Minden Stieg Larsson A tetovált lány című könyvével kezdődött. A krimi 2009ös hazai megjelenése után megállás nélkül olvashatjuk a skandináv krimiket, melyek rendszerint a könyveladási listák élén kötnek ki, hogy utána a mozikat is meghódíthassák.
Éppen ezért most arra vállalkoztunk, hogy megpróbáljuk megfejteni a skandináv krimik sikerének titkát. Segítségünk Dobosi Bea fordító, aki svédországi kirándulása során szeretett bele a skandináv kultúrába. Neki köszönhetjük, hogy magyarul is élvezetjük többek között Camilla Lackberg és Rosenfeldt & Hjorth legutóbb megjelent műveit.
Krimi, marxizmussal fűszerezve
A skandináv krimi kezdetéig egészen az 1960-es évek közepéig kell visszanyúlni. Ekkor alkotta meg a Maj Sjöwall–Per Wahlöö szerzőpáros a krimi alműfaját. Bár korábban is voltak skandináv krimik, ezeket többnyire angol álneveken adták ki, és a cselekmények is Amerikában vagy Angliában játszódtak. A Sjöwall–Wahlöö-páros azonban kiadott egy Svédországban játszódó tízrészes krimisorozatot, méghozzá a saját nevükön, melyben a krimi műfajára mindaddig nem jellemző módon, politikai és társadalmi kérdéseket is feszegettek. Politikai állásfoglalásuk könyvről könyvre vált egyre markánsabban kiolvashatóvá, ami nem is csoda, mivel mindketten lelkes baloldali aktivisták voltak.
A karosszékdetektívek ideje lejárt
A skandináv krimik egyik legfontosabb jellemzője a realisztikus ábrázolás, ami a nyomozói munka és a nyomozó személyének leírására is igaz. Itt már nem egy idős vénkisasszony deríti fel a bűneseteket, mint Miss Marple esetében, aki makulátlan életével a bűn felett áll és egy karosszékben ülve is ki tudja nyomozni az igazságot. A legelső detektívtörténetként emlegetett Morgue utcai kettősgyilkosság nyomozója, Dupin sem mocskolja be a kezét a bűntény felderítése közben, pusztán az eszére alapozva logikázza ki, mi is történt valójában.
A skandináv krimik nyomozói ezzel ellentétben hús-vér emberek, akiknek reggel a gyerekeiket iskolába kell vinniük, és idegesek lesznek, ha elfogy otthon a fahéjas csiga. Jussi Adler-Olsen visszatérő nyomozója, Carl Morck a krimikben egyre inkább egy mogorva antihőssé alakul, aki felett elhatalmasodnak magánéleti problémái. Jo Nesbø Harry Hole-ja is megjárta a saját poklát. Ezek a nyomozók az igazság kiderítése érdekében elmerülnek a nagyvárosok alvilágában, prostituáltak, drogosok, hajléktalanok között kutatnak, és az öklüket is használják, ha arra van szükség.
Míg az Agatha Christie-krimikben a szereplők a társadalom felsőbb rétegeiből származnak, a skandináv krimiknél gyakran a társadalom perifériájára szorultak kapnak szerepet. Itt nem létezik tabu: olykor bűnözők, vallási fanatikusok vagy menekültek világába kalauzolnak minket a történetek.
A lapokba beszivárgó skandináv kultúra
A realisztikus ábrázolásból fakadóan a könyvekben a skandináv városok is megelevenednek. Nesbø nemcsak Oslót ábrázolj akkurátusan, a város társadalmi-szociális helyzetét is pontosan bemutatja. Camilla Lackberg regényeinek helyszíne szülővárosa, Fjallbacka, A könyveiben található leírások után úgy érezzük, ha a sors Fjallbackába sodorna, nem tévednénk el. Szintén Camilla Lackberg műveiből jöhetünk rá, hogy a svédek egyik kedvenc édessége a fahéjas csiga, melynek a tésztája kardamommal készül és leginkább a mi kakaós csigánkhoz hasonlítható. A rengeteg regénybéli kávézás sem ok nélküli: a svédek gyakran a munkaidejüket is beszélgetéssel és sütizéssel egybefűzött kávézással szakítják meg, melyek alól szinte illetlenség kibújni.
Stefan Ahnhem A kilencedik című könyvében olvashatjuk, hogy a nyomozó lánya pénteken szeretett volna édességet enni, de még nem lehetett, mivel még nem volt szombat. A mondat valójában arra a szokásra utal, hogy Svédországban az 1950-es ’60-as évektől elterjedt szokás, hogy a gyerekek csak szombatonként ehetnek édességet, hogy így óvják meg a fogukat. Idehaza a skandináv krimikben gyakran megemlített nemzeti alkoholboltok is ismeretlenül csenghetnek. Svédországban ugyanis az alkoholforgalmazás állami monopólium, ezért azokat az italokat, melyek alkoholtartalma 3,5% felett van, kizárólag nemzeti alkoholboltokban lehet vásárolni, mint nálunk a cigarettát a nemzeti dohányboltokban.
Egy skandináv krimi, ami kilóg a sorból
A skandináv krimikben általában két szálon futnak az események: az egyik a jelenben játszódik és a bűntény felderítését; míg a másik a múltbéli eseményeket írja le, melyből kiderül, milyen belső konfliktusok, események juttatták odáig a bűnöst, hogy gyilkoljon.
Camilla Lackberg A boszorkány című könyvében ezzel ellentétben három szálon futnak az események. Sőt, a skandináv krimikre nem jellemző módon, a regény a valóságban is megtörtént eseményeken alapul: a 17. századi svéd boszorkányüldözést eleveníti fel, amikor a tömeghisztéria tetőfokán egy év alatt több mint 100 embert végeztek ki koholt vádak alapján.
A boszorkány második idősíkja az 1980-as évek végén játszódik, mely egy 1998-as tragédiát vett alapul, melyben egy négyéves kisfiú meggyilkolásával egy öt- és egy hétéves gyereket gyanúsítottak meg. Bár akkor ejtették a vádakat ellenük, 2015-ben ismét megnyitották az esetet, mely hatalmas médiavisszhangot kapott. A Lackberg-könyv harmadik szála (a svédországi menekült-helyzetet kivéve) nagyrészt fikció, ám mindhárom történetet összeköti, hogy a bizonyítékok nélküli vádaskodások és (boszorkány)üldözések gyilkosságba torkolltak.