A szecesszió megannyi elnevezése közül a style floreale-nál, azaz virágstílusnál aligha írhatnánk le jobban a 19–20. század fordulóján virágzó építészeti stílust. A művészeti mozgalomra jellemző stílusjegyek egyik meghatározó eleme a növényi ornamentika, amelyre számtalan mesebeli példát láthatunk Budapest utcáit szelve.
Postatakarékpénztár, Hold utca 4.
Az 1800-as évek végén a gazdaság virágzása magával hozta az országos bankhálózat fejlődését, s ezáltal 1895-ben a Magyar Királyi Postatakarék-pénztár létrejöttét is. A székház felépítésére azonban csak 4 évvel később írtak ki pályázatot, amelyet a 61 pályázó közül Lechner Ödön nyert meg. A kor legolcsóbban, mintegy 1–1,5 év alatt felépített középülete Lechner építészeti karrierjének egyik fontos állomása lett: a Képzőművészek Egyesülete Nagy Aranyéremmel tüntette ki, míg I. Ferenc József királyi tanácsos címet adott neki érte.
Viszont hiába a címek, kitüntetések, a korabeli sajtó szerint nagyobb számban keresték a „leskelődők és gúnyolódók” a Postatakarékpénztárt, mint az ügyfelek. Lechner pechére közéjük tartozott az akkori kultuszminiszter is, így az építésznek a Postatakarékpénztár volt az utolsó állami megbízása, sőt a mesteriskoláját sem engedélyezték.
A kor technikai vívmányaival felszerelt, Róth Miksa és Zsolnay Vilmos munkájával díszített épület stílusának terjedését azonban ez sem állította meg. Sőt, a takarékosság szimbólumaival, a méhekkel és a kaptárokkal díszített káprázatos Postatakarékpénztárt a Lechner Ödön által megformált magyar népművészeti formanyelv egyik kiváló példájaként jegyezhetjük.
Lindenbaum-házak, Izabella utca 94-96.
„Azt hiszem ez az első kísérlet e téren […] és így valószínűleg részint szokatlansága, részint egy első kísérletnél majdnem kikerülhetetlen hibái következtében erősen ki fogja hívni kollégáink kritikáját” – elmélkedik Spiegel Frigyes a „A modern díszítő művészet az építészetben” című írásában az Izabella utca 94–96. között álló épületekről. A jóslat pedig nem maradt el, a Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp építészduó által megálmodott bérházpárost nemcsak a szakma, hanem a pesti nagyközönség sem szívlelte.
Ez talán nem ad nagy meglepetésre okot, hisz Lindenbaum Móric nagykereskedő épületei még ma is sokunkat csodálkozásra bírnak. A 94-es számú épület szecessziós, növényi ornamentikával teli homlokzatán a kék, zöld és sárga színek töltik meg élettel a Föld és a Levegő szintjét, miközben aranyozott díszek, napkorongok, pávák, kígyók, madarak, liliomszárak és színes virágok futnak végig rajta. A Tűz és a Víz tarka világát azonban már nem láthatjuk, hiszen a II. világháború pusztításait követően az Izabella utca 96-ot nem újították fel.
Bedő-ház, Honvéd utca 3.
Fővárosi históriák mesélik a mai napig, hogy egykoron Hajós Alfréd olimpiai bajnok, építész nem tudta elviselni az irodájával egy utcában lévő, éppen épülő Bedő-házat. Az anekdota szerint rendszerint hangoztatta, hogy hagyják abba az építkezést, ami süket fülekre talált.
Így a XX. század elején már a Honvéd utcában állt Vidor Emil épülete, amelyen a belga és francia Art Nouveau hatása, valamint a német Jugendstil jegyei is megjelennek. Ám magyar sajátosságok is díszítik, méghozzá a Zsolnay gyár kerámiái által. Az egészen egyedi épület elképesztően szabálytalan, szinte egyetlen egy ugyanolyan elemet sem láthatunk rajta, miközben belül és kívül is virágmotívumok teszik mesebelivé.
A nem mindennapi házat Bedő Béla gyár- és bányatulajdonos számára húzták fel, benne Vidor által tervezett tulajdonosi főlakással, illetve a cég irodáival, személyzeti szobákkal és legénylakásokkal is.
Az egyedi épületet azonban a szocializmus évei megtépázták. Ugyanis a század közepén a szomszédos, Szövetkezetek Országos Szövetsége áttörte a falat a Bedő-házba, s jelentősen átalakították azt. A pávafarkíves portálokat szögletes ablakokra váltották, ezerfős üzemi étkezdét, személyzeti öltözőket hoztak létre, illetve a belső teret kétszintessé alakították.
Végül 2003-ban a Szecesszió Háza Kft. rekonstruálta az épületet a régi fényképek alapján, így korabeli valójában láthatjuk ma.
Dozzi-villa, Májusfa utca 5.
Giuseppe Dozzi szegény családból származott, ám éppen nekik köszönhetően vált oly gazdaggá, hogy Mátyásföld egyik legpompásabb villáját építtethette fel. Az 1850-es években gondolt egyet, Magyarországra jött szerencsét próbálni, s családi recept alapján szalámigyártásba kezdett. Így lett a rákospalotai Dozzi-üzem a Herz és a Pick után a harmadik legnagyobb szalámigyár, amelynek közelében épült fel Dozzi József nyaralója.
A terveket Paulheim József készítette, s 1905-ben fel is húzták a florális szecesszió stílusjegyeiben igencsak gazdag épületet, amelynek homlokzatán indák, pávák és napraforgók kacskaringóznak végig.
Weiss-ház, Szent István körút 10.
Ha a Weiss családnév nem is cseng ismerősen, akkor a Weiss Manfréd és Berthold által létrehozott Csepel Művek már biztosan nem idegen. A dualizmus időszakának két legsikeresebb vállalkozója azonban nem csak Csepelen hagyta ott a keze nyomát. A mai Szent István körút kiépülésében is látták az üzleti potenciált. Az itt felépített bérházaik egyike a 10-es szám alatt álló, virágoktól hemzsegő sarokház, amelynek 29 lakása és két üzlethelyisége szintén kiválóan növelte a Weiss-kasszát.
A XX. század első éveiben emelt szecessziós csodát Ullmann Gyulának és Kármán Gézának köszönhetjük, ám ez nem véletlen. Mint tudniillik Ullmann Gyula Weiss Berthold lányát, Weiss Elízt választotta hites feleségének, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Ullmann által képviselt bécsi szecesszió megjelent a körúton.
Barackvirág, napraforgó és nárcisz szirmai borítják be az épületet, s margaréták díszítik a kovácsoltvas kaput, amelyet a magyar kovácsművészek egyik legkiemelkedőbb alakjának, Forreider Józsefnek köszönhetünk.
Fedezzétek fel a szegedi szecesszió csodáit is:
Funzine