Ma 162 éve, 1862. január 12-én jelent meg Madách Imre legendás műve, Az ember tragédiája, aminek sorai és gondolatai a mai napig aktuálisak.
#1
Győztél felettem, mert az végzetem,
hogy harcaimban bukjam szüntelen,
de új erővel felkeljek megint.
#2
Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.
#3
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
#4
A csillagok megettünk elmaradnak,
S nem látok célt, nem érzek akadályt.
Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét.
#5
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
#6
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben,
Nemes, de terhes, önlábunkon állni.
#7
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
#8
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
#9
Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad,
Mit medve ellen vinni hősiség,
Bolond.
#10
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.
#11
A báj muló, s ha még nem volna is,
Unott lesz holnap, ami elragad ma.
#12
A tett halála az okoskodás.
#13
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
#14
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
#15
A bölcselet csupán költészete
Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk.
