Budapest, egy világbajnok úszó szemével – Interjú Cseh Lászlóval

A nyár egyik legizgalmasabb sporteseménye a Budapesten megrendezett FINA Világbajnokság lesz. A megmérettetésen Cseh László, többszörös világ- és Európa bajnok is indul, aki a fővárosi esemény előtt szinte minden hétvégére bezsúfolt egy versenyt naptárjába, de szerencsére annyi ideje még éppen maradt június közepén, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.

Egy hónappal vagyunk a FINA előtt. Hogyan telnek a napjaid?

Ugyanúgy keményen edzek, mint mindig. Fontos, hogy a verseny előtt nagyon oda kell figyelni a megfelelő technikára. Nem „megszokásból” kell úsznom, hanem nagyon koncentráltan, a mozdulatokra összpontosítva.

Ezt hogyan valósul meg a gyakorlatban?

Nemcsak az úszást kell gyakorolni, hanem magát a versenyhelyzetet is. Ezért a hétvégén a Dunaferri Bajnokságon indulok, a jövő héten egy másik versenysorozatra megyek utána pedig Rómában fogok úszni.

Már 8 világbajnokságon túlvagy. Mennyire izgulsz a mostani, budapesti megmérettetésed előtt?

Hazai közönség előtt mindig más versenyezni, óriási élmény. Oda kell figyelni, hogy a közönség szurkolása ne terelje el a figyelmemet, ne legyek idegesebb és feszültebb amiatt, hogy idehaza versenyzem.

Mielőtt a vízbe ugranál, szét szoktál nézni a közönség sorai között, hogy megtaláld a családodat, barátaidat a lelátón?

Nem, mivel ilyenkor nem az a lényeg, hogy ki néz a lelátóról, hanem az, hogy teljesen az úszásra koncentrálhassak.

Van valami különleges szokásod a versenyek előtt?

Már körülbelül másfél évtizede mindig leborotválom a hajamat, ezzel jelzem, hogy készen állok.

Kit tartasz most a legnagyobb ellenfeleidnek?

Verseny előtt mindig arra koncentrálok, hogy én szeretnék a legjobb lenni, nem pedig a versenytársaimra. Ha a legnagyobb „ellenfelemet” kellene megneveznem, nem mennék messzire, Kenderesi Tomit mondanám.

Budapesten születtél, ide jártál iskolába, mégsem itt, hanem Halásztelken laksz. Miért?

Nagyon szeretem Halásztelket, a szüleim is itt laknak. Számomra nagyon fontos a vidék nyugalma és békessége. Ráadásul kertes házban akartam élni, nagy kerttel. Itt még a kutyasétáltatás is könnyebb, mint a fővárosban. Amikor Budapesten elhaladok egy kutyasétáltató mellett, mindig eszembe jut, Halásztelken mennyivel másabban működik ez is.

Mégis szinte napi rendszerességgel jársz be Budapestre. Nem okoz kényelmetlenséget az ingázás?

Nem úgy gondolok Budapestre, mint egy távoli nagyvárosra. Szeretem a város, és gyakran járok is ide, edzeni viszont Törökbálinton szoktam, ami alig negyedóra távolságnyira van Halásztelektől kocsival.

Mi a kedvenc helyed Budapesten?

Kedvelem a naphegyi Oxygen Wellnesst, gyakran járok ide edzeni. Szeretek a Duna-parton is végigsétálni. Ha erre járok, mindig elfog az érzés, hogy bele kéne ugrani a vízbe, úszni egyet. Törzshelyeim nincsenek, szeretek mindig új helyeket felfedezni a barátaimmal.

Kedvenc uszoda, fürdő?

Nem nagyon szoktam fürdőkbe járni, számomra a lényeg, hogy jó forró vize legyen. A pesti uszodák közül a Tüskecsarnok a kedvencem.

Pest vagy Buda?

Inkább Buda, mivel a nagyszüleim is itt, a Budai Vár közelében laktak. Sokszor voltam náluk kisgyerekként, kellemes emlékek fűznek ide.

El tudod képzelni, hogy egyszer beköltözöl Budapestre?

Megfordult a fejemben, de a nagy kertemmel és a vidéki nyugalommal jelenleg semmi sem versenyezhet nálam.

Mik a FINA utáni terveid?

Meg kell nézni, hogyan sikerül a verseny, mennyi van még bennem, mennyi motivációm maradt. Nem gondolok még a befejezésre, folytatni szeretném az úszást.