A város, ahol a legtöbbet süt a nap, a legfinomabb a halászlé – egyesek szerint –, és tán a Pick Szeged Handball Team legnagyobb rajongói élnek, még számtalan szebbnél szebb kincset rejt számunkra. Ugyanis a szegedi utcákat járva megannyi épület kápráztat el szecessziós bájaival. Most ezek közül hoztuk el néhány igazán lenyűgöző darab izgalmas történetét!
A szecesszió úttörése Szegeden
1879. március 12. hajnalán a Tisza áttört a gátakon, s elárasztotta a napfény városát. A folyó 186 napig tombolt Szegeden, mígnem mire visszahúzódott, a városban álló 6500 házból csupán 250 épület maradt épségben. A tragédia híre a legfelsőbb körökig is elért, ugyanis Ferenc József saját maga látogatott el Szegedre, majd a helyzetet látva, így szólt: „Szeged szebb lesz, mint volt”.
S tán igaza is lett, ugyanis a város meghatározó épületei, impozáns palotái mind-mind az árvíz után épültek. A szecesszió mozaikszerűen, a megmaradt sarok- és foghíjtelkek beépítésével szivárgott be Szegedre, s mintegy félszáz épületet hozott magával. Legyen szó az irányzat népművészeti, párizsi, bécsi vagy berlini vonulatáról, ma már mind megjelenik a város épületein. Szeged pedig napjainkra felkerült a legértékesebb szecessziós városokat hálózatba tömörítő Réseau Art Nouveau Network listájára is.
Reök-palota (Magyar Ede tér 2.)
Munkácsy Mihály unokaöccse, Reök Iván folyammérnök még családja számára építtette a napjainkra Magyar Ede fő alkotásává vált Reök-palotát, amelybe bérbe adható lakásokat is terveztek. Az építésszel igen rugalmasan kezelték az akkori bürokráciát, az építészeti hatósághoz egy neobarokk homlokzattervet adtak be, ám 1907-ben egy szecessziós csoda állt a téren. Magyar Ede a külföldi tanulmányútjai során bezsebelt tapasztalatait csillogtatta meg Szeged egyik legszebb kincsén, amely még a szecesszió hazai követőinek szemében is egész bátor vállalkozásnak bizonyult.
A Reök-palota homlokzatának minden részletén a francia-belga floreális Art Nouveau stílusegysége uralkodik, bár az építész belecsempészett egy kis hazai sajátosságot is. Ugyanis a virágmotívumok, vízililiomok, szimbólumok, hullámzó falsíkok mind-mind a Tisza folyóra, valamint a megrendelő hivatására utalnak.
Az európai viszonylatban is kimagasló épületben a Reök család több tagja mellett katonatisztek, módos gazdák, tanárok éltek, míg a földszinten az üzlethelyiségeken túl egy vendéglő és Magyar Ede tervezőirodája kapott helyet. A szocializmussal járó változásokat ez az épület sem úszta meg; a lakásokat felosztották, valamint a luxusra utaló lakásdíszek mindegyikét eltüntették. Később több átalakításon átesett az épület, jelenleg pedig Regionális Összművészeti Központ néven kulturális célokat szolgál.
Új Zsinagóga (Jósika utca 10.)
Az 1880-as évek közepén a szegedi zsidóság számbelileg és gazdasági erejét tekintve is nőtt, így egyértelművé vált, hogy egy új zsinagógára van szükségük. Másodjára már nem bízták a véletlenre, egy 1340 ülőhelyes, 48 méter hosszú, 35 méter széles és 48,5 méter magasságú monumentális épületet húztak fel az egyik legismertebb zsinagógatervező, Baumhorn Lipót munkája alapján.
Baumhorn a szecessziós jegyeket historizáló és mór elemekkel gyúrta egybe a nem mindennapi épületen, de az akkori főrabbi, dr. Löw Immánuel is nagyban hozzájárult a végleges épülettervekhez. Így az ő kreativitását dicséri, hogy a káprázatos díszítésű belső tér minden egyes négyzetcentimétere vallási jelképekben bővelkedik, de hozzá köthetjük azt is, hogy az országban először ebben a zsidó templomban tűnt fel magyar felirat. Ezenfelül Róth Manó alkotásai, a szecessziós ólomüvegek a zsidó nép történetének legjelentősebb eseményeit jelenítik meg, míg a belső tér virágdíszei Löw Immánuel igazi szenvedélyére, a növényekre utalnak.
A zsidótörvényeket követően azonban a telket gettóvá alakították, a fákat kivágták, az épületet pedig elkobzott bútorokkal zsúfolták tele. A II. világháború tragédiái után többé nem töltötték meg a hívők a zsinagógát, az épület egyik részét pedig kegyeleti hellyé alakították át. Napjainkban a turistákra vár az épület, ahol rendszeresen szerveznek koncerteket is.
Fedezd fel a főváros lenyűgöző zsinagógáit is:
FunzineUngár-Mayer-palota (Kárász utca 16.)
Több mint 100 évvel ezelőtt a Dugonics tér környékén 150–160 munkás dolgozott rohamtempóban Magyar Ede épületén, aminek folyamatát a legnagyobb kíváncsisággal követték nyomon a helyiek. Érdeklődésük kiváltó oka az volt, hogy a két jómódú vállalkozó épülete szokatlan módon magasodott a város felé. Ungárék célja nem más volt, minthogy megépítsék a Tisza-parti metropolisz ékét, amely felülmúlja Szeged bérpalotáit.
A végül 1911-ben átadott palota építésekor a város történelmében először használtak vasbeton elemeket, de nem ez volt az egyetlen újdonság: a luxusépületben külön személy- és teherlift, szemétledobó, porta és központi telefon is a lakók kényelmét szolgálta.
Az akkor második legmagasabb városi épületről nem maradtak le a Magyar Edére jellemző virágdíszítések, de a geometrizáló szecesszió elemeit is megfigyelhetjük a házon. Az épület egyik legszebb díszének címével a kupolán táncoló ólomlányok büszkélkedhetnek. Ha pedig közelebbről megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy a ruhájuk alatt átlátszik a testük sziluettje.
A lakások és a földszinti üzletek mellett a negyedik emeleten mosókonyhákat, mángorló és vasaló helyiségeket rendeztek be, míg az ötödik emeleten a szőnyegeket porolták. Ezenfelül hajdanán az épületben bújt meg a Corso Kávéház is, ahol Juhász Gyula és József Attila is megfordult, sőt itt volt a Délmagyarország és a Szeged újságíróinak törzsasztala is. De a bérpalota üzletei között tudhatták egykoron a Szegedi Enyveshátat is, az első szegedi amerikai fényképezőintézetet.
Református palota (Tisza Lajos körút 39.)
Magyar Ede nevéhez köthetjük a Református palotát is, amelynek megálmodására 1909-ben kérte fel az építészt a református egyház. Magyar megszokott virágdíszítésű alkotásaitól eltérően a Református palota különlegességét a szokatlan tömegformálás adja, de a szecessziós jellegzetességeket a stukkódíszeken és a mozaikképeken is felismerhetjük.
Egykoron a bérbe adható lakások mellett a református népiskolának és a Kálvin tér református egyházközösségének adott otthont az 1912-re elkészült épület, amely előtt sokáig bor- és gyékénypiac működött. Napjainkban már gyógyszertárak bérlik a földszintet, míg az emeleten lakások és irodák vannak.
Gróf-palota (Tisza Lajos körút 20.)
1914 óta áll szinte változatlanul, eredeti formájában a belváros egyik legelőnyösebb fekvésű saroktelkén a Raichl Frigyes által megálmodott impozáns Gróf-palota. A mindösszesen 13 hónap alatt felhúzott, lenyűgöző épületnél Raichl a szabadkai családi házán alkalmazott megoldásokat álmodta tovább, így a magyaros és keleti ornamentika, illetve a modern vívmányok nagyszerű ötvözetét láthatjuk a bérpalotán.
Homlokzatán a megannyi díszítés között elefántcsontszínű Zsolnay-kerámiákat is felfedezhetünk, míg betérve az épületbe, a finom kovácsoltvas korlátoknak, színes üvegablakoknak és mélybordó csempefelületeknek köszönhetően a századforduló hangulatával találhatjuk szembe magunkat. A tehetős szegedi ügyvéd, Gróf Árpád Márton által építtetett, lifttel felszerelt bérpalotában egykoron gazdag szegedi tisztviselők elegáns lakásait – akár cselédszobával vagy fürdővel – rendezték be, míg a földszinten ügyvédi irodák és üzletek kaptak helyet.