Amikor újságíróként meghívást kaptunk a mozirjei tanulmányútra, még nem tudtuk, pontosan mire számíthatunk a környék állatvilágát illetően. Csak az volt biztos, hogy gyönyörű környezetben, az Alpok csúcsai között elterülő fenyves erdők gyűrűjében tölthetünk másfél napot, hála a minket vendégül látó Golte Hotel & Mountain Resortnak.
Amíg a szlovén fővárostól 2 órányira fekvő Mozirjében voltunk, a medvekérdés végig lázban tartotta a többséget. Mit kell tennünk, ha egyszer csak egy 150 kilós mackóval találjuk magunkat szemben? – kérdeztem félig komolyan „túravezetőnket”, s egyben a hotel ügyvezető igazgatóját, Mitját az érkezésünk után, amikor Žekovecben a gondolának nevezett sífelvonónál fogadott minket. Mosolyogva elmondta, nem lát sok esélyt rá, hogy szembesétál velünk egy medve, de ha mégis, maradjunk mozdulatlanok. Hozzátette, több arra a farkas, és félnivalónk szerinte csak a mérges tehenektől lehet, ha a kicsinyük közelébe merészkedünk.
Egy diós likőrre emlékeztető finom üdvözlőital után már be is szálltunk a felvonóba, és 8 perc alatt felértünk a tengerszinthez képest 1576 méteren épített szállodába. Szoros volt az ütemterv; a becsekkolás és a szobánk elfoglalása után rögtön az ebédlőbe vitt az utunk, ahol aperitifként kóstolót kaptunk egy szlovén, almás ciderre emlékeztető savanykás italból. A szálloda fontosnak tartja a helyi termelőkkel való együttműködést, ezért amit csak lehet, az ottaniaktól szereznek be. Ebédre például házi gombalevest készítettek nekünk hajdinatöpörtyűvel, a Male Braslovče Pleskan nevű malom hajdinalisztjének felhasználásával, a második fogás pedig sült, szaftos sertéshús volt, ami mellé párolt káposzta, és a Spodnji Goltnik farmről beszerzett friss sajtot tartalmazó sajtos rétes került a tányérra.
Túrázás a „medve otthonában”
A Visočnik-farmot személyesen is volt szerencsénk meglátogatni; 16 fős csapatunk egy része libegővel a Medvedjak (azt jelenti: a medve otthona) csúcsára indult, ahonnan a bátrabbak elektromos biciklivel vágtak neki a hegyvidéki útnak, míg mások sétálva közelítették meg a helyet. Mindkét opció jó lehetőséget teremtett rá, hogy kibámészkodjuk magunkat a készülő vihar előtt.
Személy szerint a sétát választottam, persze nem egyedül, és annak ellenére nem bánom az egészet, hogy félúton elkapott minket az eső, és bőrig áztunk. A táj szépsége, a friss levegő és a csend, ami körülvett minket, tökéletesen kárpótolt. Bár vezető nem jött velünk, nem is volt rá szükség, mivel megadták, melyik túraútvonalat kövessük, és az egyértelmű jelzések mentén gond nélkül tudtunk haladni.
Visočnik-farm & sörkóstoló
Visszatérve a hoteltől 5 km-re, idilli környezetben fekvő farmra: bár másfél napunk alatt csupa segítőkész, udvarias ember vette körül a csoportunkat, a szlovén vendégszeretetet itt tapasztaltuk meg igazán. Hihetetlen kedvességgel és sok-sok isteni finomsággal (sajttal, joghurttal, a farm 1880-ban épült magtárában érlelt minőségi kolbászával, lekvárokkal) fogadtak minket, és aki szeretett volna, segédkezhetett a csörögefánkra emlékeztető flancati nevű desszert elkészítésében is. Az udvarban csak csirkéket és kecskéket láttunk, medvének nyoma sem volt.
A párórás gasztronómiai kaland után autóval vittek vissza minket a szállásunkra, ahol sörkóstolót tartott nekünk a petrovcei Clef sörfőzde szakembere. (A szlovén sör, azaz „pivo” reneszánszát éli, körülbelül 30 kisebb főzde létezik az országban, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kínálattal.) Vacsora után tibeti meditáción, hangtálak és gongok segítségével lazultunk, és a kedvünkért meghosszabbították a wellnessrészleg nyitva tartását, hogy kipróbálhassuk a szaunákat, a szabadtéri medencét és a fedett jacuzzit.
Még több mozgás, alpesi kert
Másnap kontinentális reggelivel kezdtük a napot, és a kínálatból természetesen a helyi felvágottak, tejtermékek sem hiányoztak. Mitja elmondása szerint a „mainstream és a homemade” kombinálásával tudják elérni, hogy az árakat megfizethető szinten tartsák.
Ami a programot illeti, a drótkötélpálya és a falmászás is népszerű volt csapatunk körében. Egy kb. 40 perces séta fért még bele az időnkbe hazaindulás előtt, ezért szerencsére el tudtunk látogatni egy alpesi kertbe, ami gyógynövényei mellett misztikus energiáiról híres, na meg arról, hogy kilátás nyílik onnan a mesés Savinja-völgyre. Érdekesség, hogy a kert egy pontján trónt készítettek, állítólag ott koncentrálódik a hely minden pozitív energiája. Egy órán át kellene ott üldögélni, hogy érezhessük a hatást.
Visszaindulás
Idő híján sajnos nem tudtunk ellátogatni a közeli barlangokhoz, nem csónakáztunk a tengerszemen, és az ottani SUP-ot, továbbá a siklóernyőzést sem tudtuk kipróbálni, pedig a hotelnek hála ezek a programok is elérhetőek. Mennünk kellett, mert várt már ránk az ebéd, és egy isteni finom, gyümölcsös-krémes desszert, ami megkoronázta másfél napos kirándulásunkat. Medvét ugyan még távolról sem láttunk, ami lássuk be, valószínűleg jobb is, a programok sokszínűsége és a környezet szépsége miatt mindannyian maradtunk volna még legalább egy napra. A Golte Hotel és Mozirje bebizonyította, hogy nem csak télen érdemes odalátogatni; nyár végén, ősszel is annyi a lehetőség, hogy ember legyen a talpán, aki választani bír közülük. Nincs mese, vissza kell térnünk…