Nem mindennapi történet a Nataliáé. Észak-Oroszországban született, Amerikában, Szentpéterváron, majd Budapesten tanult. Az egyéves ösztöndíj után sem hagyta el a várost. Nemcsak munkát, de szerelmet is talált nálunk, sőt, tavaly óta feleséggé vált.
Miért döntöttél úgy, hogy a CEU-n szeretnél tanulni?
A BA elvégzése után Szentpéterváron kezdtem el dolgozni, de nem igazán tetszett a munkám. Az egyik tanárom tanácsolta, hogy pályázzam meg a CEU ösztöndíjprogramját. Így is tettem: egy Skype-interjú és több teszt megírása után elnyertem az egy évre szóló ösztöndíjat.
Mit tudtál Budapestről, mielőtt ideérkeztél volna?
Szinte semmit. Azt sem nagyon tudtam, mi a különbség Budapest és Bukarest között. Sok orosz ismeri „Kubik Rubikot” (Rubik Ernő, a Rubik-kocka feltalálója) és a tokaji bor is népszerű Oroszországban.
Mi volt az első benyomásod Budapestről?
Az, hogy nem egy tiszta város. A barátnőmmel, aki szintén Oroszországból jött Magyarországra tanulni, elmentünk bevásárolni az IKEA-ba. Amikor felszálltunk a buszra, elfelejtettünk jelezni, mert nem tudtuk, hogy a járművek nem állnak meg automatikusan minden megállóban. Később tudtunk csak leszállni, ráadásul a buszon kiloptak valamit a szatyrunkból.
És milyen volt egy magyar egyetemen tanulni?
Meglepett, hogy a tanáraim mind magyarok voltak. A tanítási rendszer hasonlított az amerikaihoz, nyitott, toleráns egyetem a CEU. Rengeteg emberrel megismerkedtem, de barátkozni ilyen környezetben nem igazán lehetett, mivel hatalmas volt a verseny a jó jegyekért. A csoporttársaink egyben vetélytársaink is voltak.
Említetted, hogy Amerikában is tanultál. Ott milyen benyomásokat szereztél?
A New York közelében lévő Bard College-on tanultam, majdnem egy teljes évig. A diákok nagyon felszabadultak voltak. Emlékszem, volt egy fiú, aki minden pénteken beöltözött lánynak, és úgy is kellett viselkedni vele, mintha lány lenne, de ez senkit nem zavart, mindenki elfogadta a fiút.
Mivel még mindig Budapesten élsz, az első negatív benyomás után vélhetően megszeretted a várost. Mikor kezdtél el megbarátkozni Budapesttel?
Kezdetben, amikor a Lánchíd vagy az Erzsébet híd környékén sétáltam, nagyon emlékeztetett a város Szentpétervárra. Marcival, a férjemmel kezdtem el jobban felfedezni Budapestet.
Hogyan ismerkedtél meg Marcival?
Google-ön kezdtem el keresgélni olyan emberek után, akik oroszul szerettek volna tanulni, cserébe pedig magyarul tanítottak volna engem. Először beszéltünk Skype-on, aztán személyesen is találkoztunk, végül házasság lett a történetből.
Azóta is adtok nyelvleckéket egymásnak?
Marci az egyetlen ember, aki oroszul beszél hozzám. Csak akkor beszélek magyarul otthon, ha dühös vagyok Marcira.
Megfigyeltem, hogy interjú közben is használtál néhány magyar szót. Úgy hallottam, nincs problémád a nyelvvel.
Egyszer a legnagyobb komolyággal beszéltem arról, hogy a fogorvos 9 lyukas fogat is talált a számban, mindenki nevetésben tört ki. Utána jöttem rá, hogy rosszul ejtettem ki a „lyuk” szót és azt mondtam, hogy a fogorvos 9 tyúkot talált a számban.
Az egyetemet befejezted, a szerelem pedig rád talált. Hol találtál munkát?
Először egy kisebb cégnél dolgoztam, akik családfakutatással foglalkoztak. Az egyik televíziós sorozathoz gyűjtöttünk információkat, mely szétszakadt családokat hozott össze. Most egy nagyobb cégnél dolgozom, ahol angolul beszélünk, és nagyon barátságosak a kollégáim.
Melyik az a budapesti élményed, melyet sosem fogsz elfelejteni?
Az egyik augusztus 20-ai ünnepség. Imádtam az ország tortáját és az esti tűzijátékot. Ekkor jöttem rá, hogy az oroszok és a magyarok egy dologban nagyon hasonlítanak egymásra: mindkét nép nagyon büszke a hazájára.
