A 20. század egyik legnagyobb ikonjának élete kívülről tökéletesnek tűnhetett, azonban a mesébe illő csillogás mögött egy tragikus történet áll. Marilyn Monroe élete már születésétől kezdve megpecsételődött, az őt ért traumák és a filmipar sötét oldala pedig tovább nehezítették sorsát, és korai, tragikus halálához vezettek. A színésznő kihívásokkal teli élete ellenére számos sikert tudhat magáénak, amik mind hozzájárultak, hogy ennyi idővel később egy világ ismerje a nevét.
Kihívásokkal teli gyermekkor
Marilyn Monroe Norma Jeane Mortenson néven 1926. június 1-jén látta meg a napvilágot Los Angelesben, a filmiparban dolgozó Gladys Baker (leánykori nevén Monroe) gyermekeként. Édesapja kiléte a mai napig bizonytalan.
Gladys először 15 évesen ment férjhez, majd két évvel később újra megházasodott, de vele is hamar különváltak, még azelőtt, hogy Marilynnel terhes lett. A lány születési anyakönyvében ugyan Gladys második férje szerepel, édesapja valószínűleg Charles Stanley Gifford, akivel anyja viszonyt folytatott.
A fiatal Gladys nem állt készen az anyaságra, ezért a pár hónapos kislányt nevelőotthonba adta, ahonnan hamar különböző nevelőszülőkhöz került, majd mikor biológiai anyja úgy érezte, hogy talpra állt, visszavette magához Marilynt és egy kis kertes házba költöztek Hollywoodba.
A nyugodt családi légkör sajnos nem tartott sokáig, hiszen a költözés után pár hónappal Gladys idegösszeroppanást kapott, kórházba került, majd paranoid skizofréniával diagnosztizálták és élete hátralévő éveit különböző szanatóriumokban töltötte. A kislánynak ekkor nem árulták el, hogy pontosan mi történt, csak annyit mondtak, hogy édesanyja meghalt, Marilyn pedig csak felnőtt korában tudta meg az igazságot.
Az ekkor 7 éves kislány ismét visszakerült a rendszerbe, aminek köszönhetően 12 éves korára összesen hét különböző családnál és három árvaházban fordult meg. A folyamatos változás miatt nem sikerült stabil kapcsolatot kialakítania az emberekkel, bizalmatlanságát pedig tovább fokozta, hogy három nevelőcsaládnál is szexuális bántalmazás érte.
Utolsó nevelőszülője államon kívül kapott állást, ahova a törvények értelmében nem vihette magával nevelt lányát, ezért inkább lemondott róla. Marilyn ezután, annak érdekében, hogy ne kelljen visszakerülnie ismét a már jól ismert állami gondozásba, 16 évesen férjhez ment. 1942-ben házasodott össze az akkor 21 éves James Dougherty gyári munkással, aki a lány szomszédjában lakott.
Ezzel egy időben az iskolát otthagyta és háztartásbeliként gondoskodott férjéről. Kapcsolatukról később annyit nyilatkozott, hogy nem volt nagyon miről beszélniük, csak unatkoztak egymás mellett. A háború miatt Jamest behívták a hadseregbe, Marilyn így az anyósához költözött, akivel együtt egy haditechnikához szükséges termékeket előkészítő gyárban dolgoztak.
Úton a világhírnév felé
1944 nyarán David Conover fényképész a gyárba látogatott, hogy a légierő megbízásából fényképeket készítsen az itt dolgozó lányokról, amiket később propagandacélokra használhatnak. Ekkor fotózta le a különleges kisugárzással bíró Marilynt, akit rögtön kiszúrt a sok lány közül. A fotónak akkora sikere lett, hogy Marilyn hamarosan le is szerződött egy modellügynökséggel, ám ez házassága végét is jelentette, hiszen férje és családja óriási szégyennek élték meg a lány által választott karriert.
Az egyre több címlapon szereplő lány a Norma Jean művésznevet használta, szépségére pedig nemcsak a modellvilág, hanem a filmszakma is felfigyelt. Az 1940-es évek végére már mellékszerepeket kapott a 20th Century Fox és a Columbia Pictures filmstúdióknál, majd állandó szerződést is kötöttek vele, ám elsősorban nem kimagasló teljesítménye miatt, hanem azért, hogy nehogy lecsapjon egy másik cég egy ilyen ígéretes tehetségre.
Ekkor kapta mára már mindenkinek ismerősen csengő nevét is: egyik rendezőjét Marilyn Miller Brodway-sztárra emlékeztette, hozzá jól passzoló vezetéknévként pedig felvette anyja leánykori nevét.
A Marilyn-jelenség megszületése
1951-ben egyre többen ismerték meg az akkorra már számos vígjátékban és drámában szereplő színésznőt, ezért ügynöksége beíratta őt ének- és táncórákra, illetve beszédtanárhoz is, hogy tovább fejlődhessen.
Mint sok más színészt, Marilynt is hamar bekategorizálták: a “buta szöszi” szerepből élete végéig nem tudott szabadulni. Legtöbbször olyan, naiv hölgyszerepeket kapott, akik elragadó kinézetükkel elnyerik választottuk szerelmét.
Átlagon felüli szépsége és különleges kisugárzása miatt hamar felfigyeltek rá a szakmában, filmszerepek mellett pedig más pozíciókban is kipróbálhatta magát, ő volt például az Oscar-díj átadási gálájának műsorvezetője 1951-ben.
A közönség is megőrült érte: hetente több ezer rajongói levelet kapott, hotelekbe már csak álnéven tudott bejelentkezni, hogy ne rohamozzák meg a fotósok hadai, emellett a Stars and Stripes katonai folyóirat 1951 legszebb pin-up girljének választotta.
Sikereit nem mindenki nézte jó szemmel, a konkurens filmstúdió annak érdekében, hogy megtörje a lány karrierjét, kiszivárogtatta a róla 1949-ben készült meztelen naptárfotókat, ám tervük fordítva sült el, hiszen ezzel még nagyobb felhajtást generálták körülötte.
A botrány másik hozadéka volt az is, hogy Marilyn egyre többször viselt kihívó öltözetet, interjúkban pedig arról beszélt, hogy nem hord fehérneműt és az ágyban csak Chanel parfümöt visel magán. A már akkor is szexszimbólumnak tartott lány a Playboy alapítóját, Hugh Hefner-t is lenyűgözte, így ő lett a magazin első címlaplánya 1953-ban.
A szépség átka
A szórakoztatóiparba hirtelen belecsöppenő fiatal lányból hamar szexikont akart kreálni a filmes szakma, így az első forgatása előtt göndör barna tincseit szőkére festették és kiegyenesítették, majd elektrolízissel kiszedték elől a haját, hogy magasabb legyen a homloka. Ezek után fogait is korrigálták, állkapcsába pedig szilikonprotézist ültettek.
A beavatkozások után nem kevés önbizalomhiányban szenvedő lány testképzavara is ekkortól datálható: míg mások valósággal odáig voltak az alakjáért, ő kényelmetlenül érezte magát a bőrében, a különböző diétáktól pedig annyira ingadozott a súlya, hogy későbbi forgatásain minden ruháját több méretben készítették el.
Filmsikerek
Első főszerepét az 1953-as Niagara című film noir-ban kapta, ami egyben az év legjövedelmezőbb filmje is lett, sokak szerint azért is, mert több pár perces jelenetben is csak egy szál törülköző takarta a csinos színésznőt.
Legsikeresebb filmje, ami a kritikusok elismerését is kivívta a Hogyan fogjunk milliomost? volt, ezután azonban összeveszett a filmstúdióval, mert nehezményezte, hogy nem kap megfelelő fizetést annak ellenére, hogy miatta mennek el a nézők megnézni a filmeket, illetve a beskatulyázásból is elege lett.
Szakmai karrierjét saját kezébe akarta venni, így egy új élet reményében, 1954-ben New Yorkba költözött, ahol megalapította a Marilyn Monroe Productions (MMP) céget, illetve elkezdett magánórákra járni, hogy még jobb színésznő születhessen belőle.
Munkásságának jót tett a kis szünet és az új irány: 1959-ben a Van, aki forrón szereti c. vígjátékban Tony Curtis oldalán nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat, aminek köszönhetően ismét egyre több szerepet kapott.
Magánéleti nehézségek
Míg szakmai sikerei egymást követték és az évek során világhírnévre tett szert, magánélete közel sem volt ilyen zökkenőmentes, hiszen gyerekkori traumái és szorongásai végigkísérték életét, az egyre növekvő stressz miatt pedig altatókat kezdett szedni, amiket sokszor alkohollal öblített le.
1954-ben San Franciscóban összeházasodott Joe DiMaggio baseballjátékossal, akivel ugyan kívülről álompárnak tűntek, rengeteget veszekedtek, a férfi folyamatos féltékenykedése pedig többször fizikai erőszakba csapott át. A rövid házasság után kis ideig Marlon Brandóval találkozgatott, majd megismerte Arthur Millert, akivel 1956-ban, a zsidó vallás felvétele után összeházasodott.
Az öt éven át tartó házasságuk alatt Marilyn többször is teherbe esett, majd elvetélt, az emiatt felgyülemlő feszültség és a lány romló mentális állapota miatt hamar szétköltöztek, majd 1961-ben el is váltak.
Magánéleti válsága a karrierjét is veszélybe sorolta: az addig tisztességes munkavégzéséről híres színésznő egyre többet késett a forgatásokról, folyamatosan akadékoskodott a kollégáival, sokszor pedig a szövegét sem tudta.
Utolsó elkészült filmje, az 1961-es Kallódó emberek forgatásán többször begyógyszerezve jelent meg, ami miatt felfüggesztették a forgatást és egy hétre kórházba szállították. A forgatás befejezése alatt epegörcsök és egyéb hasi problémák gyötörték, visszatérő depressziója miatt pedig befektették egy jó nevű szanatóriumba, amit saját felelősségén pár hét után ott hagyott.
1962, az utolsó év
1962. május 19-én Marilyn részt vett John Fitzgerald Kennedy elnök New York-i születésnapi ünnepségén, ahol a színpadon mindenki előtt feszes, kristályokkal díszített ruhában énekelte el a mára már ikonikusnak számító “Boldog születésnapot, elnök úr!” című dalt.
Az esemény nagy port kavart a sajtóban, hiszen már jó ideje mentek a találgatások kettejük titkos viszonyáról, ez a fajta rivaldafény pedig nem segített a lány mentális állapotán. A gyógyszerfüggőségben szenvedő Marilyn egyre többet betegeskedett, forgatásait így gyakran le kellett mondania, depressziója pedig végleg felőrölte.
Holttestére pszichiátere talált rá 1962. augusztus 5-én kora hajnalban, ágyán pedig különböző altatók dobozai hevertek, halálát több mint 40 gyógyszer bevétele okozta. A fiatal lány váratlan halála világszerte sokkolta az embereket, hiszen míg közeli hozzátartozói és orvosai tudták, hogy nagy a baj, a nagyközönség csak a sikert és a csillogást látta.
Marilyn Monroe-t Los Angelesben helyezték végső nyugalomra, ahol több száz fős tömeg kísérte el utolsó útjára.