A Testről és lélekről márciusi premierje óta hatalmas világsiker lett. Nem elég, hogy megnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Európai Filmakadémia 4 kategóriában is jelölte, melyek közül a legjobb női főszereplőnek járót Borbély Alexandra zsebelheti be. Pár nappal a díjátadó előtt beszélgettünk Alexandrával a film sikeréről és az odáig vezető útról.
Alexandra pár percet késik, és nincs is sok ideje ránk – a Testről és lélekről sikere miatt összesűrűsödtek a programjai. A Katona Kantinban válaszol a kérdéseimre, ott, ahol Enyedi Ildikó arra biztatta Alexandrát, hogy az eredetileg a pszichológusnő szerepére pályázó színésznő próbálja meg a Testről és lélekről főszerepét is.
fotó: Németh KrisztinaEgy korábbi interjúban említetted, hogy nem művészcsaládból származol. Miért lettél mégis színésznő?
Egyrészt a szavalóversenyes élményeim miatt. Már kisiskolásként részt vettem rajtuk, és jó eredményeket értem el, mások is megdicsértek. Másrészről, mert édesanyám gyerekkoromban mindig a színészekről, filmekről beszélt, és arról, hogy énekesnő akart lenni. Nagyon meghatározó élmény volt az is, amikor elmentem vele megnézni Győrbe a Grease színpadi változatát. Lenyűgözött a műsor.
Gondolom, az édesanyád nagyon büszke most rád.
Nemrég találkoztunk Anyával és az egyik régi, gyerekkori barátnőjével. Ő mondta Anyunak, hogy „Te Böbe! Tulajdonképpen minden, amire vágytál, most teljesült a lányodban.” Hozzá kell tennem, ő sosem akarta, hogy színésznő legyek, nem terelt ebbe az irányba.
A szavalóversenyes élményeidből arra következtetek, hogy már kicsiként is szerettél a figyelem középpontjában állni.
Nagyon! A családban mindig a húgom volt a feltűnőbb, ő hívta fel magára a figyelmet. Be akartam bizonyítani a szüleimnek, hogy nem vagyok olyan unalmas, mint amilyennek attól féltem, hogy gondolnak.
Lázadtál?
Igen, az is volt benne egy kicsit. Esténként elkezdtem a Besenyő családot utánozni a tévé előtt, mert ez tetszett a szüleimnek. Úgy éreztem, hogy képes vagyok szórakoztatni az embereket, olyan ember, akire oda kell figyelni.
Felvidéki születésű vagy, így nem volt evidens, hogy a Budapest Színművészeti Egyetemre jelentkezz. Miért döntöttél így?
Ha nem Győrbe mentem volna megnézni a Grease-t, hanem mondjuk egy szlovák előadást láttam volna, lehet, másképp alakul. Bár gyerekkoromtól beszélek szlovákul is, magyar az anyanyelvem, Magyarországra húzott a szívem.
Mikor vált benned biztossá, hogy erre a pályára akarsz lépni?
Nem is tudom, erre mit mondjak. Tízévesen, az első szavalóversenyek után már biztos voltam benne.
Eredetileg a Testről és lélekről című filmben a pszichológus karakterét játszottad volna el. Végül Enyedi Ildikó tanácsára a főszereppel is megpróbálkoztál. Mit gondoltál Mária szerepéről?
Amikor a pszichológus castingjára mentem, és Ervinnek, a páromnak (Nagy Ervin, színész – a szerk.) elújságoltam, megkérdezte, hogy miért nem a főszerepet próbálom meg. Sok kollégám jelentkezett, mindenfélét lehetett hallani Mária karakteréről, hogy mennyire furcsa, különleges személyisége van. Meg is sértődtem Ervinre, holott még azt sem tudtam, milyen szerepről is van pontosan szó. Én jelentkezzek erre a furcsa szerepre? Végül nagyon örültem a lehetőségnek, amikor Ildikó felajánlotta a casting lehetőségét, úgy éreztem, muszáj, hogy az enyém legyen a szerep.
Elgondolkoztál már azon, mi történt volna, ha Enyedi Ildikó nem ajánlja fel a szerepet, és megmaradtál volna a pszichológus karakterénél?
Akkor a legjobb tudásom szerint igyekeztem volna megformálni a pszichológusnő karakterét.
Nem tántorított vissza, hogy Mária nemcsak a szóbeszéd szerint, hanem valóban egy különös figura? Szívesen bújtál a bőrébe?
Visszagondolva azokra a szerepekre, melyeket eddig játszottam, azt kell mondanom, mindenféle furcsa szerepben jól érzem magam. Voltam már kiütött fogú, zsíros hajú román lány, aki elhagyta a gyerekét, vagy épp egy megerőszakolt prostituált. Az első magyar sorozatgyilkos szerepét is megkaptam, aki szexuálisan kielégült a megfojtott hullák látványától. Remélem, nem hangzik beképzeltségnek, de szőke, magas, viszonylag jó nőt még sosem kellett alakítanom.
Fájlalsz bármit is, kimaradt jeleneteket akár, ami végül nem került be a film végső változatába?
Nem, dehogy is! Végig azt éreztem, amíg forgattuk a filmet, hogy nagyon jól alakul minden, de nem gondoltam volna, hogy ez fog kisülni belőle.
Minek tulajdonítod a film sikerét?
A szerelemnek. Rengetegféleképpen beszéltünk már a szerelemről, de így talán még sosem. Mindkét főszereplő emberi, szeretetre méltó és alapvetően már a film elején részvéttel vagyunk irántuk, holott egyikük sem szorul rá. Mária és Endre két megindító ember, akikben semmi kétszínűség vagy gonoszság nincs.
Megváltoztatott benned valamit a film sikere?
Lehetetlen, hogy az ember ne változzon. Pusztán annyi történt velem, hogy már másképp látok rá dolgokra, mint előtte, az emberek kevésbé tudnak bűntudatot kelteni bennem. Valamelyik nap egy kellemetlen levélváltásba bonyolódtam amiatt, hogy nem vállaltam egy interjút. Sajnos nem jut mindenre időm és igyekszem megtanulni, hogy nem kell megmagyaráznom, miért történik mindez. Őszintén örülök, hogy ennyi figyelmet kapok, de sajnos nem tudok mindenkinek eleget tenni.
Remélem, ennél kellemesebb élmények is értek, például felismernek az utcán, autogramot kérnek tőled…
Akkor is felismertek például, amikor Szicíliában nyaraltam. Sosem akartam nemzetközileg elismert színész lenni, nem vagyok nagyravágyó.
Pedig feltetted a lécet saját magad számára. Hogyan tovább a Testről és lélekről sikere után?
Dolgozni akarok. Ez csak egy szerep volt, igaz, egy nagyon szép szerep. Majd amikor jön a következő, biztosan mindent elölről kell kezdeni.
Képekért köszönet Németh Krisztinának.
