Tasmina Perry többek között a fenti kérdésre ad választ A lánykérés című, a 21. Század Kiadónál megjelent regényében, a modern New Yorkba és a régi idők Londonjába elkalauzolva az olvasót.
A jogászból lett írónő könnyed, ugyanakkor lebilincselő stílusát senkinek nem kell bemutatni, számos könyvét fordították már le magyarra, ilyen például az Apuci lányai, az Örökösnők, a Titokzatos idegen, és a 2013-as A lánykérés, amelynek a tavalyi év végén jelent meg fordítása, Simonyi Ágnes tollából.
A lánykérés első oldalain Amy, a húszas évei közepén járó amerikai lány életébe csöppenünk, aki a mai Londonban próbál egyről a kettőre jutni, míg nem beteljesítheti nagy álmát és táncosnő lehet. Egyetlen örömforrása jómódú barátja, aki egy elegáns vacsorán tervezi megkérni Amy kezét, legalábbis minden jel erre mutat. Közös jövőjük azonban egy csapásra szertefoszlik.
Mit tesz a 21. századi nő, hogy kilábaljon egy szakításból? Kalandot keres.
Amy véletlenül rátalál egy újsághirdetésre, amiben egy idősebb hajadon, a 70 körüli Georgia Hamilton útitársat keres New York-i vakációjához. A kísérőnő szerepét természetesen Amy kapja, és pár napon belül neki is vágnak a karácsonyi kalandnak.
Útközben kibontakozik egy magával ragadó történet a történetben az 1950-es évekbeli Londonban, melynek főszereplője a független és fiatal Georgia, akinek családja nyomására részt kell vennie a londoni felsőosztálybeli társaságba bevezetendő hölgyek, az első bálozók szezonján. Neki, a legtöbb első bálozó lánnyal ellentétben, esze ágában sincs férjet keresni, ő író akar lenni. Egy családi tragédia azonban úgy hozza, hogy rákényszerül a „férjfogásra”.
A történetek egymással párhuzamosan bonyolódnak, így nem csak a mai New York karácsonyi atmoszférája válik szinte tapinthatóvá, hanem az elmúlt idők elegáns londoni estélyeiről is lehull a lepel.
Tasmina Perry könyve tökéletes vasárnap reggeli olvasmány – olyan, amivel kellemes együtt ébredni egy bögre kávé mellett.
Intrikákkal átszőtt, mégsem latin szappanopera-szerű és persze romantikus, sőt ráaggathatjuk talán a csöpögős és kiszámítható jelzőket is, de ezek valahol hozzájárulnak a mű bájos könnyedségéhez. Fesztelen írás, amely észrevétlenül beszippantja az olvasót: azt hiszem, erre mondják, hogy letehetetlen könyv.
