Az ARC pályázat különdíjasa szerint itthon felborult az egyensúly – Interjú

Az ARC 2000 óta a kreativitás szabadságáról szól. Korlátlanul pályázhat bárki, és a kiállítások is nyitottak, éjjel-nappal ingyenesen megtekinthetők. Már 17 éve kreatív gondolatokat, véleményeket bemutató és véleményformáló képkulturális eseményként vesz részt a társadalmi folyamatokban. Ma már hagyománnyal rendelkező része a budapesti kulturális kínálatnak, jelentősége a kiállításokon is túlmutat. Idézik, beszélnek róla, hivatkoznak rá.

Idén 17. alkalommal “Vigyázat, civilek!” címmel került kiírásra az ARC plakátpályázat, amelyre július közepéig várták a kreatív, szókimondó plakátokat. A beküldött művek legjobbjaiból kiállítás nyílt, ami ingyenesen megtekinthető a már megszokott helyen, a Hősök tere melletti Ötvenhatosok terén. A pályázat dobogósaival (ITT ITT és ITT), illetve különdíjasával beszélgettünk. Alább a legkedélyborzolóbb alkotásnak járó, Borz díj nyertese, Nagy-Balogh Györgyi válaszolt kérdéseinkre.

ARC
Nagy-Balogh Györgyi: Zászlónk

Mit kell tudni rólad?

Nagy-Balogh Györgyi vagyok, 31 éves, tervezőgrafikus. A Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában tanultam, érettségiztem és szereztem textiltervező-kéziszövő képesítést, majd a Visart Művészeti Akadémián diplomáztam vizuális kommunikáció-tervezőgrafika szakon 2009-ben. Közel öt évet dolgoztam egy pénzügyi cég marketingcsapatában, ahol grafikusként leginkább a cég hoteleinek arculatával foglalkoztam. Emellett egyéni megbízásokat is vállaltam, logók, arculatok, kiadványok, weboldalak megtervezését. Jelenleg otthon vagyok kétéves kislányunkkal, Sárival és októberre várjuk a kistestvért.

Idén jelentkeztél először az ARC-ra?

2012-ben pályáztam először, akkor mindkét munkámat beválogatták a kiállításra. Azóta mindig nézem a kiírást, agyalok rajta, de nem jutottam el kész munka beadásáig. Idén sikerült.

Több pályamunkát is beadtál idén?

Igen, beadtam több tervet, mindegyik kicsit másként fogalmazta meg a gondolataimat a témáról.
Lényegében azok vezettek el a díjazott plakát megvalósításához.

Hogyan született meg a díjazott plakátod ötlete, mennyi ideig dolgoztál rajta?

A megadott téma kapcsán leginkább a “tárgyalófelek” mentalitása, hozzáállása foglalkoztatott. Egy másik beadott munkám megoldásához kerestem rá arra, mit is jelentenek a trikolórban a színek. Ez újabb ötletet szült, kicsit hátrébb lépve és messzebbről mutatva a helyzetet. Az ötlet megfogalmazódása után a megvalósítás már csak pár perc volt.

Ha rövid leírást kéne készítened hozzá, mit tartanál a legfontosabbnak elmondani?

A lehető legegyszerűbb vizuális eszközzel szerettem volna kifejezni azt, hogy valami megváltozott, felborult az egyensúly. Messzebbről közelíti meg a témát, általánosabban jellemzi az itthoni helyzetet. Túl sok az erő, az akarat, ami elnyomja a többi értéket, és aki nem ért egyet, annak a kis zöld sávnyi remény maradt.

Ha szóban, nem plakátban kéne megfogalmazni a pályázat fő kérdését, mit mondanál, ki civil? Te civil vagy?

Szerintem mindenki az. Az államok, országok polgárait tekintem civilnek. Tehát állampolgárként én is az vagyok.