Egy 21. századi könyv, mely feltámasztja az ókori ódákból, eposzokból ismert mindent felemésztő, hősi szerelmet.
André Aciman: Szólíts a neveden című regénye egy olasz vakáció izzó szerelmi kalandját meséli el, megidézve mindazt a szenvedést és gyönyört, melyet az érzés előhívhat belőlünk.
Elio és családja a nyarakat egy olasz kisvárosban tölti, ahol a szülei minden évben vendégül látnak egy fiatal tehetséget. Ezen a nyáron a híres amerikai író, Oliver érkezik hozzájuk pár hétre, hogy örökre megváltoztassa Elio életét.
A fiatal fiú először bizalmatlanul, némi ellenszenvvel figyeli a magabiztos és hanyag Olivert, aki mindig mindent „később” akar csinálni. Aranybarna haja, mélyen kigombolt bő ingei és aprócska nadrágja miatt azonban hamar magára irányítja a lányok figyelmét.
Elio hamar belátja, hogy a férfi iránti érzelmei túlmutatnak eddigi tapasztalt érzésein. Rádöbben, a férfival szemben tanúsított kezdeti kimértsége és közömbössége csak arra szolgált, hogy gúzsba kösse érzéseit, nehogy fülig beleszeressen a férfiba.
A felnőttkor küszöbén álló, szintén művészi hajlamokkal bíró fiú még nem kiforrott jellem, Oliver erős kisugárzása pedig teljesen magával ragadja. Nemcsak szereti a férfit, rajong érte és bálványozza őt, sőt maga is Oliverré akar válni, olyan akar lenni mint a férfi, eggyé akar válni vele – a szó minden értelmében.
Mohó és kapzsi szerelme olykor gyerekes dacolásra készteti őt Oliverrel szemben, akiről nem tudja, mit gondol róla, ahogy azt sem, melyik nemhez húzza Olivert a szíve. Merthogy nőügyei mindkét férfinak vannak, csakhogy míg Oliver számára alibit biztosítanak ezek a kapcsolatok, Elio talán saját magát akarja meggyőzni, hogy nincs vele semmi „baj”.
A történet mindvégig Elio szemszögéből ábrázolja a történteket, ahol még annak is jelentősége van, hogy Oliver éppen piros, zöld, kék vagy sárga nadrágot visel. (Jaj, ha pirosat.) Bár könnyen érzelgőssé, túlcsordulóssá válhatott volna a történet, André Aciman, a szerző egy jól megszerkesztett, sehol sem ellaposodó könyvet ad az olvasó kezébe, mely úgy ábrázolja a férfiak közötti szerelmet, ahogy eddig még senkinek sem sikerült.
Elvégre egy férfi és nő közötti kapcsolatban sosem merül fel, hogy az egyik fél olyanná akar válni, mint a másik, ez a történet pedig pontosan ettől válik igazán izgalmassá. Elio, hála fiatal korának és zabolázatlan szerelmének, teljes mértékben képes lenne megadnia magát a nála 8 évvel idősebb Olivernek, minden porcikájával érezni akarja a férfit és minden porcikájában rá is akar hasonlítani.
A mű legzseniálisabb része a címadása.
„Szólíts a neveden!”, vagyis ha rám gondolsz, ne az én nevemet mondd, hanem a sajátod. Én értelmezhetetlen vagyok nélküled, azzá váltam, ami te vagy, mert annyira imádlak. Ha engem szeretsz, magadat szereted, mert minden, amit akkor látsz, ha rám nézel, belőled fakad.
A 11 évvel korábban írt könyvből tavaly film is készült, mely Magyarországon január közepétől látható. A film 3 Oscar-díjat is elnyerhet márciusban: a legjobb film, legjobb főszereplő (Timothée Chalamet) és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriákban is versenyez.
Léteznek könyvek, melyek olvasásukkor teljesen bűvkörükbe vonják az olvasót, ám ennél a könyvnél minden eddigi olvasási élményemnél igazabb talán az állítás.
Szokásom, hogy a könyvjelzőmet mindig benne hagyom a könyvben, méghozzá a kedvenc részemnél. Ennél a regénynél nem tudtam egyetlen oldalt kiválasztani: öt darabra téptem a könyvjelzőként használt Post-itomat, hogy néhány nappal, héttel vagy hónappal később egyből a kedvenc részeimnél nyíljon ki a könyv, hogy újra elolvashassam a számomra legsokatmondóbb bekezdéseket.
Elgondolkodtató, fájdalmasan őszinte és szívfacsaró sorokban ugyanis nem szűkölködik az olvasmány és biztosan tudom, hogy néhány év múlva ugyanolyan erővel fog letaglózni a könyv, mint első olvasásakor.
A könyv az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.