Egy meleg nyári napon látogattunk el a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, hogy megnézzük a délelőtti „Fóka-móka” fantázianevet viselő fókaetetést és -tréninget. A nyilvános program után, a kulisszák mögé Hanga Zoltán szóvivő és Kádár Krisztián Márk állatgondozó kalauzolt el minket.
Az állatkertben naponta kétszer lehetünk szemtanúi a kaliforniai oroszlánfókák, a 19 éves Jacques és a 13 éves Noé etetésének és tréningjének. A program első számú célja az állatok szellemi és fizikai kondíciójának megőrzése, ugyanakkor „Jacques és Noé igénylik, sőt élvezik ezeket a foglalkozásokat, ami segít nekik az állatkertben tartott állatokra leselkedő legnagyobb veszély leküzdésében, – magyarázza Zoltán – ami nem más, mint az unalom.” A rendszeres tréning állategészségügyi okok miatt is elengedhetetlen, hiszen nagyban megkönnyíti az állatorvosok munkáját, ha az állat hozzá van szokva az ember jelenlétéhez, érintéséhez.
A fókák birodalma
Az oroszlánfókák lakhelyéül egy kültéri és egy belső, a látogatók kíváncsi szemei elől elzárt medence szolgál, amit főként a fókák elkülönítésére, illetve a vizsgálatok elvégzésére használnak. A kinti medence részét képezi továbbá egy kör alakú kismedence, amiben a nagymedence édesvízével ellentétben sós tengervíz található. „A kaliforniai oroszlánfóka tengerlakó állat, de akár kikötőkbe, folyótorkolatokba is felúszhatnak, jól tolerálják tehát az édesvizet, ugyanakkor fontos, hogy bőrüket, szemüket időről időre tengervíz érje, ezért alakítottuk ki nekik a tihanyi Belsőtó-szerű kismedencét” – árulta el Zoltán.
Az állatgondozó csapatról
Az állatkert részlegekre van felosztva, így ugyanaz a 4-5 fős gárda foglalkozik például a jegesmedvékkel, mint az oroszlánfókákkal. Zoltántól azt is megtudtuk, hogy csupán a véletlen műve, kit hova osztanak be, és mivel nem túl nagy a fluktuáció, ritkán van felvétel. Sok pályakezdő szeretne például az emberszabású majmokkal dolgozni, amire csak akkor van lehetőség, ha az amúgy biztos egységként működő gondozócsapatban megüresedik egy hely. Ha mégis új munkatárs érkezik, „a betanítás folyamata lépésről lépésre történik, egy régóta itt dolgozó segít, hogy az állat és új gondozója összeszokjanak.”
A délelőtti fókashow után, egy villáminterjú erejéig elcsíptük Kádár Krisztián Márkot, a fókák és jegesmedvék állatgondozóját, aki beavatott minket néhány további kulisszatitokba.
Mióta dolgozol fókákkal?
Az állatkertben négy éve, kifejezetten a fókákkal három éve dolgozom.
Egymás között leosztjátok, hogy melyik fókával ki foglalkozik?
Mindenkinek tudnia kell dolgozni mindkét fókával, de megvannak persze a preferenciák. Szándékosan váltogatjuk, fontos a változatosság a gondozóknak és a fókáknak is.
Amikor idekerültél, hogy kezdődött el az állatokkal összeszokás folyamata?
Az elején az egyik fóka egyértelműen pozitív hozzáállást tanúsított, míg a másik sokkal játékosabb, sokat szórakozik a kezdőkkel, így ennek én is áldozatául estem az első pár hónapban. Nem azt csinálja ilyenkor, amit az ember szeretne. Ma már azt mondom, hogy vele talán még élvezetesebb együtt dolgozni, hiszen mindig agyal, és állandóan valami újjal rukkol elő.
Kiből lehet állatgondozó?
Sokunknak állatkerti állatgondozó végzettsége van, de van itt tengerbiológus is, én például mezőgazdasági mérnök és mérnöktanár vagyok. Nem a papír a lényeg, a legfontosabb, hogy a fóka és az állatgondozó csapat is elfogadjon.
Veszélyes állatokkal például csak akkor lehet dolgozni, ha az adott gondozónak van legalább hároméves állatgondozói tapasztalata. Az állatkertben mi vagyunk (a fókákat és jegesmedvéket gondozók – a szerk.) az egyedüliek, akik bejárhatnak veszélyes állatokhoz, máshol már nincs erre lehetőség, még az elefántoknál sem.
Agresszív állatok a fókák?
Velünk szemben még sosem voltak agresszívak. Alapvetően a fóka azt tudja, amit megtanítunk neki, ha olyan dolgokat szeretnénk, amit ő nem ismer, vagy úgy akarjuk tanítani, ahogy nem szabad, akkor ezt ő jelzi.
Sokan állítják, az oroszlánfókák a legintelligensebb fókafaj. Egyetértesz?
Más fókákkal még nem dolgoztam, de tényleg kiemelkedő az intelligenciájuk és a memóriájuk. Az összes feladatot észben tartják, ha esetleg hónapokig nem gyakorlunk egy-egy feladatot, utána ugyanúgy emlékeznek rá. Amikor kezdőként idekerül valaki, a fóka mindent tud, az új gondozónak kell tanulnia.
Szoktatok bevezetni új gyakorlatokat?
A betanítás folyamatos, az őszi-tavaszi időszak könnyebb, mert akkor nagyobb az étvágya a fókáknak, és könnyebben lehet őket motiválni. Az új gyakorlatok bevezetése attól is függ, hogy mennyire sikerül rávenni az állatot annak elvégzésére, ehhez viszont az embernek kell okosnak lennie.
Hol történik a betanítás?
A betanítás a Kissziklánál, a medencénél zajlik az év 365 napjában, feltéve, ha nincs feltörhetetlen tükörjég a víz felszínén. Normál esetben napi négy etetés van, ebből két „komolyabb” és két játékosabb foglalkozást szoktunk tartani. Például nyári időszakban, a nagy melegekben látszik, hogy mindkét fóka szeret lassabban mozogni, kevesebbet dolgozni, mi ehhez alkalmazkodunk.
Jól megfér egymás mellett Jacques és Noé?
Az év nagy részében igen, viszont nyáron a szaporodási időszakban, nőstények hiányában, a területen tudnak összeveszni a hímek. A békesség megőrzése érdekében ilyenkor különzárjuk őket, és csak a bemutató idejére vannak együtt, de izzik a levegő, a közös feladatokat nem is erőltetjük, mert bármikor előfordulhat, hogy az egyik odafog a másikra. Mivel Noé ivaros hím, Jacques pedig ivartalanított, csak Noé jöhetne ki győztesen az ilyen helyzetekből.
Meg tudnád értetni magad egy vadon élő fókával?
Abszolút. Az itt élő fókák ugyanúgy működnek, mint vadon élő társaik. Amíg az ember odafigyel, és nem cukkolja az állatot, nem történik baleset. Szerintem ez a legtöbb állattal így működik, persze nem mind ennyire akrobatikus, mint a fókák, de a megfelelő betanítási módszerrel sok mindent el lehet érni.
A fókák tréningjére minden nap 11-kor és 16.30-kor kerül sor a Kissziklánál!
Képek: Egy jó kép rólad – Németh Kriszti