Nyáry Krisztián a kortárs magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja. Kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész, az Így szerettek ők 1–2., az Igazi hősök – 33 magyar, a Merész magyarok – 30 emberi történet, a Festői szerelmek és legújabb kötetének, a Fölébredett a föld című könyvek szerzője. Budapestről, a kedvenc könyvéről és az általa megálmodott irodalmi kávéházról is beszélgettünk.
Mit szeretsz leginkább Budapestben?
A titkait. Minden utcának, minden háznak és minden kapualjnak van valamilyen felfedezésre váró titka. Talán ettől olyan pletykásak a pestiek, mert nem tudják magukban tartani a város sok titkát.
És a legkevésbé?
A végtelen érdektelenséget és fásultságot az arcokon a metróban vagy egy hivatalban.
Éltél már agglomerációban és a belvárosban is. Milyen előnyei és hátrányai vannak az egyiknek, illetve a másiknak?
Mindkettőt szeretem. A kertváros jobb néhány száz fával, a belváros pedig mínusz másfél órányi napi autózással. Amíg kicsik voltak a gyerekeim, a kertvárosi általános iskola sok előnyt jelentett, a belvárosi gimihez és a kamasz életformához jobban passzol a belváros.
Mit gondolsz a mai magyar kortárs irodalomról?
Hogy remek formában van, igazi pezsgő korszaka ez a magyar irodalomnak. Ha valaki nem talál magának kedvére való kortárs olvasmányt, az talán csak rossz helyen keresi.
Mi a kedvenc könyved?
Naponta változik. Ha mégis választani kell valamit, azt mondom, hogy gyerekkoromban Mark Twaintől a Koldus és királyfi volt a kedvencem. Az ember pedig legyen hűséges egykori önmagához, úgyhogy azt mondom, még mindig az.
Van-e kedvenc történeted a saját könyveidből?
Nincs. Önző módon mindig arról a témáról írok, ami aktuálisan éppen a kedvencem. Most éppen az 1848-as levelekből kiolvasható hol vicces, hol felemelő történetek. Például, hogy Jókai női néven írt leveleket a bujdosásból a feleségének, és az utóiratba beírta, hogy van itt egy kopasz ember, aki nagyon szerelmes, talán haza is szökik.
Mára bebizonyosodott, hogy a Magvető Café sikeres vállalkozás. A nyitás előtt nem tartottatok a kockázattól, hogy nincs ma igény egy irodalmi kávézóra?
Az sejtettem, hogy akik szeretik az irodalmat, azok szeretni fogják ezt a helyet is. A kockázat inkább az volt, hogyan fogad a közönség egy olyan helyet, amely egyszerre kávézó, könyvesbolt és rendezvényhelyszín. Aggódtunk, hogy sikerül-e eltalálnunk a megfelelő arányt. A népszerűségünk azt bizonyítja, hogy sikerült.
Minek köszönhető, hogy valóban sikerült megteremteni a régi korok kávéházi hangulatát a Magvetőben, ahol a mai irodalmi krémje napi rendszerességgel fordul meg. Ez a te személyednek tudható be, hogy egyfajta bázis lett a kávézóból?
Ötletgazdaként sok minden rajtam múlt. Az elején talán abban is volt szerepem abban, hogy ismertté váljon a hely. De kiváló stábot szedtünk össze. Nekik köszönhetően ma már sikeresen működne a kávézó akkor is, ha én semmit sem csinálnék.
Hol tudsz a leghatékonyabban dolgozni, írni?
Két gyerekem van, akik ugyanazon a kanapén ugráltak énekelve, ahol az első könyveimet írtam. Szóval bárhol tudok írni. Leghatékonyabban egy szép teraszon üldögélve egy csésze kávé vagy egy pohár bor mellett, miközben szemben látszik egy hegyoldal vagy a tenger. Persze úgy bármit hatékonyabban tudok csinálni.
Szoktál fogadalmakat tenni? Milyen kívánságaid vannak 2018-ra?
Fogadalmakat nem teszek. De szeretnék több mosolyt látni reggel a metrón. Egy kisimultabb arcú városban én is jobban érezném magam.
