A hónap elején jelent meg Dan Brown legújabb, 8. könyve, az Eredet. A mű tartalmát és stílusát illetően nem okoz túl sok meglepetést. Robert Langdon, a szimbólumok szakértője és a vallástudományok professzora ismét életveszélyes helyzetben találja magát, miközben egy bájos hölgy kíséretében az egész világot megváltoztató titkot kell megfejtenie.
Aki olvasta az összes Brown-művet, talán egyetért velem: koránt sem A Da Vinci-kód a szerző legjobb alkotása, csupán a leghíresebb. A könyvből film is készült, ahogy a 2013-ban megjelent Infernóból is. A tudományos krimi filmváltozatát 2016-ban láthattuk a moziban, melyet részben Budapesten forgattak. Reméljük, a következő Langon-filmre sem kell már sokat várni és az Eredetet fogják feldolgozni, mivel ha van sztori, ami megéri, hogy a mozivásznakról köszönjön vissza, akkor ez az.
Ráadásul sokkal szórakoztatóbb is, mint az eddig kiadott Brown-könyvek.
Isten vs tudomány
Honnan jött az emberiség? És hová tart? Ezek a könyv központi kérdései, melyeket Edmond Kirsch, egy híres jövőkutató tesz fel. A tudós a bilbaói Guggenheim Múzeumba szervezett sajtótájékoztatóján egy hatalmas tudományos felfedezéséről akar beszámolni, mely ígérete szerint a világmindenség legfontosabb, legnagyobb változást hozó felismerése.
A hírhedten ateista férfi a hivatalos bejelentése előtt egyedül a világ három legnagyobb vallásának három vezetője előtt fedte fel lapjait, arra kérvén őket, hogy őrizzék meg Kirsch világmegváltó igazságát addig, míg a férfi a publikum elé nem tárja felfedezését – amiről persze csak a könyv utolsó oldalain derül ki, hogy micsoda is valójában. Azt mindenesetre végig tudjuk, illetve sejtjük róla, hogy örökre aláásná az emberek vallásos hitét.
A baj csak az, hogy Edmond Kirsch-t mindössze néhány másodperccel azelőtt, hogy a Guggenheim Múzeumba összehívottak és a népes online közönség előtt elárulná a felfedezését, megöli egy bérgyilkos.
És itt kerül Langon a képbe.
A professzor kötelességének érzi, hogy kiderítse, miért hívta össze az embereket egykori tanítványa, Kirsch, aki annyira tisztelte Langont, hogy még a köszöntőbeszédében tőle idézett.
Robert Langdon a Mickey egeres órája nélkül nem mozdul
Ahogy abba is biztosak lehetünk, hogy csinos kísérő nélkül sem marad soha. Ezúttal a Guggenheim Múzeum igazgatónője, aki egyben Spanyolország leendő királynője is, Ambra segít a férfinak a rejtély megoldásában. A spanyol királyi család is fontos szerepet kap a könyvben, és nemcsak Ambra miatt. A műben mindvégig feszültségben tartja az olvasót a kérdés, hogy a bigottan katolikus királyi család vajon meddig merészkedne el, hogy megakadályozza a Kirsch-féle igazság kiderülését? Talán még a gyilkosságtól sem riadnának vissza?
Nem szabad szó nélkül elmenni a könyv legzseniálisabb karaktere, az Edmond Kirsch által tervezett mesterséges intelligencia, Winston mellett sem, aki az egykori angol miniszterelnökről, Winston Churchillről kapta a nevét és Langdon legnagyobb segítsége a történetben.
Dan Brown legújabb könyve lényegében semmi újat nem hoz – de valószínűleg azok, akik leemelik ezt a könyvet a polcról nem is valami újdonságra vágynak, hanem a Browntól már jól megszokott izgalmas, fordulatokban gazdag történetre, a nézőpontok között ugráló, feszes, rövid fejezetekből álló szerkezetre és természetesen némi tudományos fejtörőre.
Az egyedüli újdonság a szerzőtől talán annyi, hogy Dan Brownnak sikerült az összes eddigi történeténél izgalmasabb és lebilincselőbb könyvet írnia.
