Korunk egyik legelismertebb és legsikeresebb festőművésze, Szűcs Attila munkásságába enged betekintést a Ludwig Múzeum február 19-ig. Játék az emberi látással, elmosódott határok, elfeledett ideológiák alakjai új koncepcióba öltöztetve, elképesztő kompozíciós trükkök jellemzik a kísérteties kiállítást.
Nyugodt szívvel jelenthetjük ki ismét, hogy Szűcs Attila műkedvelőinek kiváltképp magas intellektuális képességgel kell rendelkeznie, ha meg akarják érteni az alkotások egyediségét, értékét és mögöttes tartalmát. Szűcs alkotásait elsőre nem biztos, hogy megértjük. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a műveket az elmosódottság, a szürkeség és a ridegség jellemzi, a képek azonban önmagukra hívják fel a figyelmet és teszik fel a rejtélyes kérdést, vajon mit is akarnak mondani, ábrázolni és miért. Nem hiába, hiszen a művész tanítani akarja közönségét.
Ha végignézünk alkotásain, észlelhetünk valami különöset, vonzót, sejtelmeset, ami nem látszik első pillantásra. Először csak hátrahőkölünk az életlenségtől, a színek használatától. Az alkotó szereti kihasználni és kijátszani a térhatásokat, az emberi vakfoltokat és perifériákat. Festészeti technikáját legfőképpen a rétegezés, az erős kontúrok és a letisztultság hiánya, a téridő-intervallumok megváltoztatása, megtörése jellemzi. Ezen eszközök segítségével, nézőit nemcsak nézni és ítélkezni, hanem látni és kérdezni is megtanítja. Ezért is jelenthetjük ki, hogy Szűcs Attila művei a modernizmus és a konceptuális művészet tökéletes találkozásai. Felteszi a kérdést, hogy mi a művészet célja, lényege és értelme a mai társadalomban. A Ludwig Múzeumban megtekinthető tárlat címe: Kísértetek és Kísérletek.
Szűcs Attila kiállítása ezúttal kiváltképp megdolgoztatja az érdeklődőket. Ahogy belépünk, felhatalmaz minket arra, hogy bújjunk Sherlock Holmes bőrébe és fejtsük meg a rejtélyeket. Rendkívül izgalmas történeteket tár elénk, amelyek arra késztetik a látogatókat, hogy megfejtsék azokat.
Kovács Viktória
