Magyarország elhagyatott településeire merészkedünk ezúttal, hogy felfedjük az ország legrejtélyesebb szellemvárosainak titkait az év borzongató időszaka előtt tisztelegve.
Hajmáskéri katonai laktanya
I. Ferenc József parancsára 1909-re a kor legmodernebb közép-kelet-európai laktanyáját húzták fel Hajmáskéren, egy 1,8 millió koronáért megvásárolt, 5065 hektáros területen.Végül 1911-ben került sor a Kondor Márton és Feledi József által megálmodott historizáló épületegyüttes ünnepélyes átadójára, ahol József és Károly Albert főherceg, valamint számos magas pozíciót elfoglaló egyházi és katonai személy is jelen volt.
Ezzel egy 56 épülettel, 260 tiszttel, 2000 tüzérrel, 1030 lóval, 100 ágyúval, saját utcahálózattal, infrastruktúrával és közigazgatással rendelkező mesterséges város jött létre, a falutól szinte hermetikusan elkülönülve, ami az idők során még saját pénznemmel is büszkélkedhetett.
Fénykorában jéggyárral, műhelyekkel, léghajócsarnokkal, színházzal és kaszinóval, postával, kórházzal, templommal, iskolával, vágóhíddal, tejgazdasággal, sőt még keskeny nyomtávú vasúthálózattal is büszkélkedhetett a komplexum.
Az első világháború idején bővült egy hadifogolytáborral, majd a Ludovika Akadémia tisztképzője is itt működött. 1944-ben a német hadsereg kaparintotta meg az egész területet, majd egy évre rá már a szovjeteké lett, egészen 1990-ig. Ezidő alatt, a katonák elszállásolásának céljából felhúztak 10 négyemeletes házat, melyek jelenleg is kitakarják a mögöttük álló díszes épület egy részét.
1990 novemberében távozott az utolsó szovjet katona Hajmáskérről, amelynek laktanyája egy időre állami tulajdonba került, majd az évek során műemlék védelmet is kapott. Jelenleg egy jobb sorsra várva, üresen áll az aprócska település közepén.
Pósteleki Széchenyi-Wenckheim kastélyrom
Az 1700-as évek óta fűzik szálak Magyarországhoz a türingiai származású, majd az ország egyik legvagyonosabb arisztokrata családjává vált Wenckheim famíliát. A szerteágazó családfával büszkélkedő rokonság hazánk megannyi vidékén élt és gazdálkodott, mindeközben pedig számtalan káprázatos épületet hagyott maga után, melyek egyike a Pósteleken található, mára már igazi szellemépületnek számító kastélyrom.
A békési területen található épületet Széchenyi Antalné kapta szüleitől házassági hozományként, ahol aztán 1905-től kezdte el terveztetni a historizáló neobarokk stílusú kastélyt. A pompás épület falait hajdanán különböző színű plüsstapéták borították, a 72 helyiség mellett pedig egy hatalmas kastélykert várta a betérőket, amik a grófnő kedvenc rózsaival voltak beültetve.
A kastélyban az 1920-as években indult be igazán az élet, több esküvőt is tartottak, a fiatal párok pedig szívesen múlatták az időt a birtokon, sőt az unokák közül ketten is a kastélyban jöttek világra. 1944-ben a grófi család azonban az Egyesült Államokba emigrált, majd a háború után a lakatlan épületből mindent elvittek, ami csak mozdítható volt.
Cziráky-kastély, Lovasberény
A Velencei-tóhoz közeli Lovasberény területén álló Cziráky-kastély története egészen 1763-ig nyúlik vissza, amikor a lovasberényi uradalmat Cziráky György kapta meg, a korábban itt álló kúriát pedig még ebben az évben átépíttette mai formájára. A tervek kidolgozásáért Rieder János elismert építőmester felelt, aki nemcsak a barokk stílusban tündöklő épületet, de az azt körülvevő díszkertet is megálmodta.
A 15. századi alapokon nyugvó műemlékegyüttes fénykorát az 1800-as években élte, amikor számos nagy esemény helyszíne is volt, jelentősége pedig egészen a 20. század közepén bekövetkező államosításig sem csökkent. Ezután indult meg a kastély és a park állapotának leromlása is, utóbbi növényállományának nagy részét kivágták, a kastély berendezéseit pedig széthordták.
A kastély épülete 1951-től gépállomásként és különböző irodák székhelyéül szolgált, és bár felújítása 1996-tól elkezdődött, igazi áttörés még nem történt, így csak remélni tudjuk, hogy egyszer még eredeti pompájában csodálhatjuk meg a fenséges épületet.
Mikosd-Zierer-kastély, Mikosszéplak
Mikosszéplak erdejének mélyén bújik meg a rendszerváltás előtt gyermeküdülőként üzemelő, korábban főúri kastély, amelyet Mikos Ede báró építtetett a 19. század közepén. A romantikus stílusjegyekkel és neogótikus elemekkel tarkított monumentális, 2700 négyzetméteres épület munkálatai 1857 és 1866 között zajlottak, nem sokkal később azonban a báró rossz anyagi helyzete miatt kénytelen volt eladni a kastélyt, így került Zierer Vilmos, bécsi bankár tulajdonába.
A rendszerváltás után nagy költségvetésű felújítást terveztek a területen, amely elkezdődött ugyan, de végül abbamaradt. Ezután viszont már nem igazán törődött senki az épület karbantartásával. Ezt az elhanyagoltságot tükrözi vissza mai állapota: málló vakolat, betört ablakok és egy kifosztott, egykor csodálatos épület.
A kertben található maradványokból látszik, hogy korábban egy lóherealakú szökőkút és egy hatalmas medence is tartozott a 63 szobás épületegyütteshez, emellett egy saját kápolnával, kocsiszínnel, lóistállóval, erdészházzal és pálmaházzal is büszkélkedhetett.
Legutolsó tulajdonosa egy német vállalkozó volt, aki néhány évvel ezelőtt lecserélte a tetőszerkezetet, majd később áruba bocsátotta az épületet, arról azonban nincs információ, hogy végül elkelt-e a jelenleg 1,5 hektáros terület, a rajta álló hatalmas építménnyel együtt.