papi szúrós szemmel nézi fiai és Laura minden mozzanatát, zsörtölődő és folyton elégedetlen. A testvérek, Jamie és Henry pedig olyanok, mint a tűz és a víz: Jamie lobbanékony, felelőtlen, ám barátságos, Henry pedig kötelességtudó, szorgos, ám látszólag érzéketlen. Nem csoda, hogy Laura szíve sokkal inkább húz férje testvéréhez, mint a saját urához.
Nem utolsó sorban pedig a feketék és fehérek között tátongó hatalmas távolságról is szól a történet.
A második világháború után a fekete bőrűeket szinte emberszámba sem veszik, a hátsó ajtót kell használniuk, a kocsiknál nem ülhetnek előre, ha fehér bőrű vezeti, lényegében jobban teszik a négerek, ha teljesen félrevonultan élnek, távol a fehérek szeme elől.
A katonai érdemeket kivívott Ronsel azonban ennél már többet akar: nem elégszik meg azzal, hogy másodrendű állampolgárként kezeljék őt, elvégre Európában a hazájáért, Amerikáért küzdött, ahol még a harcok befejezte után sem javult semmit a feketék helyzete.
A kibékítetlen érzések pedig háborúhoz vezetnek.
Hiába ért véget a második világháború, az embereknek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy hajlamosak agresszióval, erőszakkal elcsendesíteni a bennük felhalmozódott feszültséget.
Frontvonal húzódik a McAllan család otthonában is és a farmon is, ahol a McAllan família férfitagjai és a Jackson család méregetik egymást ellenségesen.
Az, hogy ki húzza a rövidebbet, talán nem kérdés, elvégre a feketék a társadalom kirekesztettjei maradtak az amerikaiak szemében, háborús érdemes ide vagy oda.
Az azonban már sokkal nagyobb fejtörést okozhat az olvasónak, vajon meddig csúcsosodhat ki a szereplők közötti kiélezett viszonyok, kinek és milyen árat kell fizetnie egy igazságtalan társadalom hibái miatt.
A könyvből a Netflix filmet is készített, melyet 4 Oscar-díjra jelöltek.