Eddig még nem látott, személyes fotók engednek bepillantást André Kertész életébe

Az André Kertész 130. születésnapját ünneplő kiállítássorozat második része Kertész/Kópiák címmel nyílt meg a Nemzeti Múzeumban a Múzeumok Éjszakáján.

Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Chill, lassúság, hűvös elegancia. A Kertész/Kópiák című tárlat fekete-fehér termében egy világhírű fotóművész korai fényképeivel találkozhatunk. Találkozás egy fiatalemberrel a bevezetőszöveg címe is, és valóban, a fekete-fehér háttér kiemeli a 110 éves papírkópiák monokróm tónusait.

Fotókba zárt történetek

Az egyes képeknek történetük van: nem kiállításra szánták őket, elsősorban személyes és emléktárgy funkciójuk volt Kertész életében, halála után pedig hagyatékának mind becsesebb és értékesebb darabjaivá váltak.

A klasszikus galérianézetet megtöri két jelentéshordozó installáció: egy vörös fénybe burkolt sötétszoba-imitáció, ahol beleshetünk az analóg fotográfia mágiájába, és magának Kertésznek, az amatőr fotósból mind tudatosabbá váló alkotónak a szimbolikus születésére is ráláthatunk.

Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

A fehér térben látható és kinyitható méhészinstalláció kaptárában pedig ezúttal nem szorgos méheket, hanem az 1921-ben Papszt Ede amatőr festőművésszel és méhésszel töltött hetek vizuális lenyomatát láthatjuk. Így a kaptárak körül szorgoskodó Kertész (olykor kettős) önarcképeit, és Papszt Ede festményei közül a Kertészről készített portrét is.

Az Abonyban és a Tiszánál méhészkedéssel töltött hetekre később élete legszebb időszakaként emlékező Kertész a tőzsdei hivatalnokság helyett valami másra vágyott.

Egy időre az első világháború elszakította otthonától, megszokott közegétől, s ezáltal ki is nyílt számára a világ. A kiállítás érdeklődésének változásait is bemutatja.

blank
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Amatőr művészből a fotótörténet klasszikusa

A fotós első modelljei a családtagjai voltak – különösen öccse, Jenő – azonban meglehetősen korán nemcsak családi képeket készít már róluk, hanem jól láthatóan kompozíciókat hoz létre a közreműködésükkel.

A fiatal amatőr fotográfus az 1920-as években egyre több képzőművésszel ismerkedett meg, és egyre gondosabban hívta elő saját kópiáit, hogy aztán az 1920-as évek közepére megérjen benne az elhatározás: a fényképezés lesz a hivatása.

blank
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

A történet innentől nagyrészt ismert. Párizsban Andorból André lett, aki hosszú és termékeny öregség után a fotótörténet klasszikusaként hunyt el.

A Kertész/Kópiák egy korábban nem látott fényképanyag első bemutatása. A Nemzeti Múzeum Pulszky termében a fekete galériatér eleganciája és a fehér teremfél interakcióra hívó nyitottsága arra készteti a látogatót, hogy elmerüljön az analóg fotó és digitális kapcsolódásaink univerzumában.

A Kertész/Kópiák tárlat szeptember 22-ig látogatható. A kiállításhoz kapcsolódó izgalmas kísérőprogramokról ide kattintva találtok további információt.

Remek kiállítások várnak rátok Budapesten augusztusban: