Már egyhetesen megkoronázták, majdnem beházasodott az angol királyi családba, de inkább Franciaországba menekült, ahol királyné lett, majd visszatért szülőhazájába, Skóciába és terveket szőtt az angol trón elfoglalására. Ez persze nem tetszett unokatestvérének, Erzsébet királynőnek, és kivégeztette. Nem volt hozzád kegyes a sors, Stuart Mária.
Stuart Mária 1542, Skóciában született. Már a bölcsőjét körbejárt a halál: apja, V. Jakab hat nappal Mária születése után meghalt. Hogy kivédjék az angol király, VIII. Henrik trónigényeit, a csecsemő Máriát egyből királynőve koronázták, természetesen a gyerek helyett teljes mértékben a parlament kormányzott.
VIII. Henriket ennyivel még nem lehetett leszerelni: olyan szerződést erőszakolt le a skótok torkán, melyben a skót uralkodónőt saját fia, a trónörökös Edward jegyesének nevezi ki. A skót parlament hamar kihátrált a megállapodásból, mire Henrik seregei feltűntek a skót határon, erre pedig Mária kíséretével együtt összeszedte a cókmókját, és elindult Franciaországba.
Volt, hogy még Stuart Máriára is rámosolygott a sors
Például Franciaországban, ugyanis a két ország között régóta jó kapcsolat állt fent. Ez a szimbiózis két dolognak volt köszönhető: egyrészt összekötötte őket az angolok elleni gyűlöletük, másrészt mindkét ország katolikus volt (szemben az egyházzal vívódó majd kiváló Angliával).
Stuart Mária Franciaországban királynéi ellátásban részesült, és hamarosan az is lett: II. Ferenc francia király elvette őt. Sajnos a halál itt is felütötte a fejét: 17 hónapnyi uralkodás után meghalt a betegeskedő király, Mária pedig ott maradt egyedül a vallásháborúban forrongó Franciaországban.
Visszatérés skót földre
Mária 18 éves korában tért vissza országába, Skóciába. Itt teljes zűrzavar és anarchia fogadta, ezért gyorsan megpróbált egy olyan frigyet tető alá hozni, mely stabilizálja az ország helyzetét és a férje révén támogatókat szerezhet. Választása Darnley lordjára esett, akinek keménykezűségéhez kétség sem fért: Mária titkárát felesége szeme láttára ölette meg. A házasság egyetlen örvendetes pontja, hogy Mária utódot szült, akit apja után Jakabnak nevezett el.
Szomorú házasságából Mária kegyetlen módon lépett ki: Bothwell earljéhez kezdett el közeledni, aki megölette Darnleyt, és elvette a királynét. A skót parlament felháborodott a házasságon, érvénytelennek tekintettét, Máriát pedig száműzték az országból.
„Testvéri szeretet”
Több fogságba esés és szabadulás után Mária végül Angliába talált „menedékre”, ahol ekkor már I. Erzsébet uralkodott, aki „testvéri szeretettel” fogadta őt. Az angol uralkodó gyanakodva szemlélte unokatestvére, Mária angliai tartózkodását, ezért lényegében házi fogságba zárta a nőt, aki joggal formálhatott igényt az angol trónra Erzsébet halála után (akinek mint köztudott, nem volt utódja). Arról nem is beszélve, hogy Mária és a franciák szövetsége semmit sem gyengült az évek során, Erzsébet pedig attól félt, hogy a két ország összefog ellene.
Majdnem két évtizedes angliai fogság után Máriát végül perbe fogták, amiért (elvileg) összeesküvést szőtt Erzsébet királynő ellen. Az angol uralkodónő csak hosszas tétovázás után írta alá Mária halálos ítéletét, sőt, egyes korabeli pletykák szerint, amikor nevével ellátta a Mária halálát engedélyező okiratot, azt sem tudta, mit ír alá.
A halál nem volt kegyes
Máriának tehát kénytelen-kelletlen bitófa alá kellett hajtania a fejét, ahol a hóhér bárdja csak a harmadik csapással tudta kioltani az életét, az első két suhintás után még élt a királynő, akinek valószínűleg a dús haja (vagy parókája) nyújtotta hosszasra a haláltusáját.
A sors fintora, az ártatlanok igazsága
Bár Mária kivégzése visszafordíthatatlan tett volt, ez még nem akadályozta meg a fiát, Jakabot abban, hogy Erzsébet halála után Anglia és Skócia királya legyen. Ezzel megszületett az angol-skót personal unio, vagyis a két országnak közös királllyal, de belügyeiben egymástól függetlenül működtek. Jakab Skóciában sikeresen, Angliában annál kudarcosabban ragadta magához a hatalmat. A londoni parlament ellenszegült az utasításainak, a király folyamatos anyagi gondokkal küzdött, amit újabb és újabb adók kivetésével akart orvosolni. A parlament tagjai ellenálltak, a konfliktus pedig addig fokozódott, hogy végül polgári forradalomba, és I Jakab utódjának, I. Károlynak a kivégzésébe torkollott.
