A plágiumnak különböző fokozatai lehetnek. Néhány mondat pontos másolásától kezdve akár egy teljes dolgozat szó szerinti átvételéig – hivatkozás és forrásmegjelölés nélkül. A felsőoktatási intézmények saját szabályzatukban rendelkeznek a plagizálás szankcióiról, a súlyosabb plagizálási gyanú pedig fegyelmi vétségnek számíthat, ami az eljárás végén a hallgatói jogviszony felfüggesztését, megszűntetését is maga után vonhatja. Sőt, a feljelentést követően akár büntetőjogi következményekkel járhat.
Mit nevezünk plágiumnak?
Plágiumról akkor van szó, amikor a szerző a saját maga által publikált munkában sajátjaként tünteti fel (pl. szó szerint beemel részeket) egy másik szerző írását, szellemi munkáját, azaz nem hivatkozik arra és nem jelöli meg annak forrását.
Ez nemcsak a szövegrészekre, hanem a statisztikai adatokra, ábrákra és az illusztrációk átvételére is vonatkozik egy szakdolgozat esetében. Ellenszolgáltatásért cserébe elkészített bármilyen írásbeli vagy szóbeli anyag is plágiumnak minősül!
Hol húzódik a határ a plágium és a szabályos szakdolgozat írás között?
A kulcs minden esetben az intézmény által elvárt formátumú forrásmegjelölés használatán múlik. Néhány intézmény elfogadja, ha az idézett szövegben az idézőjelek elmaradnak, de a forráshivatkozás jelölt.
Nyugati egyetemeken bevett szófordulat például a mérsékelt plágium fogalma, ami a rövidebb szöveg hivatkozás nélküli átvételét jelenti, de alkalmazzák a „nem megfelelő tudományos gyakorlat” megnevezést is. Utóbbit főként az első éveseknél használják, akik még esetleg nem ismerik a szabályzatot. Magyarországon intézményeként eltérő lehet a plágium szabályozás, ezért érdemes tájékozódni róla, amikor szakdolgozatírás előtt állunk.
Nehéz minden esetben pontosan meghatározni a plágium és szabályos szakdolgozatírás közötti határvonalat, ezért bátran kérdezzünk a témavezetőtől, és mindenképpen használjunk plágiumkeresőt is, ha biztosra szeretnénk menni.
Hogyan kerüld el a plágiumot?
Minden esetben informálódj alaposan a felsőoktatási intézmény szabályrendszeréről és az elfogadott hivatkozás formátumról.
Mik a gyakran elkövetett hibák?
Íme néhány eset, melyek elkerülhetik a figyelmünket, de minden esetben hivatkozás kötelesek:
- a kézzel írott és az internetről származó források,
- az elektronikus, szóbeli vagy bármilyen adatrögzítőn tárolt információk,
- illetve az átvett ötletek, megállapítások, következtetések, vélemények, levezetések, megfigyelések is,
- sőt, ha ismeretlen szerzőtől használunk forrást, akkor azt is fel kell tüntetni!
Hogyan kell helyesen hivatkozni a forrásokra?
A magyar főiskolák és egyetemek többségében két hivatkozási módot fogadnak el: a lábjegyzetet és a szövegközi hivatkozást. Érdemes figyelni arra, hogy intézményen belül tudományterületenként is eltérhet a hivatkozási forma!
A lábjegyzetes jelölésnél a hivatkozni kívánt szövegrészt követően egy felső indexbe írt számot kell megadni, majd a lap alján a forrást megjelölni. Más funkciója is lehet a lábjegyzetnek, ami tartalmazhat kiegészítést, háttérinformációt és megjegyzést is.
A szövegközi hivatkozás esetében a fő információt az idézett szöveg után rögtön zárójelben adjuk meg: általában a szerző, az évszám és az oldalszám szerepel itt. Ebben az esetben a szakdolgozat végén az irodalomjegyzékben tudjuk a részletes forrásmegjelölést megtenni.
Így ellenőrizd a szakdolgozatod!
A plagizálás ellenőrzését ma már programokkal is elvégezhetjük. Egy plágiumkereső segíthet a hivatkozatlan részek megtalálásában, sokkal gyorsabban és hatékonyabban, mint bármely emberi átolvasás. Használatával akár néhány perc alatt kideríthetjük, hogy tartalmaz-e lopott szöveget dolgozatunk. Szerencsére napjainkban már számos plágiumkereső szoftvert, weboldalt és alkalmazást találunk.
Mielőtt nekifogunk diplomamunkánk megírásának, olvassuk el alaposan intézményünk hivatkozásokra vonatkozó szabályrendszerét, emellett járjunk utána, hogy kutatási területünkre vonatkoznak-e speciális forrásmegjelölési szabályok.
Bármennyire is körültekintők vagyunk, dolgozatunkat vagy egyéb munkánkat mindig érdemes plágiumkeresőn is átfuttatni, hiszen azonnal rávilágíthat az esetleges hiányosságokra, hivatkozatlan részekre. Munkánk során állandó kapcsolatban állunk majd konzulensünkkel vagy témavezetőnkkel, ezért ha bármiben elbizonytalanodunk, kérjük ki tanácsát, és bátran tegyük fel kérdéseinket neki is!
