Molnár Áron színész noÁr művésznéven február 19-én töltötte fel az első nagy médiavisszhangot keltő rapvideóját az internetre, melyet két másik követett. Rappelt már a migránsokról, az oktatási rendszerről és az összefogás fontosságáról. A három videóban közös, hogy mindegyik húsbavágó közéleti ügyekkel, társadalmi-szociális kérdésekkel foglalkozik. Áron szövegei egyszerre vágnak mellbe, és adnak reményt egy szebb jövőhöz.
Áron A mi kis falunk forgatásáról sietett az interjúra. Sorozat, színház, noÁr-projekt: Áron ügyesen zsonglőrködik az idejével, a beszélgetés alatt egyáltalán nem tűnik fáradtnak. Heves, lelkes, tervekkel és érzelmekkel teli srác. Vele beszélgetni feltöltődés.
A forgatásra Molnár Áron színészként mentél, most viszont noÁrként beszélgetek veled. Mi a kettő között a különbség?
Nincs különbség. Maximum annyi, hogy a noÁr név nemcsak engem fed, ez egy formáció, amibe a vágótól a koreográfuson át sok ember beletartozik. Miért ne rapelhetnék fontos közéleti témákról és játszhatnék közben színdarabokban is? Szerintem ezek a dolgok simán megférnek egymás mellett.
Hogyan született meg benned a noÁr-formáció ötlete?
Öt évig a Vígszínház színésze voltam, most pedig már több éve szabadúszóként dolgozom. Rájöttem, hogy amiről igazán szeretnék beszélni, azt a színházi keretek között nem tudom megtenni. A rap mindig közel állt a szívemhez, végigkísérte a gyerekkoromat, a barátaimmal egymásnak írtunk szövegeket. Azért hívom a rapet segítségül, hogy sokkal személyesebben beszélhessek a közügyekről, és annak a fontosságáról, hogy vitatkozzunk az ezzel kapcsolatos kérdésekről.
Honnan a bátorság, hogy ilyen nyíltan és határozottan merj hangot adni a véleményednek?
Csodálatos családom van, akik mindig mindenben támogattak. A szüleim arra neveltek, hogy álljak ki mindig nyíltan azokért az ügyekért, amelyek számomra fontosak.
Mi motivált, hogy kiállj ezek mellett az ügyek mellett?
Sok minden bántja az igazságérzetem. Ez mindig is így volt, már a gimnáziumban és a Vígszínházban is, ami korábban nem párosult jó kommunikációval, gyakran agresszívan fejeztem ki magam. Amikor felüti a fejét az igazságtalanág, vagy buta félinformációkkal tömik az emberek fejét, amiből harag fakad, lépni kell. Nekünk, közszereplőknek, akiknek már van valamiféle ismertségünk, kötelességünk tenni azért, hogy ne csak úgy ellavírozzunk az életben, hanem megszólítsuk az embereket, és valódi dolgokat, valós információkat adjunk át.
Agresszívnak ugyan nem neveznélek, de a hév és a lendület nem hiányzik a videoklipjeidből.
Ez a balkáni vérmérsékletem, a családom is ilyen. Sokszor hiszik a balkáni emberekről, hogy veszekednek, amikor egymással beszélgetnek, pedig erről szó sincs, csak ők magasabb fordulatszámon működnek. Amikor a barátaimnak érvelek, mindig mondják, hogy nyugi, nyugi, pedig nem is vagyok ideges, nem letámadni akarom őket, egyszerűen ilyen a természetem. A düh és a csalódottság mindig katalizátorként működik egy művész életében. Arra törekszem, hogy ezek a negatív érzelmek ne hátráltassanak, hanem inspiráljanak.
Emlékszel még arra az eseményre, ami életre hívta a noÁrt?
Tavaly karácsonykor, amikor a Szerbiában élő nagyszüleimhez mentem, azt éreztem, hogy olyan negatív érzésekkel felruházott fogalmak vesznek körül minket, melyeknek a jelentése nem teljesen világos előttem. A legijesztőbb az volt, hogy a környezetemben élők sem ismerték, sőt, nem is érdekelte őket. Ez az érdektelenség és tudatlanság nagyon félelmetes volt számomra.
Ennek eloszlatása érdekében született meg az Ébresztő című számod, melyben többek között a migráns és a menekült közötti különbséget magyarázod el.
A szöveget két barátommal együtt akartam megírni. Az egyikőjük nem ért rá, aztán többet nem jelentkezett, a másik pedig megkérdezte, miért akarok én ilyen dolgokról beszélni, mi értelme van ennek. Hosszan vitatkoztunk az ügy céljáról. Szembesítettem vele, hogy nem tudja, mit jelent a migráns, elmagyaráztam, hogy a cél, ezeknek a fogalmaknak a tisztázása lenne, de nagyon nem találtuk a közös hangot, majd megsértődött és hazament. Szóval egyedül írtam meg a szöveget. A zeneszerző, Keresztes Gábor javasolta, hogy kicsit keleties hangzású hangszereket is csempésszünk a dalba, hogy így is megmutassuk, hogyan hatnak egymásra a kultúrák.
Hosszú még az út, hogy az emberek fejében helyére kerüljenek ezek a fogalmak. Mennyire látod borúsnak a helyzetet?
Az igazi problémát nem itt, Budapesten találjuk meg, hanem főként a vidéki kisvárosokban, falvakban. Csak akkor leszek igazán hiteles magam előtt, ha ezekre a településekre is eljutok egyszer, és az ottaniakkal is el tudok beszélgetni ezekről a témákról. Iszonyúan sok dolgunk van még.
Mi volt a leggyakoribb kritika, ami a dalaidat érte?
Az, hogy túl hosszúak. Az első kettő 5 perces, a harmadik 4 perces. Egy cikk elolvasása általában 8-10 perc, ha pedig utána is nézel a történteknek, az plusz negyed óra. Hogy lehetnének akkor az én számaim hosszúak? Elképesztő a ritmusa a világunknak, de ebben a kérdésben nem tudok kompromisszumot kötni.
Van benned kétely?
Folyamatosan. A harmadik dalom, a Fogjunk össze forgatása előtt több emberre ráírtam, hogy nincs-e kedve szerepelni a klipben. Sokan azt írták vissza, hogy nincs. Olyan volt ez nekem, mint egy tőrdöfés. Pedig pont értük harcolok, az új generációkért és azokért, akiket különböző okok miatt kisebbségnek hívnak. Azt is gyakran megkérdezik tőlem, nem félek-e. Én nem, nem érek rá félni, de ezek szerint ők ezt teszik. A kérdés az, ők mitől tartanak, és hogyan tudok nekik segíteni, hogy ne így legyen.
Miben látod a noÁr-projekt célját? Az emberekben élő félelmet szeretnéd eloszlatni?
Minden szám után új cél fogalmazódik meg a fejemben, de az alapcél az, hogy kezdjünk el kritikusan gondolkodni, olvasni és utánajárni azoknak a dolgoknak, melyeket nem értünk.
Megváltozott benned valami az első videokliped óta?
Persze. Felismertem, mennyire keveset tudok alapvető fontosságú témákról. Minél inkább így érzem, annál inkább erősödik bennem a tudás iránti vágy. Ezért is találkozom szakértőkkel, hogy többet tudhassak meg a gyakran emlegetett közügyekről. Egyre megkerülhetetlenebbnek érzem az internet világát is, holott eddig nagyon ellene voltam. Be kell látnom, ez az a csatorna, aminek a segítségével a legtöbb embert meg tudom szólítani. Egyre többet gondolkodom a noÁr jövőjéről is.
És mire jutottál?
Szeretnék egy olyan koncertsorozatot, amiben vannak kiselőadások is. Még nem látom teljesen tisztán magam előtt ezt az egészet, de az lenne a lényege, hogy két szám között rövid, 2-3 perces előadások lennének például a migráció kialakulásáról, vagy arról, hogyan lehetne az oktatást erősíteni. A szegényebb régiókba is el szeretnék érni, oda, ahol nem tudják megengedni maguknak a helyiek a koncertjegy árát, vagy nincs pénzük elutazni a nagyobb városokba, hogy részt vegyenek az eseményen.
Komoly célok, amihez sok energiára lesz szükséged. Bár ahogy látom, ebből nincs benned hiány.
Mindig ilyen voltam, állandóan pörögtem. Most, hogy megszületett a noÁr-formáció, még többet is, mint eddig bármikor. A legnagyobb különbség az, hogy eddig nem tudtam mederben tartani az energiámat, de a noÁr óta sokkal tisztábban látom, mit akarok, és minden kapacitásom ennek a célnak rendelem alá.
Képek: László Benedek