Tökéletes napra időzítették a szervezők az első Tea Napja eseményt.
Január 14-én reggel országosan több helyen, így Budapesten is esett végre hó! Hogy ez mennyit változtatott a közérzetünkön, az nem is kérdés, hiszen lassan piros hóként tekintünk már egy normál, kisebb havazásra is, és még a hidegebb levegő is melegséggel tölt el bennünket.
Ilyenkor nem is vágyunk jobban semmire, mint bekuckózni otthon, vagy valahol elfogyasztani egy gőzölgő, forró teát. Amit ezen a napon kiváltképp különleges alkalommal tehettünk meg.
Nagy valószínűséggel egészen a nagy napig még maguk a szervezők sem tudták, hogy milyen tökéletes napra időzítették az első magyar „A Tea Napja” eseményt. Az viszont biztos, hogy ennél jobban nem is lehetett volna leszervezni a teatalálkozót.
Mi már a tél folyamán többször említettük a teákat, teázókat, most pedig végre eljöhetett az idő, amikor testközelben, egy új eseményen vehettük szemügyre, mi több, nyelvünk hegyére a világ széles teakínálatát.
Az Akvárium előterébe összeszervezett kiállítók egy kollektív, pénztárcabarát belépőért kínálták kóstolásra az általuk legjobbnak vélt teákat, amik során nem csak széles kínálatukat töltötték poharainkba, hanem a teakultúráról, a teák fajtájáról, a teák elkészítéséről és egyéb fontos ismeretekről adtak beszámolókat minden egyes vendégnek. Előbbiből akadt szép számmal, ugyanis vélhetően több száz, ha csak nem pár ezren fordultak meg az egész napos eseményen, érdeklődők, tea fanatikusok, életmódváltók, kicsik-nagyok egyaránt. Levontuk ezt abból, hogy ott tartózkodásunk alatt egy lélegzetvételnyi szünetet sem tarthatott egyik kiállító sem, akiknek standjainál hosszú perceket kellett várnunk, hogy oda férjünk kérdezni, hallgatni, vagy szimplán kóstolni.
A kóstolás nem is lett volna az igazi a történetek meghallgatása nélkül, hiszen az ismeret nélkül a tea is „csak” egy ízesített víz, mint bármi más, de, ha végighallgattuk, hogy például Kínának melyik tartományából hozták azt és milyen viszony van a termelőkkel, akik még netán mindig az ősi időktől használt módon égetik a teát, akkor mindjárt másként működtek az ízlelőbimbóink is.
Az egyik standnál például megtudtuk azt is, hogy
a tea alapjait tekintve 6 különböző teafajtát különböztetünk meg.
Nincs közöttük a roibos, jázmin, vagy a filteres tea. Az igazi tea 6 fajtáját a következő módon különböztethetjük meg:
- Fehér teák
- Vörös vagy ismertebb nevén fekete teák
- Zöld teák
- Sárga teák
- Ooolong vagy másnéven Wulong teák
- Utóérlelt teák, azaz Puerh teák
Mi egy Datsong tartományból származó oolong teát kóstoltunk meg, amit úgy aposztrofáltak, mint a teák furmintja. Érdekes párhuzam bor és tea között, de jól érzékelhető, hogy milyen kellemesen fűszeres és aromás íze van, ami felejthetetlen élményt okoz az ízlelőbimbóknak.
Ittunk több teafélét is, de nehéz lett volna több nevet és típust megjegyezni, épp elég volt végignézni inkább azt az autentikus teaszertartást, melyet az egyik standnál egy teakészítő hölgy művelt, nagy örömünkre:
Ennél a standnál kissé megállt az idő, lelassult az élet, minden harmóniába került, miközben tiszteletteljesen vártuk, hogy megkapjuk a pár kortynyi kóstolónkat, mely mögött évezredes tradíció húzódik Kínában és világszerte.
Hogy milyen teák voltak még, milyen jó előadásokat hallhattunk, hány fokon kell a teákat lefőzni és milyen vízzel érdemes őket fogyasztani, azt nem áruljuk el, mert nem érne véget a mondandónk. Helyette inkább az első hazai Tea Napjának sikeréről beszéljen az ott készített képsorozatunk és Ti pedig ne hagyjátok majd ki a következőt!
