Mióta létezik, azóta forgalmas közlekedési csomópont a Thököly út, ahol az út mindkét oldalán impozáns villák mesélnek a múltról. Csillagász, selyemkirály, műgyűjtő emlékképeit őrzik az épületek, melyek között a magyar szecesszió egyik legszebb példáját is láthatjuk.
Kolerától a villanegyedig
Napjainkban a Thököly úton a múlt szinte házról házra tapintható, a több sávos út betonsivatagába árnyas fák lombjai hozzák el a felüdülést, miközben a forgalom aligha apad napközben. Ám ez korántsem volt mindig így. A sokáig Csömöriként aposztrofált út még a XIX. század közepe felé sem volt építészetileg említésre méltó.
Városliget felőli oldalán Cséry Lajos mintatehenészete foglalt el hatalmas darabot a környékből, míg a másik oldalon a városi homokbánya működött. A haszonbérbe adható földeken kertészek munkálkodtak, a kisebb földterületeken istállók és raktárak álltak. Ebből adódott az is, hogy a lakosságot gyakorta érte sorscsapás: a raktárakban rendszerint tűz ütött ki, de a tífusz és a kolera is több alkalommal magával ragadta áldozatait.
A környék infrastruktúrájának kiépülését az 1870-es évektől számolhatjuk, az előrelépést pedig a Százház telep létrejötte, valamint a Keleti pályaudvar helyének kijelölése segítette. Ekkor, 1880-ban indult meg a lóvasúti közlekedés a mai Thököly úton, majd az 1890-es évektől egymás után épültek az emeletes villák az út mindkét oldalán.
A névváltást végül 1906-ra datálhatjuk, az apropója pedig egy egészen emlékezetes eseményhez köthető: a Thököly Imre, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc földi maradványait tartalmazó koporsók ebben az évben futottak be a Keleti pályaudvarra.
Műkincsekkel teli zarándokhely: Thököly út 88.
Munkácsy, Paál László, Corot, Fragonard, Ribot: csupán néhány név azok közül, akiknek művei a kor egyik legjelentősebb magángyűjteményében jelen voltak. Az arisztokratikus, kivételes értékű műkincseket rejtő Thököly úti villát Prokisch János megbízásából építették 1892-ben, majd 1905-ben került Sonnenfeld Zsigmond birtokába.
A bölcseleti doktorként, német nyelvtanárként, párizsi lapok tudósítójaként, valamint például az Orient Express vasútvonalat megépítő iparmágnás, Hirsch Móric titkáraként ismert Sonnenfeld sok évnyi párizsi tartózkodás után lelt otthonra a Thököly út 88. szám alatt pár év erejéig.
A villa így vált egy francia karakterű impozáns gyűjtemény őrzőjévé. Az épületben a művészet és iparművészet minden ága és válfaja jelen volt. 1914-ben többek között Franciaország újkori bútorstílusai, flandriai faliszőnyegek, XVII. századi gobelin, németalföldi elefántcsont-berakásos fiókos szekrény, valamint figurális elenfántcsont-reliefek tárultak a betérők szeme elé.
Ezek között pedig ott rejlett Munkácsy Mihály keze nyoma is: a Golgotha, a Krisztus Pilátus előtt, valamint az Ecce Homo vázlatai a villa falai között álltak. A nem mindennapi műkincseket Párizsból hozták haza Sonnenfeldék, akárcsak Mednyászky László tájképét, vagy éppen Rippl-Rónai József pasztell alkotását is.
Nem mindennapi csillagász lakta: Thököly út 62.
Az arisztokratikus külcsínnel körbevont nyaralóvilla telkét 1897-ben vette meg Lindenbaum Mórtól Dobai János, aki a fővárosban valószínűleg az egyik első számú cserép- és palafedőmesternek számíthatott. Ugyanis a császári és királyi cserépfedőmester címmel is büszkélkedő Dobai végezte a Budai Várpalota, valamint a Parlament tetőfedő munkáit. Zuglói villája egyébként 1898-ra készült el, a falai között pedig 29 évig élt Kövesligehty Radó csillagász, geofizikus, a magyar földrengéskutatás megteremtője.
Szerelmi legendák őrzője: Thököly út 61.
A Thököly út 61. szám alatt álló épület talán az egyik legismertebb a környéken. A falfülkében könyöklő titokzatos nő szobra már a XX. században végigszántotta az akkori sajtót, miközben sorra születtek róla a legendák.
Egyesek szerint a kőkedvesként vagy márványmennyasszonyként is emlegetett kőalkotás egy olyan nőt ábrázol, aki az erkélyen állva várta vissza férjét a háborúból, a férfi halálhírét meghallva azonban menten összecsuklott a bánattól. De azt is mesélik, hogy a szobor a ház egykori asszonyát ábrázolja, akinek megszakadt a szíve, mikor a férje egy másik nővel megszökött.
Az igazság azonban nem ennyire lírai. Az épületet Ybl Lajos tervezte, akinek a fia, Ervin Bourges-ban járva, a Jacques Coeur-palotán látott két hamis balkont egy női és férfi alakkal. Ezt a képet az apja mutatta meg az építtetőnek, Pápai Manó gazdag varrógépgyárosnak, és így született meg a história tárgya. Az 1912-re elkészült villában egyébként impozáns lakásokat rendeztek be, melyeket leginkább vidéki földbirtokosoknak adtak ki.
Selyemkirály is élt a villa falai között: Thököly út 66.
Az alpesi nyaralók hangulatát csempészi a zuglói forgatagba a Weszelka Venato tervei alapján megálmodott villa, amelyet Hlavay György építési vállalkozó építtetett 1898-ban. A ház tulajdonjoga egyhamar elvándorolt tőle, és Fogarassy Zsigmond parlamenti képviselőig ment, majd 1914-ben újabb csere következett. Ekkor Elsner Oszkár selyem- és csipkekereskedő kezébe került a villa, amelyet a későbbi évek során Gót Jenő és Keller József tervei alapján is átépítettek.
Elsner Oszkár a békebeli magyar kereskedelem legnagyobb selyem- és csipkekereskedőjének hírében állt - emlékszik vissza rá 1931-ben a Reggeli Újság a temetése másnapján. Karrierje inaslegényként kezdődött a belvárosi selyempiacon, majd egészen a dúsgazdag létig ívelt fel. Első üzletét a belváros egyik mellékutcájában nyitotta, majd ő volt az, aki elsőként hozatott Magyarországra árut Svájcból és Belgiumból. Az 1912-re Pest selyemkirályává vált Elsner hatalmas üzlettel büszkélkedhet a Koronaherceg utcában, sőt 6 kisebb bolt is az ő neve alatt fut. A vagyonát egy időben a bennfentesek kétmillió svájci frankra becsülték, üzletei mellett pedig hét bérházzal, értékpapírokkal is rendelkezett a kereskedő, aki még ekkor is alázatosan köszöntötte a pult mögül a vásárlókat. A jólétet egészen az 1920-as évekig élvezhette, ekkor a nagy tőzsdei krach elvitte minden pénzét. Selyembirodalmának darabokra hullásából a lelkileg megrokkant, egykori selyemkirály azonban már keveset észlelt.
A magyar szecesszió egyik legszebb példája: Thököly út 46.
Napjaink ütött-kopott falai mögött a magyar szecesszió egyik legszebb épülete rejlik, amely a XX. század első éveiben fel sem épülhetett volna. Szerencsénkre az építtetőjét nem igen riasztották vissza az előírások (a több méteres előkert és a 2 emeletre szóló korlátozás), kérvénye pedig nyitott fülekre talált. Így hát Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő bérháza 1906 óta ékesíti a Thököly út környékét.
Szépségét ifj. Nagy Istvánnak, Lechner egykori tanítványának köszönheti, aki le sem tagadhatná mesterét. A ház díszítőelemeit gazdag ornamentika, népies motívumok, girlandok jellemzik, ám a csoda akkor tárul elénk, ha belépünk a gangos épület ajtaján. A piros árnyalatban pompázó virágmintázatok sorban futnak végig a falakon, a korlátok pápaszemes pillangókat formáznak, miközben a földszinten egy griffmadarat is belefoglaltak a díszítésbe.
A megépültekor egy lóversenypályával szemben álló ékszerdoboz eredetileg egy borospincét és vendéglőt is rejtett volna, ám végül a Polgári Kaszinó lelt otthonra benne. Ezzel szemben élt a gazda szerepét betöltő Szenes Mór. A ház környékén pedig feltehetően igencsak nyüzsgő élet folyt, ugyanis az épületben alapította meg Reffosco Franco az első magyar budapesti villanyerőre berendezett olasz fagylaltgyárat.
Ez idő alatt a szecessziós bérház csupán 2 év erejéig tartozott a Szenes családhoz, ugyanis 1907-ben eladták Nagybossányi és kisprónai gróf Bossányi Istvánné, született Fölsinger Emiliának. A grófnő jöttével a kaszinónak is vége lett, azonban Szenesék még éveken át lakóként maradtak a házban, aminek minden egyes lakásába gyönyörű cserépkályhákat építettek be.
Ez pedig nem volt véletlen, hisz a Bossányi família chamotte üzleteket üzemeltetett a Szív utcában. A bérházat a II. világháború után államosították, jelenleg utcai homlokzata renoválásra vár, egy pár évvel ezelőtti felújításnak köszönhetően belső terei már visszanyerték régi pompájukat.
Fedezzétek fel idén ősszel Budapestet:
Funzine
