Az olasz konyhát mindenki szereti, tésztából sosem elég, azonban még Olaszországon kívül is találkozhatunk olyan szavakkal, kifejezésekkel, amit nem árt ismernünk ahhoz, hogy egyfelől tudjuk, pontosan mit eszünk másfelől pedig, hogy igazi tésztaszakértők legyünk!
Levesben általában capellinivel vagy fedellinivel találkozhatunk – leginkább a cérnametélthez lehetne hasonlítani. A spagettit és a makarónit sokan keverik: a makaróni közepén van lyuk. A vermicelli is nagyon hasonló a spagettihez, csak kicsit vastagabb. Aminek van még magyar „megfelelője”, az a tagliatelle, amit megfeleltethetünk a metéltnek, ennél még szélesebb a lasagnette (amit nem tesznek lasagnába!). A toszkán eredetű pappardelle is széles, lapos tésztafajta, a fettuccine-hez hasonlóan.
A cikk-cakkos szélű farfelle masnira vagy pillangóra emlékeztethet. A fusilli pedig spirálosan csavart, jól felveszi a különböző szószokat, gyakorlatilag az orsótészta, orsócska – a fussilloni pedig nála nagyobb, a fusillotti pedig ennek a fele, a felezett nagy orsó. A girandole is a csavart tészták közé tartozik: szárnyszerűre sodort, a fusillinél kisebb.A penne az egyik legnépszerűbb olasz tésztafajta a spagetti után – bordázott, hengerszerű, ferdén vágott csőtészta, amit tollhegytésztának is hívunk. A canelloni pedig egy nagy átmérőjű, szintén hengeres csőtészta.
A malloreddus (vagy másnéven kicsi gnocchi) apró, bordázott felületű, durum lisztből készült tészta. A gnocchi (ejtsd helyesen: nyokki) pedig egy 2-3 centiméteres, hengeres, egyik végén belapított, tetején barázdált gombóc.A fodros szélű, apró tésztabatyu, a ravioli a töltött tészták közé tartozik: tölthetik hússal, sajttal vagy pedig zöldséggel is. A tortellini a raviolihoz hasonlóan töltött, általában hússal, mozzarellával vagy sonkával töltik meg és a formája hajítottabb: patkóra emlékeztethet. Tölteni még canellonit (egy széles, egyenes henger alakú tésztát), Lumaconi Rigate csigatésztát vagy manicottit (a canellonihoz hasonló, csak rövidebb és barázdált) szoktak.
Ha pedig megkérdezik, al dente kéred-e, az a főzésre vonatkozik: maga az al dente foghegy-keményet jelent. Roppanósabbra főzik az olaszok a tésztát, mint ahogy itthon megszokhattuk, ez azért van, hogy a tészta még fel tudjon venni a szószból, szaftból.
