„Ő is elromlott, én is elromoltam. Mindenki elromlott. Ha már nem szenved, nekem az elég.”
Michael Chabon Ragyog a hold című könyve magvas olvasmány, mely jócskán ad gondolkodnivalót az olvasónak. Nem az a könnyed olvasmány, melyet a metrót utazva is ajánlott olvasni – mégis így fogsz tenni, ha pár oldal után beszippant az olvasmány, és nem fogod tudni letenni. Szerencsémre én egy igazán kompetens személlyel, a művet a magyar olvasók rendelkezésére bocsájtó 21. Század Kiadó társtulajdonosával, Bárdos Andrással is elbeszélgethettem a könyvről.
A könyv önmagában is páratlan alkotás, de az is izgalmas, hogyan jutott el a magyar olvasók elé. A 21. Század Kiadó új, KULT könyvek című sorozatának első részéről van szó, vagyis igen, még sok-sok kortárs szépirodalmi alkotással találkozhatunk majd a közeljövőben. Elvégre van egy „rés”, ahogy András mondta, mostanáig rengeteg értékes, elgondolkodtató könyv nem jutott el valamilyen szomorú módon az olvasóhoz. Ezt próbálja meg orvosolni a KULT könyvek sorozat, a kezdetet tekintve elég sikeresen.
A Ragyog a hold szerzője Michael Chabon, Amerikában igencsak sikeres és elismert író, a magyar olvasóközönség viszont annyira még nem ismerheti. (Mindössze egy könyve jelent meg eddig nálunk: A Jiddis rendőrök szövetsége, 2012-ben.)
A Ragyog a hold (ahogy Bárdos András mondta) egy nemlétező nagypapa nemlétező történetét meséli el, mégis egy valóságos memoár. Merthogy Chabon arra vállalkozott, hogy elmeséli a nagyapja történetét, aki halálos ágyán fedi fel életének apró, ám annál több jelentéssel bíró mozzanatait. (Olyan sorrendben, ahogy éppen eszébe jutnak életének mozzanatai, úgyhogy lineáris elbeszélésmódra ne számíts. Többek között ezért sem egy „metróbarát” olvasmány a könyv.)
A nagypapa második világháborús küldetése az volt, hogy felfedje a V-2-es rakéta titkát, és elkapja a náci megalkotóját, von Braunt. Merthogy a nagypapa rajong a rakétákért, az űrért, és természetesen a holdért, melyen szívesen eléldegélne feleségével, a történetet mesélő Chabon nagymamájával.
Ez a karakter is elég érdekes (sőt, számomra ő a legizgalmasabb): a fiatal francia-belga nőt a második világháborúban megerőszakolta egy német katona, majd apácákhoz kerül, és csak kevés híján kerüli el a zsidókra váró tragikus sorsot. Végül Amerikába kerül aprócska lányával (Chabon anyjával), ahol egy zsidó összejövetelen megismerkedik Chabon nagyapjával.
A nagymama természetesen egész életében viseli zaklatott fiatalsága nyomait, melynek legnagyobb titkára csak a regény utolsó oldalain derül fény. A mentálisan instabil nő előtt gyakran megjelenik egy rémkép, a „Bőrtelen Ló”, mely miatt még egy fát is felgyújt, melyen látni vélte a rémes alakot.
A könyv több meg-megbicsakló sorsot mutat be, melyekben bár megtörhettek volna a szereplők, mégsem tették. Talán azért, mert tudták, hogy a fejük felett ott ragyog a hold…
Chabon nagyapjának az élete „majdnem boldog” volt – hiszen szenvedett ő eleget a második világháborúban, a felesége mentális problémái, vagy éppen a mindennapi megélhetés miatt, sőt, még a börtönt is megjárta – ugyanakkor mégis egész, teljes életet élt.
Miért?
Mert bár az agya gyakran valahol a messzi távolban járt (rakétákon süvít a hold felé), mégsem felejtette el megélni a hétköznapok valóságát és sivár, szomorúsággal szennyezett boldogságát, hogy folytathassa és elmesélhesse mindazt, ami csak a felületes hallgatóság számára lehet érdektelen.
Ha pedig már végképp eltemették őt a gondjai, csak felemelte a tekintetét az égre, a mindennél fényesebben ragyogó holdra, és elképzelte, milyen boldogok is lehetnének ott a feleségével.
