97 éve írták alá a trianoni békeszerződést, az első világháborút lezáró békerendszer részeként. Bár az esemény minden történelemtankönnyben szerepel, sokan nem, vagy csak tévesen tudják, miről is szólt a szerződés.
Kezdjük az elején: a békeszerződést a nevét a Versailles-ban található Nagy-Trianon kastélyról kapta, ahol a szerződést aláírták. Az első világháborút lezáró békék többségét itt, Franciaországban szentesítették. A feltételeket természetesen a győztes országok (például Franciaország, Anglia és az USA) diktálták, akik szeme előtt (na jó, főként a franciák szeme előtt) egyetlen cél lebegett: a reváns. Ezért a vesztes országoknak akkora összegű jóvátételt kellett fizetniük, melyet nem voltak képesek visszafizetni, és gazdaságilag összeroppantak.
Magyarország már 1918 őszén elkezdte a felkészülést a béketárgyalásra, ekkor készítette Teleki Pál, a Földrajzi Társaság főtitkára a „vörös térképet”, mely a Királyi Magyarország területén élő különböző etnikumokat mutatta be. A magyar lakosságot Teleki vörös színnel jelölte, innen kapta a térkép a nevét. Az irat elkészítésének az volt a célja, hogy megmutassa, jóval a trianoni határon túl is laknak magyarok.
Hozzá kell tenni, az első világháború utolsó harcai után és a békeszerződés aláírása között Magyarország belpolitikai helyzetéről mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy békés volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után az ország államformája megváltozott: köztársaság lett. A tiszavirág életű, szélsőbaloldali Tanácsköztársaság tovább rontott az ország nemzetközi megítélésén, és az sem segített sokat, hogy a románok maguknak követelték az ország keleti részét, melyet katonailag is megszálltak.
Ilyen ínséges helyzetben kényszerült Magyarország aláírni a trianoni békeszerződést, melynek a főbb pontjai a következő voltak:
- az ország körülbelül 320.000 négyzetkilométernyi területéről 90.000 négyzetkilométernyi nagyságúra apadt
- ezzel együtt lakossága több mint 20 millióról alig több mint 7 millióra csökkent
- mivel az ország a vesztes oldalon harcolt, jóvátételt kellett fizetnie a győztes országoknak
- hadseregének létszámát 35.000 főben maximalizálták
- soha nem egyesülhet Ausztriával és az ország nem hívhatja vissza a Habsburg-dinasztia egyetlen tagját sem a magyar trónra
A béke értelmében Magyarország nemcsak demográfiailag, de gazdaságilag is összeroppant: a termőföld 61,4%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a nyersvas 83,1%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok területére.
Az 1920-ban született szerződést a magyar kormány 1921-ben iktatta törvénybe, és tette a magyar jogrendszer részévé. Igaz, a trianoni béke után történtek némi módosítások, például Sopronban, ahol népszavazásban dönthettek a lakosok arról, hogy Ausztriához, vagy Magyarországhoz szeretnének-e tartozni. Mivel a soproniak Magyarországra voksoltak, az állam kitüntette őket a leghűségesebb város címmel.
A két világháború közötti időszakban Magyarország nem tudott belenyugodni a veszteségbe, és revizionista politikát folytattak. Diplomáciailag az első világháború legnagyobb veszteséhez, Németországhoz sodródott az ország, leginkább azért, mert a politikai vezetés úgy látta, egyedül Hitler segítségével szerezheti meg Magyarország az elvesztett területeit. Ebben nem is tévedtek sokat: a Führer közbenjárásával megkötött két bécsi döntés (1938-ban és 1940-ben) valóban jelentős, egykor Magyarországhoz tartozó földterületeket csatolt vissza az országhoz (elsőként a felvidéki, majd erdélyi területeket), a második világháborút lezáró békék ismét a trianoni határok közé szorította vissza az országot.
